Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-06-01 / 6. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ A Reformátusok Lapja junius-juliusi számában a “Tények-Vélemények rovat “ruspókséget Elnökségért" címmel reflektál uz Amerikai Magyar Református Egyesület konvenciójára, amelyen tudvalévőén ür. lieky Zoltánt, az Amerikai Magyar Református Egyház jelenlegi püspökét választották meg a következő 1965-69-« cmlusra elnöknek. A vélemény egyéni dolog lévén, azt mindenki szabadon alakíthatja és fejezheti ki, függetlenül attól, hogy másnak tetszik-e vagy sem. Más a helyzet a tényekkel. Az a véleményektől függetlenül mindig ugyanaz és nem lehet megváltoztatni. Legfeljebb azok, akiknek a tények nem tetszenek, véleményüknek megfelelően igyekezhetik elcsavarni, illetve elferdítve értelmezni. Ez persze nem fog változtatni a tényeken, viszont megtévesztheti azokat, akik a hamisan előadott tényekre épített véleményt hallják vagy olvassák. Mivel a hivatkozott cikk ilyen megtévesztésre alkalmas — s nyilvánvaló azzal a célzattal is készült — a “Tények és Vélemények”-ből hiányzó tényeket kívánjuk ideiktatni, illetve az elferdített tényeket “ helyre-egyenesiteni.” Szó van a cikkben a “püspökség feladásáról," hogy t.i. “Béky Zoltán oly készségesen cserélte fel az elnöki címmel" a “nagy egyliázi méltóságot,” melyet a “független egyház-csoport éveken át legbüszkébb kiterme lé désének" tartott. Állapítsuk meg először is azt, hogy Béky Zoltán nem adta fel a püspökséget az egyesületi elnökségért. Az Amerikai Magyar Református Egyház alkotmánya szerint a püspök hivatali időtartama három év, egyszeri újraválasztás lehetőségével. Béky Zoltán kétszeres hivatali terminusa ez évben lejár, tehát újra nem választható. Jövő évben uj püspöke lenne az Amerikai Magyar Református Egyháznak akkor is, ha Béky Zoltánt nem választották volna meg egyesületi elnöknek. így rendelkezik az egyház alkotmánya. Ebben különben nem másoltuk a hazai egyházalkotmányt, ahol a püspöki állás életfogytiglan való. (Bár volt kísérlet a hivatali idő korlátozására: mikor Révész Imrét jelölték tiszántúli püspöknek, szigorú feltétele volt, hogy megválasztatása először csak 3 évre szólhat.) Másodszor állapítsuk meg azt, hogy a cikk megjegyzése — enyhén szólva — képmutató. Ha t.i. dr. Szabó Istvánt választották volna meg elnöknek, akkor nem lett volna “kicsit furcsának” tartható, hogy a nagymultu és nagytekintélyű clevelandi katedrális lelkipásztori állását cserélte volna fel az egyesületi elnökséggel? Mert akkor amaz állást valóban fel kellett volna adnia. Clevelandi lelkipásztori állásának hivatali ideje ugyanis — úgy tudjuk — nem járt le . . . Szó van a cikkben arról, hogy Béky Zoltán a kisebbség képviselője. Készséggel elismerjük, hogy a ivashingtoni konvención a “függetlenek’’ számszerint kiebbségben voltak. A delegátusok közül nem egy független lelkész előre elimináltatott, úgyhogy — hirtelen számítás szerint — a lelkészek aránya 3-13 volt a többség javára. A xnlágiakat illetőleg sem volt más a helyzet. Készséggel elismerjük tehát, hogy az “egyházkerületi” konvenció volt. Ahol azután, történetesen, mégis, titkos választással, kétszeri szavazáson a többség a kisebbséget képviselő jelöltet választotta meg elnöknek. És a többség a saját jelöltjének a válaztáson nem adott többséget. Kicsit komplikált, de igy volt. Ha már viszont a kisebbség-többség firtatásánál vagyunk, úgy gondoljuk, lehetne egyszer számolni: vájjon a kerületiek, akik négyszeres számbeli többséget igényelnek maguknak, négyszer olyan mértékben támogatták az Egyesületet és a Bethlen Otthont, mint a függetlenek? Azt gyanítjuk, hogy “véleményekkel” ellentétben a tények statisztikája azt fogja mutatni, hogy a függetlenek arányszámukon messze felül vették ki részüket az egyesületi támogatásból. Végül vegyük a “semlegesség parancsoló kötelességét,” a szóbanforgó cikk ama fenyegetésnek szánt megjegyzését, hogy “nagy többségi egyházaink ajtai csak akkor nyitnak majd meg ő előtte (t.i. Béky Zoltán előtt), amikor kellő módon beigazolta, hogy az igazi semlegességet valóban magáévá tudta tenni.” Ezt a mondatot akkor lehetett volna képmutatás nélkül leírni, ha Béky Zoltán ellenjelöltje, Szabó István egyházkerületi elnöki és egyéb egyházi közéleti magatartásában mindig csak objektiv, semleges, irénikus, konciliáns, stb. lett volna. Mivel azonban ö közismert a maga álláspontját illetően éles, merev és szenvedélyes magatartásáról, hogyan lehet ezt másnak a szemére vetni? Ettől függetlenül a semlegesség valóban parancsoló kötelesség. Az Egyesület érdekében mindenki el is várja az uj elnöktől. De elvárja dr. Szabó István hivatali esküt tett alelnöktöl is és az összes többi tisztviselőtől és alelnöktöl és vezértestületi tagtól is, akik mind magyar reformátusok és gyülekezeteiken keresztül valamelyik csoportnak nyilván hűséges tagjai. Sőt: az uj elnöktől elvárjuk, hogy ezt a semlegességet minden hivatali társával meg is tartatja! Még egy utolsó megjegyzést az egyházak ajtainak nyitva vagy csukva tartásáról. Amíg a cikkíró állitása értelmében az egyházkerületi gyülekezetek várakozó állásponton lesznek, hogy megnyiljanak-e vagy sem Béky Zoltán előtt, feltételezzük, hogy az Egyesület érdekeit munkálhatja majd a kerülethez tartozó egyesületi titkár, Kecskeméthy József. Vagy őrá nem is gondolt a cikkíró — az Egyesület érdekében? Tegyük még hozzá, hogy Kecskeméthy József titkár előtt a “kisebbségi” független egyházak ajtai nyitva lesznek — mint ahogy arra máris példa volt. Az Egyesület érdekében. Ezek a tények — és a mi véleményünk. Béke mindnyájunkkal.--------------o-------------JÖVEL TEREMTŐ LÉLEK! A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG FRANKFURTI NAGYGYŰLÉSE Dr. Béky Zoltán püspök és Dr. Komjáthy Aladár lesznek az Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos delegátusai a Református Világszövetség augusz- 3-13 között a németországi Frankfurt am Main-ban tartandó 19-ik nagygyűlésén. A nagygyűlés témája: “Jövel Teremtő Lélek!” A témát tárgyaló tanulmányi vezérfonal, amelyet a jugoszláviai magyar reformátusok fordítottak magyarra és sokszorosított formában adtak közre, rövidesen nyomtatásban is kapható lesz. .
