Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 "EGYHÁZ AZ IDŐK VIHARÁBAN" Ezzel a címmel irt könyvet Kádár Imre “a magyarországi református egyház a két világháború, a forradalmak és ellenforradalmak idején” alcímmel határozva meg a könyv közelebbi tartalmát. A könyvet, melynek szerzője különböző magas pozíciókat töltött és tölt be a jelenlegi magyarországi református egyházi vezetésben, angolnyelvü fordításának megjelenése után részletesen ismertettük a Magyar Egyház angol szakaszában (1958. november). A könyv megjelent németül is, “Die Kirche im Sturm der Zeiten. Die Reformierte Kirche in Ungarn zur Zeit der beiden Weltkriege, der Revolutionen und Konterrevolutionen” címmel. A könyvről nemrégiben ismertetést közölt az Evangélikus Világszövetség (Lutheran World Federation) folyóirata, a “Lutherische Rundschau”. Az ismertetést magyarul lenyomtatta az “Utitárs” cimü magyar evangélikus folyóirat; ennek nyomán közöljük az alábbi szöveget. Az ismertetéssel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a “Lutherische Rundschau” nem valamely különös magyar érdekeket szolgáló lap, hanem a világ evangélikusainak egyetemes folyóirata. Kádár Imre könyve nem lép fel azzal az igénnyel, hogy az utolsó 40 év magyar egyhöztörténetét adja. A szerző maga is elismeri, hogy nem tud “sem rendszeres-teológiai, sem egyháztörténeti elemzést adni” (13.1.). A könyvnek csak az a szándéka, hogy az említett korszakra vonatkozóan részletesen, adalékszeriien ismertesse a magyarországi református egyház politikai magatartását. Ezt a korlátozott témakört meghatározott szempontok szerint s egy meghatározott politikai állásfoglalásból kiindulva tárgyalja a szerző. Egyházi megnyitlakozásokat, határozatokat, prédikációkat, cikkeket a szerint Ítél meg, hogy azok milyen viszonyban állnak a mai magyarországi proletárdiktatúrához. Különönsen is azokra irányítja a keresőt, akik 1956 őszén átvették az egyház vezetését Bereczky és Péter püspökök és más egyházi vezetők — mint pl. maga a szerző — után. Az a kép, mely ilymódon kialakul a református egyház politikai magatartásáról, semmiképen sem felemelő. Az egyház, ha nem is hagyta jóvá, de hallgatólagosan tudomásulvette a két világháború közötti időben a Horthykorszak politikáját, beleértve ennek egyoldalú — vagy nem létező — szociálpolitikáját, nacionalizmusát, irredentizmusát, zsidógyülöletét is. Persze a szerző teljesebbé tehette volna a képet. Ha pl. munkája kiterjedt volna az 1948 és 56 közötti évekre is, akkor mondanivalóját jobban alá tudta volna támasztani. Hogy mennyire a mindenkori politikai szelek kormányozták az egyházat, azt azzal tudta volna legjobban igazolni, ha bemutatja azokat a beszédeket és cikkeket, melyeket ebben az időben pl. Sztálin vagy Rákosi tiszteletére tartották és Írtak egyházi vezetőemberek. Tömegével lehetne a könyvnek efféle mulasztásaira és egyoldalúságaira rámutatni. Általában: nincs a könyvnek horizontja, történelmi, egyház- és teológiaitörténeti perspektívája. Könnyű ma szemére vetni az egyháznak, hogy 1918- ban nem érzett ökumenikus felelőséget (75.1.), — s könynyü pl. a Horthyrendszert egyedül tenni felelőssé azért, hogy a 30-as évek elején (a nagy gazdasági válság idején) az egyház anyagi helyzete siralmas volt. Persze jóval nehezebb — bár igazságosabb — lett volna, ha a szerző minden kort annak előfeltételeiből kiindulva akart volna megérteni. Mikor aztán a szerző ilyen gyenge alapokon áll, nem lehet csodálkozni, hogy az ember tisztán hangulatra építő katolikus-ellenességet talál a könyvben (74.1.), hogy a ÖKUMENIKUS KAPCSOLATAINK A Church World Service igazgatóságának és végrehajtó bizottságának április 20.-án New York-ban megtartott gyűlésén egyházi közösségünket Csordás Gábor new yorki esperes képviselte. Az Egyházak Világtanácsának Amerikai Konferenciája évi gyűlését tartotta április 27-29-én Buck Hill Falls-on. Közegyházunkat mind az igazgatósági ülésen, mind a közgyűlésen Dr. Harsányi András lelkészünk képviselte. A National Council of Churches május 25.-én a new yorki Riverside Church templomában ünnepi istentiszteletet tart az edinburghi konferencia ötvenéves évfordulója alkalmából. Ezen az 1910-ben tartott konferencián született meg az ökumenikus mozgalom. Az emlékistentiszteleten az Amerikai Magyar Református Egyház küldöttséggel képviselteti magát. Május 29.-én a new yorki 120-ik utca és Riverside Drive sarkán megépült Interchurch Center ünnepélyes felavatására hivatalosak egyházi közösségünk vezetői. Junius 1-2.-án New York-ban tartja soronkövetkező gyűlését a National Council of Churches igazgatósága. Egyházunkat Csordás Gázőr new yorki esperes képviseli a kétnapos tanácskozáson. A március utolsó hetében Washingtonban tartott Fehér Ház Gyermek- és Ifjúsági Konferenciáján az Egyesült Keresztyén Ifjúsági Mozgalom kiküldöttei között volt a cartereti egyházunkhoz tartozó Harsányi Fruzsina.---------------0--------------MÁSUTT ÍGY CSINÁLJÁK A bácskai, egyházközigazgatásilag a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyházhoz tartozó Feketics református gyülekezetének két fiatal egyháztagja elkészítette a helyiség 2x3 láb nagyságú térképét. A térképen rajta van valamennyi porta, épület, házszámmal. A reformátusok házai pirossal vannak megjelölve. A térkép alapján elkészült az egyházközség uj körzeti beosztása is. A gyülekezet 24 körzetre van felosztva. Mindegyik körzetben van egy gondozó presbiter, aki felügyel a családokra, azokat évenként többször meglátogatja és a lelkipásztornak és a presbitériumnak figyelmét az esetleges bajokra felhívja. A jugoszláviai magyar reformátusok híradója igy jellemzi ezt a rendszert: “Ez által az egész gyülekezet egy jól rendezett bolgár-kerthez hasonlít, amelynek árkaiban a viz mindenhova elfolyik s van, aki minden ágyás mellett ott áll, a rendről gondoskodik s azért felelős.” szerző egyszerűen tagadja olyan teológiai professzorok tudományos felkészültségét, akiknek a mai proletárdiktatúrához való viszonyát helyteleníti (137.1.), vagy hogy olyan politikai szólamokat használ mint pl. “jelentős nyugati körök” stb. (143.1.). S egy nyugati megfigyelő számára mindig érthetetlen marad, hogy emberek, mint e könyv szerzője is, képesek kartársakat és keresztyén testvéreket politikai vádakkal kiszolgáltatni a hatalom birtokosainak, mikor tudniok kellene, hogy az efféle vádak mit eredményezhetnek egy proletárdiktatúrában. Amig a könyvben oly hevesen megtámadott személyek nem felelhetnek nyilvánosan a vádaskodásokra, addig ez a könyv csak pártos állásfoglalás egy politikai vitában, bármennyire legyen is sok közlése hiteles adat a református egyház politikai magatartásáról.
