Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Egy százados, aki megváltoztatta véleményét RÉSZLETEK EGY NAGYHETI iüíiturtijisLESBŐL . . . a szenveaes nagyheti torteneteiiez a Katónak is Kiiorölnetetlenul iiuzzatartoznaK. azok a Katónak, aaiK a Kereszireíeszitest elvégeztek s azutan a keresztnek nátat t ordította«. A keresztreteszito katonák nem Hittek a Krisztusban, de mégis hasznuk volt a Krisztus halálából. Igaz, nenany ruhadarabbot nyertek. De ha a kereszt télé fordulnak, onnan a nalaoklotól megnyerhették volna eietük legnagyobb kincsét: lelkűk üdvösségét és az örök életet. Nem, ok inkább a kereszt alatt eljátszottak az elet legnagyobb kockajátékát es mindannyian veszítettek. Ezeknek a léha katonáknak volt egy kiváló parancsnokuk. Öt nem érdekelte a pillanatnyi haszon. Ő szemben állt a kereszttel, amint Márk evangélista leírja (15:39), őt csak a keresztfán kinszenvedő Názáreti Jézus érdekelte. Ö az a százados, aki arról nevezetes, hogy megváltoztatta a véleményét. Parancsnoka volt a Krisztust kivégző osztagnak, de nekünk drága tanítónk, aki megtanít arra a nagy leckére, hogy aki nyitott szemmel, füllel, tanulni akaró, alázatos lélekkel és elmével néz a szenvedő Krisztusra, az ezzel a római századossal együtt azt a boldog felfedezést teszi, hogy a keresztfán meghaló Krisztus az Isten Fia, a Megváltó Isten. A római százados ott a golgotái kereszten szenvedő Jézusban először egy gonosztevőt látott, később felfedezi, hogy ártatlanul elitéit ember s végül döbbenve veszi észre, hogy az Isten Fia halt meg a szeme előtt. A Pilátus udvarán Jézusról alakított véleményét a Golgota hegyén megváltoztatja s hitét megváltja katonái, a vérre szomjas gúnyolódó tömeg előtt is: “Bizony ez az ember Isten Fia volt!” A Szentirás négy századosnak fényképét őrizte meg számunkra. A kapernaumi százados arra tanítja a világot, hogy Krisztus igéje világot teremtő, életmentő hatalom. Cornelius mindörökre hirdeti, hogy Isten a pogányoknak is életet adott szent Fián keresztül. Julius századosról nem tudjuk, hogy meghajtotta fejét Az előtt, Aki ítéletre hivja majd a római cézárokat is, de tudjuk róla, hogy mellvértje alatt melegen dobogó szív lakozott, aki Isten hatalmas tervének alázatos eszköze volt. A negyedik az a százados, aki szemben NAPI JEGYZETEK János 10:1-21. Jézusról mint Jó Pásztorról sokmindent elmondhatunk: övéit kies legelőkre vezeti, akolba tereli, ahol biztonságban érezhetik magukat a farkasokkal szemben. De legfontosabb azt tudni róla, hogy ő azért jött, hogy az övéinek “életök legyen és bővölködjenek”. A keresztyének jelentős hányadának nemhogy bővölködő élete nincs, de egyáltalán élete nincs. Amiből viszont logikusan következik, hogy mivel Jézus csak a juhait szólíthatja nevükön és csak a juhai követik őt, akik ismerik a hangját, a szájjal és papir-forma szerinti keresztyének maguk keresnek legelőket maguknak. Aki pedig a magáé, az a Sátán tulajdona. Élete annak van, aki halott volt és feltámadott. Lázár uj élete a Lélek csodája és nem biológiai esemény vagy gondolati párlat. Jézus juhai a kárhozatból jöttek. Isten fényszórói egyszer kíméletlen élességgel rávilágítottak a vizetlen, kopár, ködbefult vidékre, ahol a Sátán terelgette őket étlen-szomjan, láncrafüzve és korbáccsal, és ők meglátták, hogy hol vannak. Jézus az övéit sokszor vasvesszővel kénytelen terelgetni és az embernek, a született szabad portyázónak, be kell törnie a karám rendjébe. Az egyházban az egyén csak mint a közösség, a Krisztus testének egyik tagja lehet jelen. Aki egyszer a Jó Pásztor juha lett, azt a Ur namcsak neveli, de tanitja is. A Jézusban való életnek fokozatai, magasabb iskolái vannak. Az életből, azaz Jézusnak mint személyes Megváltónak a felismeréséből és elfogadásából, a bővelkedő életbe kell eljutnunk: Isten dolgainak, gondolatainak egyre tisztább, egyre teljesebb megismerésére. A hitben növekedésre. Köszönöm, Jézusom, hogy én is juhod lehetek és nekem is életem, sőt bővölködő életem lehet Lelked által. Márk 3:20-35. Törvény: hogyha valakit Isten elhív a szolgálatába, mindig a családja az, amelyik elsőnek megbotránkozik és szégyenli az esetet. Amikor Jézus megkezdte messiási működését, a família eljött, hogy lefogja őt, mert az volt a benyomásuk, hogy “magán kívül van”. Minden hitrejutás azzal kezdődik, hogy a család tagjai megállapítják, hogy az illető más mint eddig volt, más mint ők, tehát megőrült. Esetleg azt mondják mint az Írástudók mondták Jézusra: “A Belzebub van vele”. Megszállott. Akit a Szentlélek megérintett, annak végig kell mennie az utón, amit Isten irt elébe. Katonai behívót kapott a Seregek Urától. És nemcsak a katonai törvényszék Ítéli halálra a katonaszökevényeket. “Aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó”. Minden bűn megbocsáttatik; egy gyilkos bünbocsánatot nyerhet, de az, aki megszökött a Szentlélek szorongatása és napiparancsa elől, sőt tudatosan ellenszegült annak, átok alá kerül. A világban mindent megnyerhet, de az üdvösségre való jogát, amit Jézus minden ember számára megszerzett, elvesztette. “Soha”, ezt a szót a Biblia erre az esetre alkalmazza. “Nem nyer bocsánatot soha”. Az, akire Isten kitöltötte Lelkét, felismeri, hogy Isten családja a földnek végső határáig kiterjed. Következésképpen ki kell, hogy lépjen a családi kör elszigeteltségéből, le kell vetkőznie a soviniszta gondolkodásmódot. Jézus is, amikor megérkeznek “az ő testvérei és anyja, és kívül megállva, beküldőnek hozzá, hivatván őt”, körbejártatja szemét a körülötte lévőkön, és azt válaszolja: “Imé, az én anyám és az én testvéreim”. Jézus nem szereti kevésbbé Máriát és testvéreit, mint ennekelőtte, csupán a felelőssége határait tágította ki. Pál apostol ezt más szavakkal igy irta: Minden emberért köteles vagyok. Mindenki felé köteles vagyok hirdetni a bűnből való szabadulás örömüzenetét. Uram, köszönöm, hogy elpecsételtél a magad számára. Gyámolits Lelkeddel, hogy meg is maradjak melletted mindvégiglen.
