Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)

1965-06-01 / 6-7. szám

MAGYAR EGYHÁZ Mozaikok a Püspöki Naplóból Detroiti templomszentelés Amikor a vándor magyar a múlt század végén és e század elején nagy rajokban ideérkezett Amerikába, a leg­merészebb álmaiban sem hitte, hogy valaha unokái olyan templomokat építenek, amik az amerikai kertvárosok leg­szebb díszei lesznek. Boldogok voltak az elődök, ha egy kis imaházat, templomocskát, hitük fecskefészkét megépí­tették. Ahogy teltek-multak az évtizedek, szebbnél szebb templomok születtek az áldozatot hozó magyar református hitből. Először ötvenezres, később százezres templomok emelkedtek, majd túllépték a százezres határt, jöttek a negyedmilliós templomok. 1965. május 30-án Tóth Tibor esperes-lelkész és Kish Károly főgondnok Isten kegyelmé­ből kinyitották gyönyörűséges templomukat Detroit elővá­rosában, a virágos és árnyas fákkal beültetett Allen Park­ban. Ez a templom hatszázezer dollárba került, a legdrá­gább magyar református templom Amerikában. Nyolcszáz ember leülhet a templomban, de az épület-tömb befogad háromezer embert is és résztvehetnek az istentiszteleten, mert minden helyiség hangszóróval van ellátva. Van egy hatalmas terem, ahol szorultságból 800 ember ülhet le az asztalok mellé és ebben a teremben van egy hatalmas színpad is. Van egy nagy fogadótermük (parlor) dívá­nyokkal, párnázott hatalmas karosszékekkel, szép festmé­nyekkel díszítve. Gazdag amerikai nagy egyházaknak is ritkán van ilyen díszes fogadóterme, a detroitiak az első magyar reformátusok, akik ezt a szép termet mindenki csodálatára megépítették. Az ifjúság részére is építettek egy modern termet, a huszadik szzázad utolsó évtizedeinek kívánalmaival felszerelve. Vasárnapi iskolai termeik a legmodernebb felszereléssel látták el és annyit építettek belőle, hogy a jóval kétezren felüli tagsággal rendelkező egyház sohasem jön zavarba, ha nő a gyermeksereg. Meg­látszik, hogy ez az egyház jövőjét gyermekeire építette. Konyhájuk is a modern technika remekeivel van felszerelve, hü magyar asszonyainknak minden kényelem megadatik benne. A templom előtt Ízléses és hatalmas márványtábla hirdeti, hogy ott magyar református módra tisztelik az Urat. A detroiti magyar reformátusság hatalmas építménye minden amerikai magyar szivét büszke örömmel és Isten iránti hálával tölti el. A detroiti magyar református temp­lom messzire hirdeti, hogy a magyar nép vallásos nép, fiai, leányai és unokái büszkék származásukra s minden áldozat árán meg akarják tartani atyáik drága hitét. Ez a templom ékes bizonysga, hogy hü magyarjaink nemcsak segítettek felépíteni Amerikát, hanem fiaik segítik meg­szépíteni is és ahol ez a drága fajta alkot, erejét, hitét, tudását beleépíti ebbe az országba, ott szebb lesz a föld és barátságosabb a tájék. Mennyi elismerés jár ennek a nagylelkű detroiti nép­nek, álmokat álmodó öregjeinek, tanácsosainak, látomáso­kat látó ifjainak és jövendőt prófétáló remek lelkipász­torának ! A felszentelésen ott volt a gyülekezet nagyja és apra­ja, testvérgyülekezetek képviselői, a detroiti hatvanezres magyarság képviselői. A templomszentelési istentiszteleten Dr. Béky Zoltán, Kecskeméthy József, Dr. Harsányt András, Tóth Tibor és Nagy Lajos szolgáltak. Az angol és magyar kórus lélek­3 emelő számai tették széppé ezt a gyönyörűséges istentisz­teletet Káplár Ernő vezénylete alatt. A felszentelési istentiszteletet ünnepi diszebéd