Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: A püspöki naplóból EGYHÁZKERÜLETI LELKÉSZÉRTEKEZLET Egyházi törvényeink szerint minden két évben egyházkerületi közgyűlést kell tartani, egyházkerületi lelkészi értekezletet pedig minden évben. A lelkészi értekezlet célja: a lelkipásztorok Istennel való találkozása, továbbképzése, független öntudatunk erősítése, Amerikai Magyar Református Egyházunk önálló létéért való küzdelemre felkészülés, problémáink, gondjaink megtárgyalása, az egyházak, egyházmegyék és egyházkerület elé kerülő' dolgok kiválogatása és egymással való megismerkedés. A régebbi időkről nem tudok, de az elmúlt 16 évnek aktiv szereplője lévén, Isten előtti hálával állapítjuk meg, hogy az elmúlt 16 év alatt nem volt ilyen lelkészi értekezletünk, mint most, május 22-én és 23-án tartott gyűlésünk, ahol 2 napot töltöttünk együtt. Az Úristen közénk vezérelte Buthi Sándor nagyváradi lelkipásztort, a 300 ezer lelkes királyhágói egyházkerület püspökét és Kozma Tibor kolozsvári teológiai professzort. Kozma Tibor gyakorlati teológiát és liturgikát tanít, ami minket ezen a lelkészértekezleten különösen érdekelt. Buthi Sándor püspök ismertette a Romániában lévő református egyház életét. Két egyházkerületben 750 ezer református él. (A másik egyházkerület püspöke Nagy Gyula Kolozsvár székhellyel.) Buthi Sándor elmondotta előttünk az ottani egyház életéről mindazt, ami elmondható. Nem festett rózsaszínű képet a helyzetről, de sötét színeket sem használt. Aki megszerette Buthi Sándort, annak az az érzése, hogy leírása tárgyilagos volt. Felelős vezető, akire igen drága értéket, 300 ezer magyar református testvérünket bízta az Úristen. Sem többet, sem kevesebbet nem mondhatok, mint amit mondott. Kedves testvéri szavakkal adta át az erdélyi reformátusok ajándékát, egy bronz tányért, amely kézzel kiverve, a kolozsvári Farkas-utcai és a nagyváradi nagy református templom képét ábrázolja, ezzel a felírással: “Az erdélyi reformátusok az Amerikai Magyar Református Egyháznak.” Az ajándékot az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke köszönettel átvette és megőrzésre átadta a Bethlen Otthon múzeumának. Buthi Sándor kedves közvetlenségével, alázatosságával, és szeretetével igen kedves testvérünk lett, s rajta keresztül küldöttük szeretetünket és minden jó kívánságunkat erdélyi véreinknek. Kozma Tibor teológiai professzor a János evangélioma 17:20 versét olvasta fel. Az Ige felolvasása mintegy lángra gyújtotta az igehirdetőt. Ez az aszkéta ember ellobog a saját hite tüzében. Igehirdetése mély vallomás volt az egyház egységéről, amely Krisztusban érthető meg. Rég hallottunk ilyen áldott igehirdetést. Kozma Tibornak készen van egy hatalmas liturgiái munkája, amelyre igen nagy szüksége volna a magyar teológiai irodalomnak. Értékes előadást tartott az istentiszteletről. Buthi püspöknek és neki is vallomása volt, hogy égetően szükség volna egy egységes, az Ige alapján felépített magyar református istentiszteleti rendre, liturgiára, amelyben sákramentomainkra, esketésiinkre, temetésünkre, konfirmációnkra és az összes szolgálati alkalmakra megállapítanánk a helyes és a jó rendet. Konferenciánk második napján Dömötör Tibor akroni lelkész igehirdetésén épültünk. De nemcsak igehirdetéséből, hanem teológiai tudománya vallatásánál is kiderült, hogy jól felkészült