Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Vallásos formák és élő hit “Senki sem tölti az uj bort régi tömlőkbe, különben az uj bor szétszakítja a tömlőket és elfolyik, a tömlők pedig tönkremennek, hanem az uj bort uj tömlőkbe kell tölteni.” Lukács 5: 37-38. Gyermekkorom emlékeit idézi ez a néhány szó, amikor Kecskeméten a szőllőből szüretkor kocsikon behordtuk a mustot a városba, ahol laktunk és letettük a pincébe a gondosan előkészített hordókba. Azután senkinek sem volt szabad lemenni a pincébe, mert forrt a must és fojtó mérges gázok állták az utunkat. Hatalmas erők dolgoztak odalenn, a hordókat nem szabad volt bedugni a dugókkal, mert a forró must szétvágta volna a dongákat. Jézus sokszor vette hasonlatait az életből. Ez a nagyon erős hasonlata is, lehet hogy a gyermekkorára emlékezteti, amikor látta odahaza Názáretben a tömlőket és a bort. Akkoriban kikészített kecske és birkagyomrokat használtak tömlőnek, hogy bennük tartsák a bort. Jézus nagyon jól tudta, hogy a régi, kiszáradt, elkérgesedett tömlők nem voltak többé alkalmasak az uj bor befogadására, mert ha megindul az erjedés, akkor ezek a tömlők szétszakadoznak és a bor kárbavész. Nagyon alkalmas ez az Ige arra, hogy ujesztendökor az igehirdetések alapigéje legyen és most arra is, hogy a Magyar Egyházban, az írás és Élet rovatban ujesztendei beköszöntő cikk legyen. Az uj bor Jézus Krisztus evangéliuma, a régi tömlők pedig a halott vallásosság ósdi formái. Ez a vita a farizeusok és írástudók, valamint Jézus között a böjt kérdésében folyt. Senki se vádolja a farizeusokat és Írástudókat egyszerűen csak rosszindulatú kötőzködéssel. Ők a zsidó vallásosságnak a meggyőződéses, legkomolyabb képviselői voltak. Halálos komolyan vették ezt a vádat, ami elől Jézus csak ezzel az ugyancsak nagyon éles jelentésű hasonlattal tudott kitérni. A farizeusok és Írástudók ezekben a vallásos formákban élték ki magukat, hogy böjt, tized, szombat stb. Jézus és tanítványai viszont szabadok voltak a vallásos formáktól, mert nekik sokkal több volt ezeknéltaz élő Jézus és a Jézus Krisztusba vetett élő hit. Persze, hogy ha valakinek nincsen Jézus Krisztusa, akkor a vallásos formában kell, hogy kiélje magát ma is. De ha valaki hisz a Jézus Krisztusban, annak legalább is másodrendűvé váltak a vallásos formaságok. Jézus Krisztus evangéliuma erő és hatalom. Ahol csak megjelenik az evangélizáció, mindenütt mozgalmat támaszt, akármelyik egyházban is, akármelyik gyülekezetben. Ez a megmozdulás természetesen nem történhetik meg minden feszültség nélkül. Az evangélizáció a lehető legszelídebben, de mégis csak támad, különben nem evangélizáció. Sohasem hittem és most sem hiszek tiszta evangélizációban, minden mustnak rengeteg a söprűje és ez mi vagyunk, ahogy evangélizálunk. Minden oka megvan az evangélizáció ellenségeinek, hogy kritizáljanak és nekünk is minden okunk megvan a bünbánatra. De az evangéliumot hirdetni kell, különben nincs élet. Tudom, hogy nem mondok újat, amikor azt mondom, hogy itt Amerikában, most hogy Isten nagy kegyelméből és ezen belül emberek segítségével ki tudtam jönni, rendkívül szokatlan egyházi szokások egész tömegének a kellős közepébe estem. Erről már rengeteget írtak és beszéltek előttem, erről fölösleges szólnom. Persze, hogy megdöbbentő volt New Yorkban egésznapos, óceán fölötti repülés után még aznap este a hálaadásnapi gyülekezeti vacsora rengeteg finom ennivalóval, jó borral; nekem nagyon érdekes beszédek hangoztak el, húzta a cigányzenekar a magyar nótákat, mindenki vidám volt és utána a gyülekezet elkezdett táncolni. Én olyan kimerült voltam, hogy látni sem tudtam, nemhogy gondolkozni. Csak azt tudtam, hogy odahaza Magyarországon csend van, némelyik gyülekezetben nagyon nagy csend, különösen ott, ahol azelőtt az evangélizáció hangzott és tömegek hallgatták. Istenem, ha itt Amerikában, a nagy evangélizációk hazájában lehetne evangélizálni! Ha fel lehetne használni ezt a végtelen sok változatát a hagyományos és modern gyülekezeti összejöveteleknek, azért, hogy az Ur Jézus Krisztus evangéliumát hirdethessük az idekinn élő magyarságnak, akik éppúgy sóhajtoznak, könnyeznek, sőt sírnak, mint minden magyar szerte e világon, ha fel lehetne használni a legmodernebb technikai eszközöket, akkor micsoda ébredés lenne az amerikai magyarságban! Ha összefognánk, ha szerveződnénk, ha elkezdenénk! Én odahaza sem voltam hive a kialakult vallásos formaságok eltörlésének, a legtöbb helyen ezek tartották fönn a gyülekezeteket. Idekinn is tömegeket biztosítanak az igehirdetés számára. Az evangélizáció futótűzként terjedne szét benne. Az bizonyos, hogy uj formákat is és főleg uj tartalmat hozna, de nincs mit félteni a régi formákat és tartalmat, mert az uj sokkal jobb és gazdagabb. A halott vallásosság kárhozatba visz. El lehet kárhozni a templomból is. Az élő hit üdvözít, csak az élő hit visz az üdvösségbe! A felelősség rajtunk van. Ki válaszol erre a felhívásra igennel? Konkoly Iván Újévi imádság Hálát adunk szent Felségednek, hogy a múlandó árnyékhoz, a hamar elhervadó virághoz hasonló életünket mindeddig megtartottad, atyai módon hordoztad, sok lelki-testi jókkal megáldottad és úgy igazgattad, hogy meg kelljen azt esmérnünk, hogy mi velünk mindenkor és mindenekben jól cselekedtél. Szomorúan meg kell viszont esmérnünk, hogy mi sokszor és sokképpen rosszul cselekedtünk. Jóvoltodért háládatlansággal fizettünk. Kérünk, ne gyűlöljön meg minket a te Lelked, hanem szent Fiadban kedvezz nékünk és kegyelemmel nyúlj hozzánk. Tedd hathatóssá szivünkben annak meggondolását, hogy miután kevés napjaink és esztendeink elfolynak, Ítéletre megyünk és elvesszük annak jutalmát, amit a testben cselekedtünk. Segíts azért és igazgass, óh mi Istenünk, a te jó Lelked által, hogy azokat az esztendőket, amelyek még hátra vanak életünkből, úgy tölthessük, hogy előtted kedvet találjunk, irgalmasságodban megmaradjunk és végre tenálad örök nyugodalmat nyerhessünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. (Szikszay György: Lelki áldozatok, 1808.)