követte, amelyen a város polgármestere, helybeli politikai nagy­ságok, az amerikai magyar életünk vezetői, a két nagy egyesületünk elnökei, tisztviselői és képviselői vettek részt. A detroiti magyar református templom az imádkozó magyar református lélek kővel, érccel, téglával elmondott és századokra megmaradó imádsága. Boldog nép az, akit ilyen gyönyörűséges helyre hívogat Magához az Isten és elmondja nékik vigasztalását és kijelenti üdvözítő akaratát. Dr. Ujlaky Ferenc 50 éves lelkészi jubileuma A Kálvin János Egyházkerület diplomata és jóakaratu elnöke, György Árpád és a toledói egyház kedves lelki­­pásztora, Hartó András meghívtak Dr. Ujlaky Ferenc ötvenéves papi jubileumára. Nemcsak anyaszentegyházunk képviseletében, hanem saját szivem indítására is szívesen indultam el tisztességtétel adásra. Mi magyarok furcsa emberek vagyunk néha. Hagyjuk Íróinkat éhenhalni, hogy szobrot emelhessünk nekik. Nagy embereinket életükben elfeledjük, hogy haláluk után késői bánattal zokogjunk nagy emlékeik felett. Mi amerikai magyar református papok külön utakon járva akarunk a nagy célhoz, Krisztusunkhoz eljutni. Mig járjuk külön utainkat, oly kevés időnk van arra, hogy legalább nagy­­jainknak elmondjuk: “Szeretünk, tisztelünk és nagyon büszkék vagyunk rád.” Temetések alkalmával azért fáj a szivünk, hogy ezt sohasem mondottuk meg életében an­nak, akit elveszítettünk. Gratulálunk a Kálvin Egyházkerületnek, a toledói egyház nagyszerű népének és lelkipásztorának, hogy al­kalmat adtak az amerikai magyar reformátusságnak, hogy szeretetét, tiszteletét kifejezhette Dr. Ujlaky Ferenc előtt, aki végül is mindannyiunké. Az Amerikai Magyar Református Egyház népe Dr. Ujlaky sok kedves szolgálatára emlékezik és “az édes­anyánk sütötte kenyérről” mondott beszéde örökre ott él a szivekben. Ez a beszéde, amit 1938-ban a debreceni Református Világgyülésen mondott el a szép magyar kál­vinista kegyesség hangján, mindannyiunk hitének és meg­győződésének adott kifejezést. Ötvenéves jubileuma alkalmával mi is köszönjük Isten­nek, hogy amerikai magyar református életünk áldott igehirdetője volt. Köszönjük Istennek azt a fényt, amit az ő hite gyújtott, nemes szolgálatát, amivel olajat öntött égő sebekre. Köszönjük, hogy az Ige selyméből keszkenőt készített könnyeket törölni, köszönjük azt a békességet, amit szivünknek az Ige segítségével adott. Amerikai magyar életünk egyetlen csoportja sem tud­ja megírni úgy történelmét, hogy reá ne mutasson, hogy közöttünk járt valaki, aki mindig Krisztusra mutatott, ha beszélt, lármánk elült és egy pillanatra jobbá lett a szi­vünk. A mi népünknek is meg kell vallani, hogy a szelíd Ujlaky volt midig a legbátrabb paptársai között, mindig megvallotta, hogy kik barátai, még ott is, ahol barátjának neve botránkozás köve volt. Ünnepségén megvallotta, hogy Sebestyén Endre mindig jó barátja volt. Tóth Tibor espe­resünk vallomása pedig számunkra az egyik legszebb fény­kép volt Dr. Ujlaky Ferencről, aki egyedül mert a min­denkitől elhagyott és elitéit lelkipásztor testvére mellé ál­­lani. Egy életre visszatekintve milyen jó emlékezni arra, hogy sokszor túltettük magunkat a kicsinyes emberi indulatokon. Három évvel ezelőtt az abarai földmivesszövetség kis irodája az ő nevétől volt fényes, a Felvidék küldte nagy fiának üdvözletét. Megható volt, amikor a régi magyaror­szági református egyház köszöntötte a barátot. A mi üd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom