Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Nagy Lajos: A Püspöki Naplóból Toledo nem tartozik a Kálvin Egyházkerületbe, hanem a Krisztus Egyesült Egyházának Ohio-i Konferenciájába. A barátság és a testvéri szeretet arany hidján eljutottam Toledoba, és együtt szolgáltam György Árpád egyházkerületi elnökkel, Hartó András kedves barátunk 25 éves lelkészi jubileumán. Jó volt egymást megismerni, s jelenlétünkkel vallani, hogy testvérek vagyunk. A Kálvin Egyházkerület elnöke, a toledoi magyar református lelkipásztor s az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke egyek voltunk fajtánk szeretetében. A válaszfalak lehullottak, s a külön utón járó testvérek csak magyar reformátusok voltak. Passaic Második hely, ahol a Kálvin Egyházkerület elnökével újból együtt szolgáltunk. Az elnök angol igehirdetése és a püspök magyar nyelvű bizonyságtevése bámulatosan összhangban volt, két magyar református papnak egyszerre dobbant a szive, egy volt az érzése, és egy volt az imádsága. Népünknek nagyon tetszett ez a közös szolgálat. Sokat tudnék Írni erről a passaici 70 éves ünnepségről, az egyház népéről, vezetőiről és pásztoráról. Magyar Amerikában itt élik a legöntudatosabban magyar református szent hitünket. György István főgondnok alázatossága, mély és sugárzó hite felüdülés volt számunkra. Egy borsodi magyar beszélt belőle, de mintha láttam volna a magyar református hit évszázadait, amint ki-kiállit egy-egy nemzedéket, hogy megvallja hitét, meghozza áldozatát, elmondja imáját, s elénekelje énekét, s aztán átdicsőül a láthatatlan Anyaszentegyházba. Jó volt szeretetben megölelni mindazokat, akik atyáink hitét maradéktalanul és tiszta üdeségében átadják gyermekeiknek. Amikor Izráel élete első csatáját megnyerte, Mózes azt a parancsot kapta, hogy Írja le könyvbe örök emlékeztetőül Isten mentő csodáját. Ugyanakkor egy oltárt is emelt, ahol elmondotta hálaimádságát Ura szabaditó kegyelméért. Azóta könyv és oltár elválaszthatatlanul összetartoznak. A passaici testvéreink hűséggel hallgatták a könyvet, az írott Igét az Ur oltára körül, s ezért olyan szép 70 éves történelmük. Itt adták át az atyák hitüket fiaiknak, úgy hogy a fiatal nemzedék épugy szereti és minden áldozatra kész ennek a hitnek megtartásáért. Ennek a gyülekezetnek fiai vallják a legszebben magyar Amerikában, hogy mi az ő hitük, mi az az atyai örökség, amit kaptak, s miért kell angolul is magyar reformátusnak maradni. Öntudatosan vallják, hogy Isten kedves szolgálatot bízott reájuk itt magyar Amerikában. Öröm volt velük együtt lenni, kiváltság volt köztük szolgálni. Perth Amboyban is a múlttal beszélgettünk november 21-én. 40 éve áll szép templomuk a Sión hegyén. Visszanéztünk 40 év csúcsáról, kerestük a tűnő múltban Isten lába nyomát, elvonuló dicsőségét. Kicsordult a szivünk hála pohara, hogy oly magas volt az a szószék és olyan jó volt a hangverődés abban a templomban, hogy az igehirdetést az Amerikai Magyar Református Egyház egész népe meghallotta, s a templomokból kisugárzó fény utat mutatott a távolban levőknek is. Arra a templomra sokat úgy néztünk, mint ahol tisztán és elegyitetlenül, az ősi tisztaságban és egyszerűségben hirdettetett az Ige, s nem bizonytalanul zengett a trombitaszó. A negyedik évtized mérföldkövénél láttuk a köztünk járó Isten ezer csodáját, de láttuk azt is, hogy mennyire szerette azt a népet, akiknek szolgákul azokat küldte, akik igehirdetésükre pecsétül életüket tették fel. Isten ennek a nagyszerű népnek nagyszerű pásztorokat adott. Az angol istentiszteleten tömve volt a nagy templom, megértő szeretetük életem egyik nagy kincse volt. A magyaron már halkabb volt az ének, az imádság töredezettebb, mert fogy az a drága sereg, akiknek Isten után köszönhetjük ezt a szép 40 évet és a csillagos, kakasos magyar református templomot. 