Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ majd körülte Akron tehetős népeinek legszebb házai épülnek fel. Nagyon szzép és kedves a templom, melynek méretei egy középgyülekezetnek felelnek meg, a hatalmas telek pedig önmagát kínálja fel a többi egyházi épületek megépítésére. Lelki szemeinkkel láttuk, hogy a merész magvetésnek egyszer gazdag aratása lesz. Én nemcsak a szép templomban gyönyörködtem el, hanem ennek a kis egyháznak nagy hitén, remek elöljáróin és hivő lelkipásztorán. Templomuk, az egész életük édes bizonyság arról, amit a mi Urunk mondott a hitről, amelynek mindenek lehetségesek. A mustármagnak fává való növését láttuk augusztus 8-án. Micsoda gyönyörű példa! Ennek a maroknyi népnek olyan hite volt, vezetőinek olyan erős imádsága, hogy templommá kellett válnia. A magyar református hitet uj környezetbe vetették el, és ez a hit megmarad mindörökre. Az akroni kis gyülekezet templomépitésével ragyogó példát adott anyaszentegyházunk népének. A templomszentelésen Dr. Béky Zoltán, Szőke István, Bakay Árpád, Baksa Csaba, Kovács István és Nagy Lajos szolgáltak, a banketten a főszónok Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke volt. Marton Sándor kedvesen idézte a régi időket. Korunk ökumenikus szellemét és a magyar összetartozandóságot két magyar római katholikus lelkésztársunk képviselte, Bartko Alajos és Vitéz Bán személyében. Benedek József, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke a szövetség köszöntését tolmácsolta. Az ünnepség fénypontja Farkas P. János gondnok egyszerű, keresetlen és mélyen hivő beszéde volt. A hivő magyar református ember bizonyságtétele, amely hitét templomba építi, életét Isten dicsőségére ajánlja fel. De jó lett volna, ha sokan hallották volna ezt a beszédet. Akroniak, drága jó testvéreim, anyaszentegyházunk igen büszke Rátok. Mindannyiunk nevében kérem Istent, hogy áldjon meg Titeket gazdagon. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET KANADÁBAN Az Amerikai Magyar Református Egyesület, a megfelelő engedélyek birtokában, megkezdte munkáját és szolgálatát Kanadában. Ezzel kapcsolatban, “Kibontottuk a zászlót Kanada földjén” címmel Dr. Béky Zoltán, az Egyesület elnöke, nagy cikket irt, amely az egyesületi hivatalos lapon kívül az amerikai magyar hetilapokban is megjelent. Ezért csupán ismétlés lenne a cikk újra való lenyomtatása. De mivel az Egyesület története olyan szorosan összeforrott az amerikai magyar reformátusság történetével, jövője szempontjából pedig olyan fontos az Egyesület és az egyházak közti alkotó együttműködés, nemcsak hogy nem mehetünk el említés nélkül emellett a jelentős esemény mellett, hanem kifejezést kívánunk adni annak a reménységünknek, hogy a Református Egyesület kanadai szervezői munkája nem csupán üzleti sikereket fog hozni, hanem az északamerikai magyar reformátusság öntudatát is emelni, testvéri kapcsolatait is fejleszteni fogja. Egyetértünk Dr. Béky Zoltán cikkének zárómondatával, hogy t.i. Meggyőződéssel valljuk, hogy a nagy szétszórattatás idején ránk, a szabad világban élő magyarokra, hivatást bízott az Isten. Adjon az Úristen erőt ahhoz, hogy ennek a hivatásnak reá eső részét a Református Egyesület Kanadában is jó sáfárként tölthesse be! KÖSZÖNTJÜK a Ligonierben a szeptember 5-én kezdődő héten gyülésező Presbiter Szövetséget, Lelkészegyesületet, a Bethlen Otthon közgyűlését és a Református Egyesület vezértestületét. Szolgálják a gyűlések — mind a tárgyalások, mind a határozatok — a különböző közösségek tagságának és egyben az egész amerikai magyar reformátusságnak javát, de legelsőbben és végső céljában Isten dicsőségét. Levél a szerkesztőhöz 1965. julius 8. Kedves Barátom! Hálásan köszönöm, hogy Nagytiszteletü Bertalan Imrének az egységtörekvés magyar történetéről megjelent munkámról irt ismertetését a “Magyar Egyház”-ban közölted. Az ismertetésből az ember azonnal észreveszi, hogy a Nagytiszteletü ur jó dogmatikus és egyben lelki ember, aki nemcsak ismeri a kérdéskomplexumot, de szivvellélekkel dolgozik az akadályok elmozdításán, -— bármilyen nagyok is azok még ma . . . Egy szavával szemben mégis más az elgondolásom. A Nagytiszteletü ur nagyon jól emlékszik arra, hogy a régi időben katolikus oldalon az volt az álláspont: az elszakadtak térjenek vissza Rómába. Az Una Sancta németországi egységmozgalom s a dogmatikus Rademacher (kinek könyvéből oldalakat idéztem) a “Mortalium Animos” pápai körlevél után is folytatták egységmunkájukat és sohasem Írtak vagy beszéltek “visszatérésről”, hanem egységrejutásról. Én magam az ő iskolájukba jártam és az Una Sancta mozgalom elgondolását hirdettem Magyarországon “A Keresztény Egyházak Egysége” c. munkában és az “Egység Ltja” folyóiratban (1942-44). Bizonyos, hogy katolikus oldalon a tulkonzervativokkal szemben nehéz volt a feladatunk, mégsem Írtam sohasem “visszatérésről”, hanem egységtörekvésről, a két fél egymással való eszmecseréjéről s ezek által a közeledés szolgálatáról. A Gondviselés velünk volt, s amit akkor hirdettünk már nagy szeretettel, ma a Bea bíborosok és maga a Vatikáni Zsinat hirdeti. Nagytiszteletü ur is örömmel emlékezik meg a változásról: a zsinaton jelen vannak a protestáns megfigyelők, s a protestáns gyűléseken a katolikusok. Magam nem tettem “nagy utat” 42-től a mai napig, hanem nagyobb örömmel hirdetem az Una Sancta akkori felfogását, melyet ma mind a katolikus, mind a protestáns egyházi vezetők hirdetnek. Legalább is legnagyobb részük. Az Ur áldjon, Király Kelemen * # # * Fr. Király Kelemen O.F.M. “Katolikus-Protestáns Egységtörekvés Története” cimü könyve 2 dollár beküldése ellenében kapható a következő címen: Fr. Clement Király, Franciscan Friary and Retreat House, DeWitt, Michigan. A Magyar Egyház szerkesztősége megrendeléseket szívesen továbbit. Személyi hírek Dr. Komjáthy Aladár passaici lelkipásztor és felesége, Brillenburg-ÍFurth Hendrika Aletta újszülött leánygyermekét, Ilona Mia-1 julius 18-án keresztelte meg Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház volt püspöke. A Hollandiában élő keresztszülőket, Dr. Kövy Attilát és feleségét, Brillenburg-Wurth Miát György István főgondnok és Nemesnyik Jánosné képviselték. # * * # Papp Ákos református lelkésznek és feleségének, Inkeri Jaaskelainen-nek julius 28-án kislánya született. Az újszülött neve Aranka Lisa. Ez a második gyermekük.
