Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ A SZENTLÉLEK UJJÁTEREMTŐ MUNKÁJA Dr. Komjáthy Aladár beszámolója a Református Világszövetség északamerikai tagegyházainak gyűléséről. A Református Világszövetség északamerikai tagegyházai ezévi gyűlése január 11, 12 és 13-án volt Atlantic Cityben. Az északamerikai református ill. presbiteriánus egyházak szzáma 13, közöttük van a mi egyházunk is és nem is a legkisebb! Az idei gyűlésnek újból “munkakonferencia” jellege volt. A gyűlés második napján az egész napot betöltőén arról esett szó, hogy a Szent Lélek Ur Isten miként működik az egész élet minden lehető területén, tehát a világban. Már egy éve, különböző amerikai városokban református (presbiteriánus) ügyvédek, orvosok, mérnökök, szakszervezeti vezetők, színésznők, háziasszonyok stb. kis csoportjai minden héten összejöttek, hogy ki-ki elmondja mit jelent az ő foglalkozásában, az ő életében a Szentlélek Úristen jelenléte és munkája. Ezeknek a csoportoknak a képviselői, mind “világiak”, jelentettek itt, ahol a hallgatóság lelkészekből, “egyházfejedelmekből” és teológiai professzorokból állott. Az első és harmadik konferenciai nap a már hosszú évtizedek óta hagyományos sorrendet követtte: felolvasták a Világszövetség főtitkárának évi jelentését a Református Világszövetség és tagegyházainak életéről, majd az északamerikai titkár, jelenleg Dr. James McCord, a princetoni teológia elnöke, tette meg jelentését és a pénztáros beszámolt a tagegyházak anyagi közreműködéséről. A Református Világszövetség körülbelül 70 millió református egyháztagot tömörít magába, illetve több, mint száz különböző nemzetiségű református egyházat (denominációt). Északamerikára 13 egyház esik, mégis a Református Világszövetség anyagi terheinek több, mint 2/3-át az északamerikai egyházak hordozzák. 1965-ben 77,000 dollárt adtak be az északamerikai egyházak, melyből több, mint 50,000 dollárt Genfbe küldtek a Világszövetség munkájának fedezésére. A mi egyházunkat minden egyes alkalommal megdicsérik, mert a nagy presbiteriánus egyház kivételével mi vagyunk az egyetlen, amelyik a teljes kvótát (egyháztagonként 1 és V2 centet) megfizette. Persze ez a presbiteriánusoknak 47,424 dollárjába, a mi egyházunknak pedig 206 dollárjába került. Az első napon meghallgattuk az uj teológiai titkár, Richmond Smith skót lelkész előadását, majd pedig a kanadai R.H.N. Davidson beszámolóját, aki a II. Vatikáni Zsinat utolsó ülésszakán mint a Református Világszövetség képviselője vett részt. A konferencia harmadik napján a különböző bizottságok jelentettek: teológiai bizottság, a polgárjogok és vallásszabadság bizottsága, a református egyházak közötti együttműködést elősegítő bizottság, a jelölő bizottság. Uj északamerikai elnök a kanadai presbiteriánus Charles Cochrane lett, alelnök pedig a legnagyobb néger református gyülekezet lelkipásztora, Robert Johnson. Mindketten igen, igen jó barátai a magyar reformátusoknak: Dr. Cochrane meleg hangon érdeklődött Dr. Nagybaczoni Nagy Lajos professzor, cliffsidei lelkipásztorunk hogyléte felől, mig Dr. Johnson a bloomfieldi teológián nagyon sok magyar lelkipásztor iskolatársa és barátja volt. Jobban ismeri az amerikai magyar lelkészi kar nagyrészét, mint akárki más. Amerikai magyar református szempontból nagyon jelentős volt ez a gyűlés. Ez alkalommal volt jelen először, mint egyházunk uj püspöke Nagy Lajos. Már a konferencia legelején, az összes hivatalos delegátusok közül egyedül őt mutatta be