1860 táján Magyarországot a magyar református templomokban védték meg Bécstől. Vigyázzatok Amerikában a magyarok templomaira, talán ezekben a templomokban mentik meg Magyarországot! Akron Az uj templom felépült, s a lelkipásztor rövid idő múltán eltávozott egy másik szolgálati helyre. A pásztor és népe több, mint negyed századon át nagy családdá lettek, összeforrottak. Együtt álmodták ki, s imádkozták valósággá szép templomukat. A lelkipásztor váratlan távozása keserűséget, s nem kis mértékben aggódást váltott ki a szivekből. Az akroniak szempontjából érthető kritikát termelt a szivekben a felelős vezetők ellen, amit alázattal el kell fogadnunk. Jól ismerik a Prédikátor Könyve 3. részét, s bizony az Ur Igéje ellen nem lehet vitatkozni. Legnagyobb bánatunkra a gyülekezet nagyszerű gondnokát Isten különös próba alá vetette, külső látását elvette tőle, hogy belsőleg lásson többet. Még soha sem olvastam, hogy magyar reformátusoknak olyan gondnoka lett volna, aki két szép kék szeme helyett a lélek szemeivel látott volna. Szemére hullt sötétség mozgásában gátolja, de Istenével többet beszélget, mint ennek előtte. Isten valami döbbenetes leckét ad nekünk, hogy amikor minden lélek összetörik a próba alatt, s visszavonul a saját élete siralomházába, akkor Farkas B. János ott van az akroni hajónk kormányánál, hogy még nagyobb bölcseséggel, nagyobb hűséggel, és imádságos élettel hü munkatársaival és drága asszonyainkkal együtt ott álljanak a vártán. Lelkészük elvesztése óta háromszor találkoztam velük, egy Ízben Tóth Tibor esperes úrral, akinek november 21-én saját élettapasztalata alapján tett bizonyságtétele sorsdöntő volt egyházi életünkben. Sokat aggódtam Akronért, de Istenek legyen hála erősebb hitü asszonyok még a püspököt is megvigasztalták. Köszönet Tóth Bálint lelkipásztor testvéremnek szolgálatáért, híveink hűségéért. Isten levette vállamról a gondot. Egy sokat próbált lelkipásztort küldött oda, aki nagy hálával vette a szolgálati lehetőséget. A kövek beszélnek Majdnem egy negyed századon át végzett hűséges munka után Szőke István duquesnei lelkipásztori állásáról lemondott. Bucsubankettjén barátot, szomszédot, egyházmegyénket és egész közösségünket képviseltem. Tanúja voltam annak, hogy a hü szolgát milyen megbecsülés és szeretet vette körül. Amikor elmenőben volt közülük, akkor döbbent reá mindenki, hogy annak az embernek köszönhették, — aki keveset beszélt, de annál többet cselekedett, — hogy az egyház gépezete olyan simán ment, hogy olyan csendes, békességes és virágzó életük volt. A nemzedékváltás sehol sem történt meg olyan simán és harmonikusan, mint Duquesneban. Itteni fiataljaink régen megtanulták, hogy csak atyáik áldozatával lehet fönntartani az egyházat. Sok szépet, jót és kedveset lehetne Írni Szőke Istvánról, mindenki megvallotta nagy szeretettel, hogy bár a szív hütelen lehet, az emlékező képesség véges,
