Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ IMÁDSÁG BÖJTI ALKALOMRA: Örökkévalóság Ura! Kegyelemmel teljes Istenem! Mennyei Édes Atyám! Őszinte komolysággal, hűséges szeretettel és szivbeli készséggel elfogadom és felhasználom ezt a most megtalált, jelenvaló drága alkalmat is ahhoz, hogy Jézusom és Krisztusom nevében betöltsem a keresztyén ember hivatását. Hogy előálljak és minden emberekért, szeretteimért és magamért is olyan imádkozást tegyek, amely által segitő kegyelmeddel és irgalmaddal őérettük is meghallgatsz engemet. — Az én szivembe most, amikor ezt a könyörgést megteszem, beköltözött a megelégedettség és a boldogság, mert megfelelek egyházam rendtartásának és beteljesítem a szép bíbliás intelmet: Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről. íme Uram előálltam, azok között kívánok lenni, akik a földi lakóhelyeikről szivbeli gondolatokat küldenek mennyei trónusodhoz, könyörülő Atyai szivedhez! Bevallom, beismerem, hogy sokszor elfelejtettem és nem gondoltam elégszer és elegendőképpen arra, hogy az Örökkévalóság Ura áldó és jótevő Isten. Próbáim, bajaim és kereszthordozásaim között zúgolódó' és békételenkedő voltam. Egészségben létemkor, boldogságom, jószerencsém idején késlekedtem abban, hogy hálás gyermekedként odaajánljam magam dicsőséged magasztalására. Mulasztást tettem abban, hogy komoly munkásként Krisztusom vezérlése mellett résztvegyek olyan tiszta és nemes ügyekben amelyek által országod már itt erősebb növekedést vehetett volna közöttünk! Lassú voltam ahhoz is, hogy az Ur Házában sűrűbben megjelenjek. Többször elmulasztottam, hogy a szent helyen dicsőségedre zsoltárokban és dicséretekben éneklést tegyek. Elhalasztgattam azt, hogy Tégedet templomi imádságaimban gyülekezeti testvéreimmel együtt illő módon magasztaljalak. Késlekedve elódázgattam azokat a szent alkalmakat, amikor Krisztusunk értünk tett áldozatára való emlékezéssel a szent asztal mellett komoly önvizsgálattal és gyarlóságaim beismerésével Tőled és az általam megbántott embertársaimtól bocsánatot kértem volna. Nagykönyörületességü Ur Isten! Fogyatkozásaimat, tévedéseimet, amelyekkel a Te parancsolataidat áthágtam, az erkölcsi jórendet megsértettem, őszinte beismeréssel és szánakozással elrestellem. Azért is szánakozással vagyok ha és amikor, tudatosan, vagy tudatlanul, önteltségemben a magam erőimben bizakodva, odaadtam magam a hamisság és a gonoszság erőinek a gyarapításához. Én most magamat arra Ígérem, hogy ezután erősebb figyelemmel megkülönböztetni igyekezem a helyest a helytelentől, a jót a hamisságtól, az illőt az illetlentől, a becsületest a hitványtól, a tisztát a tisztátalantól. Azt is Ígérem, hogy a bűnbánó és megtért ember jobb magatartásával és keresztyénibb viselkedésével embertársaim javát, Istenem dicsőségét, Krisztusom diadalát, anyaszentegyházam megerősödését, államunk, Amerikánk jórendjét, biztonságát, az emberek és az államok közötti igaz békesség megalapozását teljes tehetségemmel szolgálni és munkálni fogom. Áldott Jó Istenem! Hallgass meg engemet, amikor a betegekért, az elhagyatottságban, a szomorúságban a nehéz helyzetekben levőkért és helyzetük kedvezőbbé való fordulásáért is esedezéssel vagyok Hozzád. Szent Lelkeddel küldj biztatást hozánk, hogy az elkövetkezendő napok kedvező vagy igen nehéz eseményei között is tántorithatatlanul hűek legyünk Tehozzád és vallásunk főpapjához, az Ur Jézus Krisztushoz. Rajtunk és a jóembereken mindenütt az egész világon legyen meg a Te Áldásod. Ámen. Ladányi Zsigmond Támadás Borshy Kerekes György ellen Ft. Borshy Kerekes Györgyöt, egyházunk tiszteletbeli főesperesét, súlyos és minősíthetetlen támadás érte az egyik new yorki magyarnyelvű lap részéről. A kérdéses cikk mint “református főesperest” említi s ennek a különös kihangsulyozása késztett bennünket — többek között — arra, hogy a személye ellen való támadással kapcsolatban nyilatkozzunk. Kijelenteni kívánjuk, hogy mi Borshy Kerekes Györgyre, mint egyházunk tiszteletbeli főesperesére büszkék vagyunk és ugyanolyan büszkeséggel vállaljuk mind az amerikai magyar reformátusság, mind az összmagyarság érdekében kifejtett, fölbecsülhetetlen értékű csaknem négy évtizedes munkásságát. Borshy Kerekes György, egyházi közösségünk egyik alapitója, Amerikába jövetele óta gazdag, Istentől nyert képességeinek egészét az amerikai magyar reformátusság lelki és szellemi felemelésére áldozta fel. Személye Istentől nyert kivételes ajándék nemcsak az amerikai magyar reformátusság, hanem az amerikai összmagyarság számára. Borshy Kerekes György személyét már sok támadás érte, mert a magyar reformátusok igazi és legnemesebb fájából faragták. És hová lettek a támadók és a “percemberkék”? Meggyőződésünk, hogy az alaptalan és népünktől merőben idegen szellemű vádakkal foglalkoznunk teljesen felesleges. Borshy Kerekes Györgyöt, egyházunk tiszteletbeli főesperesét azonban teljes szolidaritásunkról biztosítani kívánjuk. Dr. Béky Zoltán püspök.---------------0---------------150 MAGYAR IFJÚ LEGYILKOLÁSA Százötven magyar ifjút mészároltatott le az ádáz kommunista önkényuralom, mint Magyarországról kiszivárgott hírek jelzik. Borzalmas az istentelen és világuralomra törő szovjet rendszer eme újabb cselekményéről hallani. A szabad világ tág lelkiismerete meg sem szólal már, mi szeretjük elaltatni magunkat a véreskezü békebajnok Hruscsov Ígéreteivel. Egy a közelmúltban Magyarországon is járt egyházi vezetőember, aki az elmúlt nehány évben a vasfüggöny mögötti legtöbb országban is megfordult, magánbeszélgetésben úgy nyilatkozott, hogy amikor az orosz kommunista vezérek jobb viszonyban hiszik magukat Amerikával, mindig keserűbbre fordul a rabországok népeinek sorsa. A “nagy barátság”, “békés ígéretek”, “enyhülő feszültség”, egyetlen valóságos ténye ez a legújabb és borzalmas tömegmészárlás, mely ellen minden keresztyén embernek küzdenie kell.-y
