Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1961-08-01 / 8-9. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 képviselve van a magyar kálvinizmus egésze. Az, hogy mind a kilenc egyházkerületből vannak sorainkban nem csak véletlen, hanem feladat és intés arra, hogy a leigázott kilenc egyházkerület életét kegyelmesen megtartó és, hisszük, hogy minden megpróbáltatásokon átsegítő szuverén Isten a legkisebbre bizta azt a feladatot, hogy a történelmi magyar kálvinizmus hitvallásos életét, annak minden vonatkozásában fejlessze tovább, mert hiszen erre csak nekünk adatott meg a szabadság. De ebben még semmiképpen sem merülhet ki egyházunk teológiai vagy hitvallásos szolgá­lata és bizonyságtétele, mert hiszen egyházunk­nak mindennapos találkozása van az amerikai protestántizmussal, a nemprotestáns keresztyén­­séggel s a világ leghatalmasabb, legsokszinübb és leggazdagabb országának társadalmával, me­lyeknek feltett kérdéseire nekünk is, ma és itt kell választ adnunk. Lehetünk számszerűleg ki­csinyek, de önállóságunk és az egyházi szerveze­tekben való részvételünk örökös felelősség elé állit bennünket. Ennek következtében mind a lelkészek, mind a világiak meg kell találják a helyes utat. Vannak, akik ebből a helyzeti adottságból próbálnak egy kényelmes választ keresni: “ad­dig lesz amerikai magyar református egyház, amig van igény magyar nyelvű szolgálatokra”. Ez éppolyan helytelen teológia, mint az a másik, amely, ugyanúgy kiindulva az adott helyzetből, olyan szolgálatot óhajt végezni, hogy mindenben átveszi a nagy felekezetek “ökumenikus teoló­giáját” és sajnálatosan bizonytalankodik egyhá­zunk sajátos elhivatását illetőleg. Sem a gettóba­­zárkózás, sem a teljes “átlényegülés” nem volt hivatásunk és nem lehet célunk. Nincs ott igazi találkozásra lehetőség, ahol egy megmerevedett orthodoxia falaival körül­bástyázott egyedül üdvözítő egyházat építenek, AZ EGYHÁZKERÜLET TISZTVISELŐI de ott sem, ahol mindenben mások példájához igazodunk és magunk számára is értelmetlenné lesz a magyar református egyház. E két kisértés között az Egyház Ura arra hivott el minket, hogy amerikai magyar refor­mátus egyház legyünk. Nem vagyunk besorolhatók sem a fundamen­talista, sem a liberális, sem az ökumenikus irány­zatok egyikébe sem, mert mig mindezek csak fundamentális hittételek, vagy a keresztyénség gyakorlati problémáinak vagy az egyház egy­ségének kérdései tanulmányozásában látják a ma teológiájának feladatát, mi megalakulásunk óta valljuk és most is hitet teszünk arról, hogy hitvallásos egyház vagyunk és a klasszikus kál­vinizmus alapján az élet egész területére, tehát a hittani tételek mindegyikére is egyforma ér­vénnyel képviseljük a négyszáz éves magyar reformáció hamisítatlan álláspontját. Határozottan meg kell mondanunk, hogy az ökumenikus mozgalmakban való részvételünk nem jelenti hitvallásos álláspontunk meglazu­­lását. Sőt ellenkezőleg. A számbelileg kicsiny egyházaknak az ökumenikus mozgalmakban ép­pen az ad jelentőséget, hogy szerepük korrekció s protestálás lehet, ez utóbbi szó pozitív, bizony­ságtevő jelentésében. A mai korban a legna­gyobb egyháztestek vonalvezetésében egyre ke­vesebb hangsúlyt kap a hitvallás és mi éppen most tesszünk hitet mellette. így nem feledhet­jük el, hogy önállóságunknak csak az ad értel­met, mely igehirdetésünket, egyházunk kormány­zatát és életét megszabja s sajátossá teszi: a hitvallásos magyar kálvinizmus. Eleveelrendelést, szűztől születést, inspirációt, test szerint való feltámadást, Krisztus Istenfiu­­ságát lehet tagadni nehány amerikai felekezet szószékéről: az Amerikai Magyar Református Egyház szószékeiről ezeket a hittételeket tagadni nem lehet. Hajlandók vagyunk respektálni liberális te­ológusoknak korrekciót, kultúrára, társadalmi életre szóló állásfogalalását, kritikáját. De semmi olyan tanítást nem tűrhetünk meg amerikai magyar református egyházunkban, amely a mo­dern ember önbálványozására alapított filozófiá­ja alapján elveti a golgothai kereszt tanításának történeti tényét és szükségességét. Nincs a mo­dern keresztyén egyháztörténetnek nagyobb el­lensége, mint a keresztyén egyházi mezbe öltö­zött, de a Krisztus evangéliumát meghamisító liberálizmus, amely igent mond a megítélt világ fejedelmének azzal, hogy leszűkíti, leszállítja a kereszt tanításának jelentőségét. Egyházunk min­den egyes gyülekezetében, mind a magyar, mind az angol nyelvű istentiszteleteken minden alka­lommal közösen elmondjuk az Apostoli Hitval­lást, minden Urvacsoraosztás alkalmával szemé­lyesen hitet teszünk arról, hogy rajtunk, bűnö­sökön csak a Jézus Krisztus vére és kegyelme segíthet. Itt ki kell hangsúlyoznom az Úrvacsora köz­ponti jelentőségét. Kétségtelen, hogy a mai ame­rikai protestántizmus főtendenciája az, hogy az úrvacsorától eltiltani senkit sem szabad. Ha van a mi egyházi életünknek egyedi sajátossága: ez kétségtelenül az Úrvacsora sákramentuma, melynek csak egy fajtája van a magyar kálvi­­nizmusban, ez pedig a bünvallás, hitvallás és fogadalomtétel, egyházi fegyelemmel védett, tehát zárt és szigorúan előirt egységes rend. Mig mi ennek elmélyitésére törekszünk, addig az amerikai protestántizmus nagyrésze hirdeti és gyakorolja az “open communion”-t. Ez pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom