Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ egyik gonosztevő mindenkit vádol és szid, ő csak Istennel beszélget. Figyeli ezt a szelíd embert, aki a kínok kinját állja ki, de mégis elutasítja a fájdalomtompító italt, mert tiszta értelemmel akarja érezni minden kinját. Hiszen ez az ember hős! Ő még senkit sem látott igy meghalni. Szinte diadallá válik ajkán a kiáltás: “Elvégeztetett!” s úgy hajtja le fejét az Isten ölébe, mint álomba szenderülő gyermek fejét az édesanyjáéba. Figyeli, hogy a természet ezzel az emberrel sir. Nem véletlen, hogy a templom kárpitja meghasad, a föld megremeg és sötétség borul a világra, amiben a gúnyolódó szó az emberek torkára fagy. Gondolkozni kezd. Ha ez a Jézus Róma ellen lázad, akkor ezek a zsidók nem gyűlölnék hanem hősük lenne. Egyszerre csak a sötét égen mintha fény villanna : ez az ember igaz volt. Itt mindenki bűnös, csak ő az igaz! Ezt az embert nevezték istenkáromlónak a főpapok? Hiszen Ilyen istenhit még nem volt a világon, még igy senki sem imádkozott a földön! Lelkében, mint viharfergetegek, futnak a gondolatok. Jaj, én is azt hittem, hogy Róma ellen lázadt, bűnöző volt. Nem, ezerszer nem! Én mást láttam és hallottam. Egyszerre csak a csendet, és a sötétséget, ami ráborult a Golgota hegyére, a kivégzőkre, a szent városra, megtöri egy római százados bátor vallomása és boldog felfedezése: “Bizony ez az ember Isten Fia volt!” Ennek a századosnak örök dicsősége marad, hogy kinyitotta szemét és fülét, használta az eszét, gondolkozott, megváltoztatta véleményét. Számára a kereszthalálra Ítélt Názáreti Jézus az Isten Fia lett. A római százados nem volt hajlandó elfogadni Pilátus, a főpapok, a jeruzsálemi tömeg véleményét. Kimondta, amit hitt. Ti főpapok, ti megöltétek azért, mert magát az Isten Fiának mondotta. ítélj el engem Is világ! Ez az ember ártatlan volt, az volt, akinek mondotta magát: az Isten Fia. Én ezt hiszem, tudom és vallom! Ez a római százados ezen a nagy héten elénk áll és kérdez. Megcsontosodott a véleményed, a tömeggel, az árral úszol együtt, elfogult vagy, megvakitott a gyűlölet, elámitott a Sátán? A lelked mélyén valami azt súgja, hogy a körülmények, a mások véleményének rabja vagy, de te nem akarsz egy hitetlen, Krisztust keresztrefeszitő tömeggel együtt tartani. Tanulj tőlem bátorságot, állj ki gúnyolódó, gyűlölködő sereg között is egyedül és valid meg bátran a hitedet, hogy a názáreti megfeszített Krisztus az Isten Fia, a te Megváltó Urad! Ez a római százados bátor és becsületes ember volt. A megfeszített Krisztus első követője ő lett, aki keresztre szögeztette. Ott a kereszt alatt volt bátorsága megváltoztatni véleményét, akkor, amikor egyedül vallotta boldog hitét. Nézzünk mi is az értünk meghalt Krisztus arcába. Egy hitetlen, gonosz világ véleményével szemben, roskadjunk le a tények előtt, amivel Krisztus teleszórta világunkat és valljuk meg mi is olyan bátran és boldogan, hogy a golgotái kereszten megfeszített Krisztus a Megváltó Isten, aki a mi bűneinkért halt meg, hogy Isten igazságának eleget tegyen miérettünk is. Nagy Lajos Krisztus a mi Megváltónk Ezekben a napokban husvét felé néző szemmel olvassuk az írásból Péter szavait: “nincsen senkiben, másban idevesség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk.” Kálvin, a keresztyén egyháztörténelem egyik legnagyobb alakja, Írja Institúciójában, hogy Jézus neve, élete, tanitása és minden cselekedete azt igazolja, hogy Őt a mi mennyei Atyánk Megváltónak és Szabaditónak küldte el erre a világra. Az angyal szózatának születése alkalmából különösképpen is nagy jelentősége van: “ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől.” Igen, Krisztus a mi Megváltónk és Idvezitönk. Pál apostolt idézi Kálvin, amikor a Római levél bizonyságára hivatkozik: “amiképpen egy embernek az engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” Az evangélium és az apostoli levelek tanúsága szerint azért küldötte el az Ur az ő egyszülött Piát, hogy megszabadítson bennünket a törvény igája alól. Egész élete az Atya akaratának való engedelmességből állott. Megkereszteltetésétől el egészen haláláig és feltámadásáig megkezdette fizetni érettünk bűnösökért az árt, hogy megváltson és örök életre juttasson. Kálvin szerint abban van az üdvösség módja meghatározásának nagyszerűsége, hogy nem másképpen vagy módon, hanem a golgotái keresztfán való áldozata árán, egyetlen engesztelő halála révén juthatunk csak Isten országába, ő jelenti ki magáról, hogy azért jött, hogy “adja életét váltságul sokakért.” Keresztelő János is igy kiált fel “Imé az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Sorolni lehetne még tovább az Írásbeli bizonyítékokat, de csak egyet hozunk most itt elő, ami összefoglalja az egészet eképpen: “megalázta magát engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” Miért éppen a keresztfán való halált kellett Krisztusnak elszenvednie? Hiszen a kereszthalál átkozott volt! De csakis ezáltal szabadíthat meg bennünket Krisztus a törvény átkától és Isten haragjától, amely bűneik miatt rajtunk van, amelyet senki máskülönben el nem kerülhetne. Helyettesitő áldozatról van tehát szó a Bibliában, amikor Krisztus példáját adta annak, hogy Ő ártatlan lévén meghalt érettünk és helyettünk, hogy ezáltal engesztelje ki az Atya haragját. “Bűnné tette őt érettünk, aki pedig bűnt nem ismert.” Kálvin szerint abban van Krisztus érettünk való szenvedésének értelme, hogy “halála által mintegy engesztelő áldozatot ajánlott fel az Atyának, azért hogy ezáltal teljes kiengesztelődést szerezzen s mi tovább ne rettegjünk az Isten haragjától.” így lesz azután világos amit a próféta eképpen fejezett ki: “Az Ur mindnyájunk vétkét Őreá veté.” A kereszt tehát Kálvin szerint jelvénye volt ennek az Isten akaratából történt áldozatnak; éppen ezért nem a veszteségnek, hanem a diadalnak a jele, s nem is szabad, hogy elkedvetlenítsen bennünket, sőt inkább mennyei örömmel kell töltsön el, mert általa lett bizonyossá, hogy örök életünk van Istennél Krisztus által. Emlékezzünk meg azért Krisztus szenvedéséről és haláláról mindenkoron, mert általa van a mi válságunk és engesztelődésünk. Krisztus a mi örök Megváltónk. Pál is azt tanítja, hogy “meghalt a mi bűneinkért.” Ábrahám Dezső