ember. Ez alkalommal tett Dömötör Tibor különbözeti vizsgát dogmatikából, egyházjogból, liturgiából, hitvallásainkból és magyar református ökuménikából. Hogy kik vagyunk, mi a létezésünk értelme, van-e jövője az Amerikai Magyar Református Egyháznak s mit jelent a nevünk, erre felelt Daróczy Sándor igazgató előadása. A tengerentúlra szakadt magyar református ember legszebb hitvallása volt, amit az Urnák 1966-ik évében el kell mondani annak az embernek, aki magát itt ezen a földön magyar reformátusnak tartja. Szőke István Miami-i lelkészünk több gyakorlati példa után rámutatott arra, hogy törvénykönyvünk terén gyökeres reformokra van szükség. Mi itt élünk Amerika földjén, s az élet különös körülményeket teremtett számunkra. Törvényeink legyenek modernek, amerikai életünknek megfelelőek, de láttassék meg rajta a magyar reformátusság hitvallási és történelmi felfogása is. Konferenciánk második fő témája egyházi liturgiánk volt. A püspök rámutatott arra, hogy majdnem minden egyházunkban más szokás és énekeskönyv van az angol istentiszteleten. Szerinte megmaradásunk egyik hathatós eszköze lesz az egységes liturgia is. Dr. Komjáthy Aladár elmondotta, hogy egyháza hogyan őrzi a magyar református hagyományokat liturgiájában, s milyen szolgálatokat tesz éppen most az amerikai magyar reformátusoknak az istentiszteleti, urvacsorai, stb. sorrendek publikálásával. A lelkészértekezlet nem akarta ismételni a már régebben megállapított tényt, hogy át kell Írni törvénykönyvünket és meg kell csinálni uj liturgiánkat, hanem bizottságokat nevezett ki, amelyeknek feladata lesz ezt a munkát a közeljövőben elvégezni. A lelkészi értekezlet bizonyságot tett arról, hogy a testvéregyházakkal együtt akar munkálkodni. Konferenciánkon sok probléma felmerült, amiknek megoldása az egyházmegyék és az egyházkerület közgyűlése elé tartozik. Ez a konferencia ablaknyitás volt, s megláttatta velünk, hogy kik lehetnénk. Alkalom volt arra is, hogy meglássuk a magunk gyengeségeit és azt, hogy mennyi alázatra van szükség, hogy még hivebben szolgáljuk Krisztusunk egyházát, ahová minket vigyázókká és pásztorokká álitott. A konferencia áldásaiért és az ott nyert önismeretért Isten neve legyen áldott. DETROITI JUBILEUM Junius 5-én ünnepeltük detroiti egyházunk 25 éves jubileumát. Azokért az áldásokért adtunk hálát Istennek, amikkel azoknak az életét hintette tele, akiknek 25 évvel ezelőtt volt bátorságuk kivonulni egy olyan hivatalos egyházból, ahol nem akartak meghallgatni egy sereg népet. Egyik magyar református testvérünk, aki nem tartozik hozzánk, ezt mondotta hivatalosainak: “Miért van az, hogy ha a függetlenek kivonulnak egy nagyobb egyházból, egy bizonyos idő múlva túlnövik azt a kaptárt, ahonnan kirajzottak?” A legszebb példa erre a detroiti egyház 25 éves története. Azt a bizodalmát, amivel mennyei Atyánkba fogóztunk, Isten gazdagon megáldja. Azt a magyar református hitet, amely Istenben bízott, s a maga áldozatkészségéből akart élni, Isten gazdagon megáldja. Ebből a hitből nőtt ki először a Dearborn-utcai templom, s ebből a hitből született meg az Allen Park-i magyar református templom, amelynek helységei, nagyterme, felszerelése a magyar reformátusok büszkesége az egész világon. Óh, Istenem, milyen kézzelfogható csoda a detroiti egyház 25 éve. A 300 lélekből majdnem 3,000 lélekre nö-
