Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: A Püspöki Naplóból Washington, D. C. A Kongresszus megnyitása alkalmából évenként tartott könyörgő és urvacsorai istentisztelet idén január 10-én volt a washingtoni Nemzeti Presbiteriánus Templomban, melyen az ország presbiteriánus és református egyházainak vezető lelkészei szolgáltak. Az istentisztelet fő részeit Dr. Eugene Carson Blake, az Egyesült Presbiteriánus Egyház főtitkára, Dr. Edward L. R. Elsőn, a Nemzeti Presbiteriánus Templom lelkipásztora és Nagy Lajos, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke végezték. Bárki lett volna a mi egyházunk püspöke, megkapta volna ezt a megtisztelő meghivást. Mások számára talán semmi különös nincs ebben. Nekem azonban nagyon is az és Isten végtelen kegyelmének köszönöm. Azt, hogy presbiteriánus testvéreinknek, Dr. Blake-nek és Dr. Elson-nak olyan nagy a szive és alázatossága, hogy minket kis magyar reformátusokat elfogadnak testvéreknek. Köszönöm Istennek és nekik, hogy Johnson elnöknek és az ottlévő amerikai nagyságoknak el kellett olvasni egy tipikusan magyar nevet és tanulták újra, hogy akinek “Nagy” a neve, az csak magyar lehet. Köszönöm Istennek és nagylelkű testvéreinknek, hogy olvashatták az amerikai vezetők, hogy van egy Amerikai Magyar Református Egyház. íme, ha nem maradtunk volna meg annak, akik vagyunk, sohasem olvasnák, hogy van egy Amerikai Magyar Református Egyház is. Higyje el az amerikai magyarság, hogy a magyar névnek becsületes szolgálatot tettünk. A szállodában éjfélkor elmondtam imádságomat, s próbáltam aludni. Három órakor felébredtem, pedig aludhattam volna még éppen három órát. Hét órakor ott kellett lenni a templomban. Sok minden eszembejütött ezen az álmatlan éjszakán. Visszaemlékeztem arra, hogy amikor a pataki iskola nagy tanácsterméből mentem ki a papi vizsgám után, meghallottam Farkas István megboldogult püspök rám vonatkozó megjegyzését. Ennyit mondott rólam: “Ez az egyik legszebb Ígéret.” Oh, mennyiszer fájt a szivem, mig megtanultam, hogy bizony nincs jogom az élettől többet követelni, mint másoknak. Az osztálytársak közül, akikről azt mondták valaha, hogy “a legszebb Ígéret”, nekem jutott a legkisebb falu, egy fatoronnyal és 250 drága lélekkel. Beiktatásomkor, amikor mindenki mulatott és itták a kedves putnoki hívektől ajándékba kapott másfél hektó bort, én félrevonultam s belesirtam a holdvilágos éjszakába: “hát csak ez jutott a legszebb Ígéretnek?” Amikor 10 év után ott kellett hagynom azt a A washingtoni istentisztelet után Humphrey alelnök beszélget Nagy Lajos püspökkel. A kép jobbszélén Johnson elnök. falut, akkor sírva vallottam a vüág előtt, hogy Isten nekem a legdrágább ajándékát adta abban a hubói kis gyülekezetben. Amikor ránk szakadt az éjszaka, s fényes nappal is csillagot láttunk mindenütt, amikor egyszer kopott foltos ruhámban a templom kerítésére dőltem, és sírva mondtam az ég felé: “Te vagy a Gazdám, Uram, megpróbáltam hü szolgád lenni, bűnös voltam, de naponként tékozló fiúként tértem Hozzád, most azonban, Uram, mindennek vége. Nincs pénz tejre, amit négy kis gyermekemnek adjak, üres a kamra, s híveimnek sincs semmi, hogy adjanak, s a holnap olyan sötét és rémitő, hogy nem merek feléje elindulni.” Mi lett volna, ha akkor egy angyal a kopott ruháju, csizmás falusi pap vállára teszi a kezét, és azt mondja: “Ne sírj! Fogsz te még Washingtonban az amerikai elnök, és Amerika vezetői előtt angolul szolgálni.” Mit mondhattam volna neki, aki egy világvégi kis falu papja voltam, s egy szót sem tudtam angolul? Az angyal ott Hubán nem jött hozzám, de itt Washingtonban felköltött, s arra kényszeritett, hogy a hajnal nagyobb részét átimádkozzam. A friss washingtoni reggelen azt hittem, hogy álmodom. Az egész istentisztelet olyan volt, mint egy álom. Azt hittem, hogy felébredek, s otthon találom magam Hubán. Az elnök kedvesen köszöntött bennünket. Humphrey alelnökkel még tréfáltam is, aki üdvözletét küldte McKeesport-i barátainak. Dr. Elsőn meghívott a lakására. Kisült, hogy egy néhány mérföldnyi távolságra születtünk egymástól. McKeesport-on dolgozott fiatal diákkorában, és szülei házához egy Nagy nevű család volt bejáratos. Szereti feleségével együtt a magyarokat, felesége gyönyörű olajképét Koszorús Istvánná festette. Utána meghívtak a National Presbyterian Center gyűlésére, amelyre egyedül a magyarok voltak hivatalosak. Elismerés érte Borshy és Béky egyesületi elnököknek, akik a magyarokat meghivatták erre a helyre is. A washingtoni szereplésért nem a magam vállát veregetem meg, hanem a Tamás álmélkodásával borulok le az Isten kibeszélhetetlen kegyelme előtt. Atlantic City Erről részletesebben irt egyházunk fiatal tudós papja, Dr. Komjáthy Aladár. Én nem is azt Írnám le, hogy miről volt ott szó, hanem azt, hogy milyen érzések szállnak a szivére az embernek, ha az magyar is és református is. Van a világon egy szövetség, amit Református Világszövetségnek hívnak. Ebbe beletartoznak a világ reformátusai, bármilyen nagyok, vagy kicsinyek is. Érdekes, hogy hat magyar református egyház tartozik bele: a magyarországi, a romániai, a jugoszláviai, a szlovákiai, a brazíliai és az amerikai magyar református egyház. Nem tartozhat bele a kárpátaljai, u.n. ukrajnai magyar református egyház. Természetesen a romániai, szlovenszkói, jugoszláviai egyházak magukat csak “református” egyházaknak hívhatják. Okosabb emberek tudják, hogy bizony magyarok azok is, még pedig a javából. Ha ügyes diplomaták volnánk, sokat lendíthetnénk a magyar sors kerekén. A Református Világszövetség északamerikai ága tartotta gyűlését Atlantic City-ben most januárban. Tizenhárom református hátterű felekezet tartozik ebbe az északamerikai csoportba. Köztük van a mi Amerikai Magyar Református Egyházunk is, amit ezen a gyűlésen Dr. Komjáthy Aladár és e sorok írója képviseltek. Elődömet nagyon jól ismerték, komolyan, tréfálkozva érdeklődtek utána. Megróttak, hogy nincs szivarom, és püspöki gyűrű helyett csak egy kis jegygyűrűt viselek. Mentegetőztem, hogy azok, akik én reám szavaztak, nem láttak sohasem engem, s tévedésből viselem a tisztséget. Egy jó félórán belül megtanultam, hogy aki másik társát próbálja leki
