Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 HARSÁNYI ANDRÁS: LORÁNTFFY ZSUZSANNA 1600-1660 “Boldog város, melyben hirdettetik az Evangélium”, olvashatta a sárospataki várkapun az odaköltözködő kilenc éves kisleány, az ónodi várkapitány, Lorántffy Mihály leánya, Zsuzsánna. Ónodon született, ahol a várból a tatárveszedelem gyászos Mohi-pusztáját lehet látni. A magyar szabadságért való küzdelem hagyomány a családban: a Lorántffyak Könyves Kálmán király óta ismertek a hazáért való vitézkedésben, Lorántffy Zsuzsánna anyai nagyanyjának pedig Dobó István, az egri hős, édes fivére volt. De hagyomány az anyaszentegyház szolgálata is: egy egész sor Saj ó-vidéki református egyháznak alapítója és támogatója a család. Történelmi hagyományokban, gondos és alapos református nevelésben, értékes szellemi környezetben nincs hiánya Lorántffy Zsuzsánnának; az élet szomorúságai nem kerülik azonban el a fiatal leányt: 14 éves korára apátlan-anyátlan árva marad. Árva élete hamarosan szilárd támaszra talál: 1615. április 18-án lesz hitvesévé a 20 éves borsodi főispánnak, Rákóczy Györgynek. Fejedelmi családok élete nyitott könyv: Rákóczy György és Lorántffy Zsuzsánna életkönyvéből egyháztörténelmünk egyik legtisztább és legboldogabb házasságát olvashatjuk ki. Lorántffy Zsuzsánna nemcsak szerető hitvese urának, hanem okos, ügyes és munkás segítőtársa is, máskor meg ösztönzője, tanácsadója. Rákóczy György egyideig Bethlen Gábor fejedelem alatt végez felelős szolgálatot, majd 1630-ban maga kerül Erdély fejedelmi székébe. A fejedelemasszony országos dolgokban is jelentős támasza urának, a sokmegyére kiterjedő családi uradalmak pontos és emberséges kormányzása meg szinte teljesen az ő kezén van. Vagyonukat, fejedelmi állásukat Istentől sáfárságukra bízott talentumoknak tekintette Lorántffy Zsuzsánna. Végrendeletében, fiához intézve, így ir: “Istenért kérem az édes fiamat minden feltett célja és életének legjobb vége legyen az, miként minden tehetségével segíthesse az Isten tiszteletét és az ekklézsiáknak gyarapodását. Végy példát édes atyádról és én rólam, édes anyádról. Semminek mi nem köszönhetjük Isten irgalmassága után e világi jókban való előmenetelünket, hanem egyedül csak annak, hogy az Isten tiszteletit, tiszta igaz keresztyén vallásunkat a mi erőnk és tehetségünk szerint előmozdítani és azt oltalmazni igyekeztünk.” És ne feledjük, e szavakat ahhoz a fiúhoz irta, aki ugyancsak Erdély fejedelme volt! Férjének, “Öreg” Rákóczy Györgynek 1649-ben bekövetkezett halála után Sárospatakra költözött. Gondoskodása, bőkezűsége a pataki kollégium uj fénykorát hívta elő. Ebben az időben, a fejedelemasszony indítására, jő Sárospatakra a nevezetes nevelő Comenius Ámos János. Lorántffy Zsuzsánna éleseszü és — ma úgy mondanók — modern gondolkozásu asszony volt. Hagyománytiszteletben nőtt fel, de a helyes újításnak éppúgy támogatója volt. így volt pártfogója annak a mozgalomnak is, amely külföldről hazatérő teológusok ösztönzésére a magyar református egyházkormányzatban megvalósítani kívánta a presbitériumot, vagyis a gyülekezet közembereinek az egyház életében és kormányában való tettleges részvételét. A pataki kollégiumon kívül az ország számos református iskolájának buzgó pártfogója volt a fejedelemasszony. Külön méltó említésre az a szorgoskodása, amellyel az oláhoknak a református hitre való térítését segítette, többek között a fogarasi oláh református iskola alapításával. És ezt jól értsük meg: oláh református iskola, nem pedig oláhok számára való magyar iskola alapításáról van itt szó. Lorántffy Zsuzsánna bibliás asszony volt. Nemcsak azt tudjuk — saját bibliájának bejegyzéséből —, hogy az újszövetséget többször végigolvasta, hanem azt is feljegyezték róla, hogy midőn egy alkalommal (1638-ban, Kolozsmonostoron) vallási vita volt a fejedelemaszony asztalánál egy Vásárhelyi nevű jezsuita tanárral, Lorántffy Zsuzsánna 400 szentirási idézetet irt öszsze emlékezetből a vitatott kérdések eldöntésére. Akármi mást mondanánk is el még az 1660- ban elhunyt Lorántffy Zsuzsánna életéből, mind csak bizonysága lenne a fejedelemasszony eme szavainak: “Isten dicsőségét és vallásunknak igaz tudományát akarjuk megtartani s annyi keserűségeink közt való életünket csak arra rendeltük, miképpen naponként vallásunknak szolgálhassunk.” Magyar református gyülekezeteink nőegyletei szinte kivétel nélkül “Lorántffy Zsuzsánna Nőegyletteknek nevezik magukat. A bibliás lelkű és életű fejedelemasszony halálának háromszázadik fordulóján gyülekezeteink asszonyai Isten iránti háládatosságal emlékezzenek névadójukról. S a név ne csupán név legyen, hanem követendő példa. E példában pedig nem az a nagy, hogy fejedelemasszony volt, sok várnak és félországnak úrnője, hanem az, hogy életét csak arra rendelte, hogy miképpen szolgálhasson naponként az Istennek. HÍREK A magyar állam 1960-ban a következő államsegélyeket folyósítja az egyházaknak: 40 millió forintot a római katolikus, 22 milliót a református és 6 milliót az evangélikus egyháznak. 10 millió forintot az unitáriusok, baptisták, metodisták és görög keletiek közt osztanak fel, mig 2 millió forintot az izraelita hitfelekezet kap. Az egyházi államsegélyek összege eszerint 80 millió forint. Magyaroszágon mindennemű egyházi építkezéshez, egyéb építkezési szakengedélyeken kívül, az Állami Egyházügyi Hivatala előzetes engedélye is szükséges. Két Ausztriában szolgáló evangélikus lelkipásztor, Nagy József és Szépfalusi István, az év elején meglátogatták — immár negyedszer — az olaszországi táborokban élő menekült magyarokat
