Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ A Golgota... Ki felelős érte? A virágvasárnapi diadalmenet véget ért. A hozsánna kiáltások már elültek és az ünnepelt Király útja a dicsőség trónja helyett a Golgota felé kanyarodott. Ennek igy kellett lenni. Jóelőre megmondta maga az Idvezitő, hogy “neki Jeruzsálembe kell menni és sokat szenvedni a vénektől és főpapoktól ... és megöletni . . meg kell halnia, mint egy áldozati báránynak, hogy vérével szabadulást és életet szerezzen másoknak. A Golgota tehát isteni dekrétum volt. Az érette való felelősség azonban több-kevesebb mértékben a szabad akarattal felruházott emberre háramlik. Jézus Krisztus és népének uralkodó klikkje között az összeütközés már régen megtörtént. Kezdetben ugyan nem sokat törődtek vele, mert úgy látszott, hogy csak lelki kérdésekkel foglalkozik s az ő szemükben épen az egyszerű nép lelke számított a legkevesebbet. Mikor azonban tanításai következtében már illuzórikussá kezdett válni a tömegek feletti hatalmuk, különösen pedig a közülük való kufárokat ostorral merészelte kiűzni a templomból és ezzel anyagi érdeküket is veszélyeztette, teljes haragjukkal fordultak ellene. Tudták azonban, hogy a vele érző nép miatt nyíltan nem léphetnek fel ellene, azért cselszövéshez folyamodtak és igyekeztek azt a törvényesség látszatába burkolni. Agitátorokat plántáltak el a nép között, hamis tanukat béreltek fel ellene, sőt még tanítványait is megkörnyékezték. Szívós propagandával, hazugsággal, vesztegetéssel sikerült igy az ügyet a kebelbarátaikból álló Főtanács elé vinni. Ott már ellenséges indulat áradt Jézus felé mindenünnen. Már nemcsak a Főpap és környezete, hanem az alaposan megdolgozott “nép” is ellensége volt és kereszthalált követelt reá, noha azelőtt jótetteiért istenítette. Beteljesedett rajtuk az írás: “Ok nélkül gyűlölnek engem”. Tehát a nép vezérei, a bölcs törvénytudók fundálták ki a tervet és “inditottk fel a községet”, a tömeget, hogy “feszítsd meg”-et kiáltsanak arra, Aki csak jót akart nekik és jót tett velük. így a Golgotáért való felelősség egyformán háramlik a lázitókra és akik felültek a lázitásnak s a gyilkos Barabbásé helyett amaz Ártatlannak a vérét kívánták. A legnagyobb felelősség azonban mégsem őket terheli, hanem más valakit. Ez a más valaki pedig Poncius Pilátus, a hatalom legfőbb letéteményese, élet és halál szabados ura, Róma helytartója, akinek saját szavai szerint is elegendő hatalma volt arra, hogy Jézust elbocsássa, vagy megfeszittesse. Megmenthette volna és kötelessége is lett volna megmenteni, mert — mint szintén ő maga mondotta, — semmi bűnt nem talált benne. De nem mentette meg . . . mindössze kezeit mosta . . . jelképezni kívánva ezzel, hogy ő az egész bagatell ügyben semleges. Közéleti pályafutásomon semmi sem irritált jobban, mint egy-egy üres szavazólap, vagy a nyíltan hangoztatott semlegesség. A világtörténelmi és a saját kis körünkben előfordult események tragikus igazságtalanságaiért senkit sem tudtam erősebben okolni, mint az u.n. semlegeseket. Kik felelősek majdnem minden esetben az egyéni tragédiákért, társadalmi és erkölcsi testületeink nívójának sülyedéséért? Kik felelősek a későbbi háborúk magvait elhintő igazságtalan békekötésekért, a háromszoros magyar Golgotáért, a gázkamrákért és az 56-os szabadságharc vérbefojtásáért? Kik felelősek a végtelenségbe nyúló hidegháborúért, a koreai, cubai és más fiaskókért? És kik lesznek felelősek — Isten mentsen tőle — egy mindeneket romjai alá temető harmadik világháborúért? Nem annyira a magukat nyíltan ellenségnek valló emberek, hanem a Nehruhoz hasonló, szemforgató Savanyu Vendelek . . , a Pilátusok . . , a semlegesek . . , lakozzanak légyen akár idegen földön, akár közöttünk. Csak az engedheti meg magának a semlegesség fényűzését, aki annyira senki, hogy véleménye sem nem oszt, sem nem szoroz! Urbán József-----------o----------Május 5 Egyesült Nőszövetségi Konferencia A Keleti és New Yorki Egyházmegyékbe tartozó gyülekezetek asszonyai május 5-én tartják Negyedik Évi Konferenciájukat Trentonban. A csoportos megbeszélések tárgyai a következők lesznek (zárójelben a magyarnyelvű csoportok vezetői és tanácsadói): VEZETŐI MUNKA A KERESZTYÉN NEVELÉSBEN (Baráth Jánosné és Csordás Gábor); MISSZIÓ ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN (Kiss Sándorné és Dr. Komjáthy Aladár); “MAGYAR EGYÁZ” FEJLESZTÉSE ÉS TERJESZTÉSE (Dr. Harsányi Andrásné és Adorján Kálmán). A jelenlegi tisztikar Mrs. Margaret Kraemer elnöklete alatt március 22-én gyűlést tartott, amely előkészítette a konferencia programmját. Feliratkozás délután 2 órakor kezdődik s a konferenciát áhitat vezeti be. A fenti témák megbeszélését közgyűlés követi, melyen tisztujitás is lesz. Az összejövetel befejezéséül a trentoni asszonyok pulykavacsoráról gondoskodnak. Gyülekezeteink asszonyait hívjuk, jöjjenek minél számosabban!-----------o----------BÁTHORY LÁSZLÓ Február 13-án elhunyt a torontói magyar presbiteriánus gyülekezet lelkipásztora, Báthory László. Rimaszombatban született 1903-ban, teológiai tanulmányait a budapesti református teológián végezte, majd ösztöndíjjal Svájcban és Hollandiában tanult. Magyarországon szabolcsmegyei gyülekezetekben és Szolnokon végzett lelkipásztori szolgálatot. A háború után, melyben mint tábori lelkész vett részt, Braziliába került. Itt részben utazó lelkész volt magyar reformátusokat gondozva, részben az ottani magyar reformátusok lapját, a Harangszó-t szerkesztette. 1955-ben jött Északamerikába, ahol több kanadai magyar református gyülekezetei, legutóbb a torontóit pásztorolta. A temetési szolgálatot Dr. Ecsedy Aladár, Csiszár Attila, Teles László, Rúzsa Jenő és Novák Miklós végezték.