Dr. McCord, mint az egyetlen amerikai református püspököt. Meleg szeretettel fogadták püspökünket az amerikai református élet vezető egyéniségei, nem volt ott senki, aki ne akarta volna megismerni: már mint “régi ismerőst” köszöntötte őt Dr. Blake, egyfajta büszkeséggel szinte kézről-kézre adva mutatták be őt a pittsburghi teológiai főiskola elnöke és két jelenlévő tanára, mint a “mi fiunkat.” S én, aki már közel tiz éve járok a Református Világszövetség gyűléseire, hálaadással örvendeztem, hogy nemcsak a mi gyülekezeteink népe, hanem az amerikai reformátusság vezetői is szivükbe zárták, egyszerre megszerették püspökünket! Egy fontos eredményt szeretnék bejelenteni, amelyet Nagy Lajos püspök első itteni ökumenikus szolgálatának gyümölcsként kapott egész közösségünk: püspökünk megkereste azt a presbiteriánus teológiai professzort, aki több más hitvallással együtt a Második Helvét Hitvallást is modern angol nyelvre lefordittota és amelyet a Westminster Press kiadásában május hónapban jelentetnek meg. Egy meleghangú együttebédelés keretében püspökünk megszerezte a szükséges engedélyt ahhoz, hogy a mi egyházunk ezt a hitvallást megjelentethesse külön füzetben; sőt azzal együtt másik hitvallásos könyvünket, a Heidelbergi Kátét is. Lelkipásztori beiktatás Miamiban Napsugaras vasárnap délután volt gyülekezetünk uj lelkipásztorának, Szőke Istvánnak beiktatási ünnepélye. Templomunkat szinültig megtöltötte Miami és környéke színe-java; az áhitatos légkört emelte a sok szép virág, mely a szószéket körülölelte. Ez a nap felejthetetlen emléke lesz mindenkinek, aki ebben az ünnepségben részt vett. Nagy Lajos püspök prédikációját élvezet volt hallgatni és könnyű a szivünkbe fogadni. Vendéglelkészeink, Dr. Ujlaki Ferenc és Zugor Ernő imáit és lelkipásztorunkra kért áldásait velők együtt imádkoztuk. Azt a látványt pedig szavakba önteni nem lehet, amikor a püspök előtt Szőke István letette az esküt. A nagy fogadalomnak emberi egyszerűségben, vele született szerénységével elmondott minden szava érthető és komoly volt. Mikor pedig azt mondta: “Isten engem úgy segéljen!”, mindnyájan éreztük, hogy azt ő valóban úgy is gondolja és meg is tartja. Soknak könny ragyogott szemében. A nap aranysugarai ragyogtak be az ablakon, uj remény éledt a szivekben. A jó Isten is lenézett gyermekeire, hisz a magyar nép szereti Istenét és a szent könyvben is az van Írva, hogy aki Istent szereti, annak minden javára van. Most már Szőke István a mi lelkészünk, szeretjük és szivünkbe zártuk őt és mink az övéi vagyunk; az egész gyülekezet egy család, Isten gyermekei. A templomi ünnepség után a tömeg bevonult a Kossuth-terembe, hogy részt vegyenek a lelkészünk és vendégei tiszteletére rendezett fényes banketten. A hatalmas méretű Kossuth Hall kicsinek bizonyult annak a nagy tömegnek, mely ünnepelni jött velünk. Vendégeink százai jöttek Miami és környékéről, különböző csoportok képviseltették magukat, jelen volt Miami metropolis polgármestere, Chuck Hall, városi és megyei birák és az említett lelkészeken kívül Várkonyi Miklós és Ft. Sághy Pál. Az Egyháztanács tagjai, a Nőosztály, Kossuth Polgári Kör és az egyházhoz tartozó csoportok karöltve dolgoztak ezért a sikerért, amiről város szerte beszélnek. A miamii testvéregyház is teljességében részt vett ünnepségünkön. A jókívánságoknak nem szakadt vége. Régi barátok találkoztak újra, elfelejtették a köztük lévő nézeteltérést; baráti kezet nyújtottak és uj reménnyel a jövőről beszéltek. Balogh Anna
