Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ UJ ESZTENDEI ÉNEK “Áldjad én lelkem az Urat” Olvasandó a 103-ik zsoltár. Az ó-év elmúlása és az uj esztendő megérkezése alkalmából a zsoltáriróval énekeljük mi is a 103-ik zsoltárt: “Áldjad én lelkem az Urat!” Ha valaki elolvassa igy év kezdetén ezt a zsoltárt, erős biztatást és jó útmutatást talál benne nemcsak egy rövid múló esztendőre, hanem az egész életre. Így kezdődik ez a zsoltár: “Áldjad én lelkem az Urat,” és igy is végződik. Mintha azt akarná mutatni, hogy ez az Istent félő ember életének a kezdete és a vége is. Másképpen szólva boldog az, aki Istent áldja gyermekkorában, s jelnövekedve sem szűnik meg magasztalni az Ur nevét, és élete végén deres fejjel is boldogan dicsőíti azt a mennyei Édesatyát, aki bölcsőtől koporsóig kiszabta életünk határát. Hogyan áldhatom én, a gyarló ember, az örökkévaló Istent? Ha arról olvasnál, hogy az Ur áldása volt és van rajtunk, azt még csak megértenéd, de hogy a te gyarló emberi szavad, bűnös voltod és véges emberi lényed miképpen képes az Istent áldani, az sokszor felülhaladja képzeletedet. A te emberi szavad áldása mit adhat az Isten nagyságához vagy végtelen irgalmasságához és végéremehetetlen szeretetéhez? Egy parányi cseppnek a tengerbe hullása vájjon mennyivel növeli annak végtelen nagyságát? Éppen azért a mi emberi gyarló voltunk és semmiségünk tudata felébresztheti bennünk a gondolatot, hogy vájjon mit is adhatunk mi az Urnák, aki az eget és a földet formálta és aki Mindenható? Mégis a Szentirás szava szól “Áldjad én lelkem az Urat!” Minden kétséget kizáróan dicsőítenem és áldanom kell az én gondviselő Atyámnak a nevét, mert Ő kívánja ezt és az ő kívánsága számomra parancs. Fontold meg, hogy ebben az évben mennyi alkalom kínálkozik arra, hogy gondolataiddal, szavaiddal és cselekedeteiddel dicsőítsed Istent. Családi áhítatot ha tartasz, boldogan folytasd; ha még nem kezdted volna el, indulj el ezen az utón, olvasd az igét, énekeld családoddal vagy magánosán a zsoltárokat és buzgó imádság szárnyain emeld fel az Úrhoz lelkedet. Ne csak a beszéded tegyen róla bizonysgot, hanem minden cselekedeted is. Mutasd meg, hogy te nemcsak szóval tartozol, külső formaság szerint papiroson az anyaszentegyházhoz, hanem lélek szerint és szived indítása szerint is. Ó milyen boldog lehetsz, ha elmondhatod, hogy te az Ur gyermeke vagy, az Isten pedig néked szerető és gondviselő mennyei édesatyád! Tudom, hogy vannak olyanok, akik azt mondhatják, hogy nekik csak szenvedés, baj és mindenféle megpróbáltatás jutott eddig osztályrészül. Mások elmondhatnák, hogy az elmúlt év is mennyi bánatot és szomorúságot hozott és hogyan áldhatnák akkor ezek ellenére is az Istent? Ha körülnézel az életben és látod azoknak a sorsát, akik istentelenül élve az Ur nevét szitkozódva és káromolva veszik ajkukra, és látszólag az életben mégis boldogulnak, kérdezed hát, hogy hogyan dicsőítsed és magasztaljad akkor te a mi Urunk Istenünket? Az ige azonban nem ismer kivételt, akármilyen helyen élsz is, bármilyen körülmények közé sodort is az élet, figyelmeztetése hangzik feléd: “Áldjad én lelkem az Urat!” A gonoszok bezzeg betöltik a napi sajtót, televíziót és ezt az egész modern életet, itt az ideje tehát, hogy Isten gyermekei is felemeljék szavukat és dicsőítsék az Urat! Bármilyen csekélynek vagy jelentéktelennek lássék is szavad, az igének engedelmeskedve áldjad a te Uradat. Ne csak úgy fél szívvel és fél lélekkel, hanem teljes szívvel és teljes lélekkel és minden erővel; nemcsak otthon csendes magányodban, hanem munkahelyeden, az any aszentegy házban és szerte az egész világon! Bárhová sodorjon az élet, ennek a gyönyörű szép 103-ik zsoltárnak a szavai kisérjenek el életed minden napján: “Áldjad én lelkem az Urat!” Mind örökkön örökké. Ámen. Ábrahám Dezső IMÁDKOZZUNK! Óh, dicsőséges Isten, kegyelmes Atyám az Ur Jézus Krisztusban! Mily kibeszélhetetlen a te jóságod, mily csodálatos a te kegyelmed és szereteted, mellyel naponként kinyilatkoztatod magadat az emberek fiainak. Lelkemet táplálod az életnek kenyerével és megitatod az élő kútfőnek vizével. Szinméznél édesebb beszédedet és tiszta aranynál kívánatosabb Ígéreteidet és parancsolataidat hallatod énvelem. Testemnek is adtál életet, egészséget, eledelt, és lelkemet is megőrződ minden gonosz ellen. Megismerem, óh Uram, az én bűnös voltomat, és dicsőítem csudálatos irgalmasságodat, mely nem bűneim szerint bánik velem és nem álnokságaim szerint fizet nekem. Bocsásd meg, irgalmas Isten, minden vétkemet. Légy ezután is oltalmam minden gonosz ellen, szabaditóm, támaszom és erősségem minden kisértés ellen. Legyen beszéded életemnek vezére, utaimnak világossága, hogy magamviseletét és minden cselekedetemet a szerint rendelhessem. Oly szent mag legyen az a szivemben, amely a kegyességnek, istenfélelemnek, felebarátaim szeretetének, magam megtagadásának, a szelídségnek, alázatosságnak, mértékletességnek és egyéb keresztyéni jóknak kedves gyümölcseit teremje meg életemben. Lelkemet ajánlom az én Jézusomnak, akiért légy irgalmas és könyörülő hozzám. Ámen. (Imádság az 1806. évi énekeskönyvből.) Világsegély 1967 márc. 5-én Az Egyházak Világsegély Szolgálata (Church World Service) évek óta nyújt segitséget azok számára, akik trópusi orkánoknak, belháboruknak, földrengéseknek és más elemi csapásoknak estek, áldozataiul. Ez a Világsegély Szolgálat segitette 1956-ban a mi magyar testvéreinket, hogy uj hazát találva uj életet kezdjenek. Minden esztendőben a böjti időben egy vasárnapot arra szentelnek, hogy szerte az egész országban minden templomban megemlékeznek az éhezőkről, nyomorgókról és földönfutókról. Ebben az esztendőben március 5-én lesz ez a nap, amikor is kérjük egyházunk tagjait, hogy bőkezűen támogassák az Egyházak Világsegély Szolgálatának munkáját.
