Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ Jézus a bűnösök barátja ... “Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Lukács 15:10; Máté 7:1-5) Az Ur Jézust ellenségei és támadói többek között azért is támadták, vi­selt dolgain azért botránkoztak meg és Őt azért Ítélték el, mert a bűnösö­ket, a megvetetteket, a sokak által utáltakat is magához fogadta, azokat otthonaikban felkereste és velük együtt evett. Ezekért a cselekedeteiért itélői álszenteskedéssel azt próbálták bizo­nyítani és az emberekkel elhitetni, hogy Jézus nem lehet az Isten fia. Hiszen az Írások világosan tanítják —mondották az Ítélkező farizeusok,— hogy az, aki magát Isten választottjá­nak és küldöttjének adja ki és mégis a bűnösök és általuk megvetettek közé vegyül s velük együtt eszik, az azt bizonyítja, hogy a bűnösökkel belső életközösségre lépett . . . Hiábavalók hát a jelek, a csodák, a szeretetről és annak gyakorlásáról szóló tanítások, az ezekből fakadó testi és lelki gyó­gyítások, és hiábavaló a tisztelet, a hűség és szolgálat elismerése, amelyek Őt általában körülveszik, mert az ítél­kezők szerint az nem lehet Istentől való s követésre méltó, hanem inkább megvetést és kiközösítést érdemel, mert a “sátánnal cimborái.” Az Ur Jézus ezt a nem keresztyéni, álszenteskedő okoskodást megcáfolja és az életből vett példázatokkal rámu­tat először arra, hogy több, kevesebb bűn minden emberben van, de azért mégis ember, mégis Isten teremtmé­nye, akit nem lehet nemlétezőnek te­kinteni. Másodszor pedig arra mutat az Ur Jézus, hogy Isten igazságos, kegyelmes és irgalmas Isten, aki nem a bűnösök megbüntetésének és elvesz­tésének örül, hanem minden teremtett gyermekét meg akarja menteni és meg akarja magának tartani. Ezért, mint jó pásztor időt és fáradságot nem kiméivé, minden alkalmat és le­hetőséget megragadva, igyekszik meg­keresni az elveszett “századik juhot” is. Egyformán keresi az Övéit, a ve­szendőbe lévőket, az eltévelyedetteket éppúgy mint a megtérteket és örül, ha vissza tudja vezérelni az atyai há­zat elhagyókat is. Isten ezért küldötte az Ő Fiát erre a bűnös világra és Jézus ezért vegyül a bűnösök közé. Az Atyától kapott hivatást teljesítve nem a bűnösök bű­neiben akar részt venni, hanem azokat magához akarja emelni. Mint az Atya megbízottja ezt azonban csak úgy teheti meg, ha előbb maga is elmegy közéjük és ha kell, leszáll hozzájuk. Hasztalan ostorozza az eltévelyedettek bűneit, vétkes életét és cselekedeteit és hiába hívogatja őket magához akár szépszóval, akár dorgálással, ha nem nyújt nekik segitőkezet a felemelke­désre, a megtérésre, a hibák jóvátéte­lére, Isten gyermekeit megillető türel­­mességgel, testvéri szeretettel. Ez az a szeretet, amely a Jézus ko­rabeli bűnösök és eltévelyedettek éle­tében sok áldott gyümölcsöt termett és közöttük sok megtért bizonyságte­vőt állított a Krisztus és az Ö országa szolgálatába. Ez az a szeretet, amely korunk bűnösei életében is áldott és az egyetemes emberiség számára is hasznos gyümölcsöket teremhet. Ez vé­gül az a szeretet, amelyikről Pál apostol úgy ir, mint az egyéni, csa­ládi egyházi, társadalmi, nemzeti, sőt nemzetközi életnek is legértékesebb és legmaradandóbb ajándékáról, amely mindenek felett a legnagyobb, amely dicshimnuszt érdemel, mert: “hosszú­­türő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel; nem cselekszik éktelenül, nem keresi a ma­ga hasznát, nem gerjed haragra, nem rój ja fel a gonoszt, nem örül a ha­misságnak, de együtt örül az igazság­gal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr és . . . soha el nem fogy .. . !” A fenti rövid elmélkedés és annak alapjául vett példázatok böjti tanítá­sok minden ember, de különösen a könnyen Ítélkezők, a magukat igaznak tartók, de másokat könnyen kárhozta­tok és mások felett joggal, vagy jog nélkül pálcát törők számára. Böjti ta­nítás és figyelmeztetés az önkritikát nagy-előszeretettel mellőző Ítélkezők, Jézust és követőit támadók részére, akik az Ige fényébe talán sohase néz­nek bele s éppen ezért elhomályoso­dik előttük a szeretetlen itélgetésről szóló, nemcsak a böjtben, de életünk minden napján mindenkire alkalma­zandó és minden gyarló és esendő em­bert figyelmeztető tanítás: “Miért né­zed pedig a szálkát, amely a te atyád­fia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem ve­szed észre? Avagy mimódon mondha­tod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott imé a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj ar­ra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből . . . !” Böjt, a magunkbaszállásnak, az ön­vizsgálatnak, mások mellett az önma­gunk megítélésének áldott időszaka, amikor jó mélyen a szivünkbe és lel­kűnkbe nézni és a látottak után mé­lyen emlékezetünkbe vésni Jézusnak, Mesterünk jóakaratu figyelmeztetését: “Ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek..!” Isten az, aki igazán Ítélhet s csak Ő! Mert ki az közülünk, aki Isten itélö­­széke előtt hiba nélkül, bűnök és vétkek nélkül megállhat . . . ? Ki az az ember, aki joggal megvetheti fele­barátját, mégha ellenség is az... ? Vagy nem hallottátok, hogy “meg­mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. . . Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellensé­geiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kerget­nek titeket, hogy legyetek a ti Meny­­nyei Atyátok fiai.” Ennek a krisztusi parancsnak az elfogadása, követése és gyakorlása még ha emberileg úgy látszanék is, nem a bűnösökkel, nem a gonoszság és sátán fiaival, nem is az “ellenség­gel” való benső életközösségre lépés; nem is behódolás; nem is az ellensé­ges táborba való átrándulás; nem is kölcsönös előnyökre vezethető eszmék csereberéje, hanem Krisztus követésé­ben, hivatástudattal hivatás és az Ö parancsának megalkuvásnélküli telje­sítése! Továbbá, Jézus Krisztus köve­tőjéhez és szolgájához illő engedelmes­ség és mindenkor, mindenütt és min­denekben, Isten dicsőségének szé­gyennélküli szolgálata és embertársa­inknak személy válogatásnélküli szere­­tése. Ez a mi emberi hivatásunk, bár­kik és bárhol vagyunk. Ez a keresz­tyén főtörvény képmutatásnélküli be­töltése! Ez volt mindig, ez ma is az igazi böjt! Kecskeméthy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom