Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 KISS SÁNDOR: llralkodáó vagy Szolgálat A cartereti presbiteri konferencián elhangzott előadás Alig van szó, amelyet a gyermek hamarabb kimondana, mint azt, hogy: “akarom!” Kis nyelve még selypitve faragja a szavakat, de már mondja: De én azt akajom! A gyermeki lélek fejlődésének meglehetősen kezdeti fokán megjelenik már az uralkodni vágyás, a mindent birtoklás, mindent leigázás ösztöne és végigkíséri ettől fogva az egész életén. Uralkodási ösztöne kifejlődése során találkozik a gyermek azzal, hogy “nem szabad,” “tiltva van!” így ismeri meg a szabályokat, törvényeket. A gyermek a családban nő fel, az emberi közösség alkotó sejtjében és már itt megismeri, hogy nem lehet korlátlanul érvényesíteni akaratát, mert az szükségképpen a mások akaratának leigázásához, mások szolgaságához vezet. Látnia kell tehát, hogy van másik ember, akinek szintén van akarata, a kettőnek valahol középuton találkoznia kell, hogy a lehetséges emberi együttélés kialakuljon. Az embert azonban tovább hajtja az uralkodási ösztön egész élete során. Ez az egyetlen igazi nagy hajtóerő, amely az egyén és az emberi közösségek életét, sorsát formálja, kialakítja, de ez az az erő is, amely az emberi életet megrontja. A modern lélektan kutatva az emberi élet és lélek titkait más és más területen vélte felfedezni ezt az alakitó erőt. Volt tudós, aki a sexualis ösztönt tartotta minden emberi cselekedet rugójának, mások az emberen kivüli tényezőt, a természetet, a környezetet jelölték meg az emberi élet formáló tényezőiül. De az életünk kialakulásában szerepet játszó külső, főképpen pedig belső tényezők mindegyikének közös a kiindulópontja: uralkodási vágyunk hozza mozgásba őket. A szerelemben ugyan az látszik, hogy a szerelmes csupán szolgálni, áldozni akar. Imádottjáért “mindenre képes”, annyira szereti, de voltaképpen szerelmével igy akarja leigázni, hogy szive, lelke, egész élete és énje is csak egyedül az övé legyen. Bizonyos, hogy a férfiakban természettől fogva erősebb ez az ösztön, de nem hiányzik a nőknél sem. Más a formája, mások az érvényesítésének módszerei, de a legtöbb nő valamilyen formán, igazában uralkodni szeretne és valamilyen formában túl akar tenni a kétnemű élet teremtéstől származó hierarchiáján. De ha megnézzük a teremtés történetét, akkor látjuk, hogy az uralkodás egyrészét Isten kezdettől fogva adta az emberiségnek. Az első emberpárt Isten megáldotta, aztán ezt mondta nekik: “Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csuszó-mászó mindenféle állatokon.” A Földön a természeten való uralkodás tehát az ember osztályrésze, ahol uralkodási vágya szabadon és büntetlenül érvényesülhet. Az ember azonban nem elégedett meg édenével. Lázadt a teremtés és a Teremtő ellen, mindent akart tudni. Lázadásának eredménye a bűnbeesés, aminek egyik következménye uralkodási ösztönének megromlása. Kain megölte Ábelt, s azóta mindegyikünkben ott lappang az örök Kain. Az ember a boldog és önfeledt lét állapotából átesett a szenvedés, a nyomorúság, a halál állapotába. Uralkodási ösztönének megromlása folytán nem elégszik meg a természet birtoklásával, elsősorban a másik emberen akar uralkodni. Az emberiség története az ember kielégíthetetlen uralkodásvágyának véres és szomorú, könnyel, szenvedéssel, megpróbáltatásokkal és háborúkkal teljes története. Nézzük csak századunk történetét. Két pusztitó világháború egy emberöltő alatt. És milyen inditóokokkal? Az egyik nemzet uralkodni akart a másikon, igájába akarta azt hajtani. És aki tehette, az meg is tette. A nagy elnyelte a kicsit, az erős a gyengét. Alig van vége az egyik szolgaságnak, uj szolgaság fenyeget népeket, nemzeteket és benne természetesen az embereket. Az emberiség a halál partján jár, ott függ felette egy harmadik világégés rémképe, amely már elpusztíthatja az egész földet. És mi a biztosíték, hogy ez nem történhet meg? A tárgyalások? A félelem? A békéért való küzdelem? Minden világháború kitörése előtt tárgyaltak, mindegyik kitörésénél “a békét akarták megmenteni.” A feleletet Jézus adja meg nekünk. Tőle azt várják, hogy Uralkodó és Király legyen. A Megváltó a zsidó nép szemében egyet jelent a földi szolgaság megszabaditójával. Jézusban az idegen iga lerázóját, nemzeti hőst, hadvezért szeretnének látni és tapasztalni. Jézus azonban igy felel: “Az embernek Fia nem azért jött, hogy uralkodjék, hanemhogy szolgáljon másoknak.” És aki Istennek Fia volt, mindeneknek Királya, élete csupa szolgálat lett. Hívogatta az elfáradtakat, az elesetteket, a beteg és megtört szivüeket, elment az elveszett juhokért, gyógyította a legundoritóbb betegségeket és — megmosta a tanítványai lábait. Még meg sem kezdte pályáját, a nagy Kisértő már felajánlja neki az egész földön való uralkodást. “Távozz tőlem Sátán!” — szól a felelet. Virágvasárnap örvendező tömeg teríti elé köntösét, szórja tele útját virágokkal. Jézus az ujjongó, hozsánnázó ajkakon már előre látja a pár nap múlva elhangzó “Feszitsd meg”eket. Jézus egész földi élete csupa szolgálat és erre hívja fel tanítványait is: Ne uralkodjatok, szolgáljatok! Az első keresztyén egyház élete is szolgálat. Az üldöztetések ellenére is állandó öröm. Nem a maguk javát, boldogságát keresték, hanem mindig a másokét. Mindig a másiknak akartak örömet szerezni és azért volt olyan ujjongás az életük a vadállatok tépő karmai alatt is. Aztán megszűnt az egyház üldöztetése, kialakult a hierarchia és a római pápa Krisztus földi helytartója jogán már az egész teremtett földi világ feletti uralkodást követelte magának. Évszázadokon keresztül ezért folyt a véres harc. Az egyházból kiveszett a szolgálat lelke és elfoglalta helyét az uralkodás. Judea és Galilea poros, napégette útjait járó, szegényes öltözetű, tanítványai lábait megmosó Jézus helyét fényes aranytrónus, bíbor és bársony, csillogó gyémántokkal ékes öltözék és földi világhatalmat követelő uralkodó szándék foglalta el. A reformáció azért jött, hogy újra Krisztust állítsa a Központba, a tiszta és hamisitatlan Igét. “Emberek nézzetek Jézusra és senki másra” — hirdette. “Csak Őrá hallgassatok. Az evangélium: Jézus. Mi bűnösök vagyunk és Nélküle meg nem állhatunk.” Persze mondhatjuk erre: Hiszen ez természetes, én ezt tudom. Ebből konfirmáltam, ezt tanultam meg a Kátéban. Minden rendben is lenne, ha elég lenne csak tudni és nem kellene élni is. De feltetted-e magadban, csendes órádban a kérdést: tudsz-e szolgálni? Nem emberek előtt, ahol alakoskodhatunk, hanem Isten előtt. Uram, szolgálat-e az én életem?
