Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 szűk,hogy Nt. Trombitás Dezső kiváló képességeivel 'az anyagi nehézségek leküzdése után ezt az egyházat valóban közösségünk egyik legerősebb egyházává építi ki. Detroit, Youngstown, Los Angeles után negyedik uj egyházunk, Miami. Református közéletünknek az utóbbi években ez volt a legfájóbb pontja. Sok támadásnak, alaptalan hántásnak forrása. Ma is Isten és a közgyűlés szine előtt tiszta lelkiismerettel vallom, hogy az u.n. miamiügyben ártatlanok voltunk. Bününk csak az lehetett, hogy egy testvéri közösségünkben élni akaró magyar református egyházat befogadtunk. Ezt sem tettük úgy, mintha a valaha is fennálló “gentlemen’s agreement”-et megsértettük volna. Amikor Miami egyhangú közgyűlési határozattal kérte felvételét első kérdésem az volt: “Tartoznak-e az E.&R. Magyar Kerületéhez?” Bizonyítékokkal dokumentálták, mely birtokomban van, hogy “soha szervezetileg, jogilag nem tartoztak a Magyar Kerülethez, közgyűlésük felvételüket sohasem kérte”. Ennek alapján vettem fel az egyházat a püspöki tanács jóváhagyásával. Eljárásunkról a Magyar Kerület vezetőit értesítettem, a hivatalos dokumentumokat, melyek alapján az egyházat felvettük, megmutattam. Ennek ellenére bennünket alaptalan vádakkal illettek és a miami egyházat vagyonáért beperelték. Isten a tanúm, hogy mennyit rimánkodt'am, mennyit tárgyaltam velük, hogy a pert ejtsék el. A pert könyörtelenül végigkényszeritették, amellyel kerületünket és miami egyházunkat oly súlyos anyagi helyzetbe hozták, hogy esztendőkig fog tartani, amig kiheverjük. A bíróság döntése minket igazolt. Szeretném lezártnak tekinteni ezt a mindkét félnek sok fájdalmat és még több költséget okozott ügyet azzal a hittel, hogy hasonló ügyek sem a mi, sem a Magyar Egyházkerület életében az amerikai magyar reformátusság jobb jövőjének és egységének a munkálását nem fogják zavarni. A gyülekezet lelkipásztorát a legteljesebb elismerés illeti. Kérem, hogy egyházkerületi ügyészünknek. Fiók Aladárnak felbecsülhetetlen érdemeiért szavazzon jegyzőkönyvi köszönetét. Ötödik uj egyházunk Ontario, California, mely hatalmas és értékes területet vásárolt, ahol már uj fatemplomot is építettek és további munkálatok társadalmi épület kiépítésére már folyamatban vannak. A gyülekezet lelkesen dolgozik. Mint az alkotó tagok a Magyar Egyházból már értesültek, a leechburgi egyház épületeinek eladásából létesült a “Leechburgi Alap”. A már eddig folyósított kölcsönökről külön kimutatást mellékelek. Kérem a közgyűlést, hogy iktassa jegyzőkönyvbe Nt. Nagy Lajosnak, Bartha Zsigmond volt gondnoknak és a Palczer családnak érdemeit az Alap létesítése körül kifejtett munkásságukért. A new yorki és keleti egyházmegyék megalakulásának megerősítését, a detroiti két egyház egyesülésének és a new yorki két egyházunk egyesülésének jóváhagyását kérem a közgyűléstől. Lelkészi karunkban az utolsó kerületi gyűlés után mindig legnagyobb erőssége volt kiváló képzettségű lelkészi kara. Ezt fentartani a jövőnek egyik legfontosabb feladata, de egyben legnehezebb kérdése is. Ma már alig van egyházunk, ahol kétnyelvű istentiszteletek ne lennének, sőt a legtöbb egyházban az angol gyülekezet az erősebb. Csak két nyelven legalább megközelítően jól tudó lelkipásztorokat alkalmazhatunk. Itt született ifjaink alig találtatnak, akik lelkésznek készülnének. Ha mégis akad egy-egy, minthogy nehányat mi is támogattunk, teljesen amerikai gyülekezetekben helyezkednek el sokkal nagyobb fizetéssel, ahol az egynyelvű munkát könnyebben tudják végezni. Jelenleg ketten kérvényezték meg, hogy lelkészképesitő vizsgát tegyenek egyházkerületi bizottságunk előtt: Rőczey Barna és dr. Máté Imre. Nyugalomba vonult poughkeepsiei egyházközségünk volt lelkésze Nt. Borbás Antal, állásáról lemondott és a haditengerészetnek lelkésze lesz Nt. Illés Lajos san franciscoi lelkészünk. Nt. Nagy János Detroitból a miami egyházba távozott, mig Nt. Szabó Zoltánt a Cleveland West Side-i E.&R. magyar egyház ifjúsági lelkészévé választották meg és igy Bethlehem az év eleje óta üresedésben van. Poughkeepsie uj lelkipásztorát, Nt. Forró Sándort két héttel ezelőtt iktattuk be. Kegyelettel kell megemlékeznünk Nt. Péter Antalról, a miami egyház alapitó lelkipásztoráról, aki a múlt év októberében adta vissza lelkét Teremtőjének. Kerületi közgyűlésünket kérem, hogy jegyzőkönyvben örökítse meg Nt. Péter Antal emlékét s arról özvegyét is tudósítsa. Jelen gyűlésünk egy perces felállással és csendes imádsággal emlékezzék meg róla. Hangsúlyoznom kell, hogy semmiféle egyház sem nevezheti magát Krisztus egyházának Krisztus örök missziói parancsából eredő missziói szolgálat nélkül. Igaz az a teológiai megállapítás, hogy az egyház az Igén, a sákramentumokon és missziói szolgálatán át él és lélekzik. Az Isten nem aszerint Ítél meg bennünket, hogy milyen ékes templomaink, hágy millió dolláros társadalmi épületeink vannak, hanem milyen az a missziói szolgálat, amelyet végzünk. Isten előtti mélységes alázattal kell megvallanunk, hogy ezen a téren nagy mulasztások terhelnek bennünket. Amig más egyházak tagonként legalább tiz dollárt adnak misszióra s egy-egy gyülekezetükbevételének felét, addig nekünk centekből kell úgy bel- mint külmissziói szolgálatunkat végeznünk. Pedig, hogy közegyházunk az eredeti hat egyházból ma már 37 gyülekezetei számlál, Isten után ennek a missziói munkának köszönhető. Kérem, hogy a közgyűlés a missziói munka megerősítésére az elfogadott missziói program szellemében hozzon határozatot és emelje fel úgy a közalapi, mint a missziói hozzájárulásokat egyháztagonként két-két dollárra. Közalapunk helyzete meglehetősen siralmas. Jó nehány egyházunk van, amely évek óta pár dollárt, vagy semmit sem fizetett. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, ha a pénztár üres. Én már jobban nem takarékoskodhatok. Emberfeletti munkám mellett, ami a püspöki tiszttel jár, útjaim, kiszállásaim felét a sajátom
