Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Felhivás jelentkezésre a Bethlen Otthon Magyar Iskolájába A ligonieri Bethlen Otthon ez év szeptember l.-ével magyar középiskolát, illetve középiskolai internátust tervez megnyitni. Ez az iskola a teljes amerikai középiskolai (high school) oktatás mellett és azon túl a régi magyarországi református főgimnáziumok által nyújtott oktatást és vallásos nevelést adja. Tanítani fogja tehát a magyar nyelvet elemitől egyetemi fokig: magyar történelmet, föld- és néprajzot; magyarság-ösmeretét; az amerikai s általában a külföldi magyarság történetét, latin nyelvet s azt, ami minden bölcsességnek forrása; vallás és erkölcstant. A tanítás és felügyelet kiváló képesítésű európai tanerők kezében lesz. Az iskola megnyitása attól függ, hogy ez év julius 1-ig lesz-e elég jelentkezőnk? A válasz magyar református szülőkön múlik. Fajtánk jövőjét akarjuk építeni. Nyugat minden országából lehet jelentkezni: Nyugat- Európából, Afrikából, Észak és Dél-Amerikából, Ausztráliából és Ujzélandból. Egy iskolai évre a teljes ellátási dij ezer dollár, amiben benne van a (high school) tandíj is. Felvehetők olyan tanulók, akik az elemi iskola nyolc osztályát elvégezték, vagy már középiskolások. Az Otthon egyik fő törekvése az, hogy néhány kiváló képességű, szegénysorsú ifjú számára kedvezményes, esetleg ingyenes hely biztositassék. Bővebb felvilágosítást levélbeni megkeresésre szívesen adunk s ahoz mellékeljük a felvételi ivet is. Cim: Rév. Alexander Daróczy, Superintendent, Bethlen Home, Ligonier, Pennsylvania, TJ.S.A. Képek a bronxi egyház uj templomának alapkőletételi ünnepéről. HALLGATOTT A HÍVÓ SZÓRA A jugoszláviai magyar reformátusok püspökének, Ágoston Sándornak havi értesítőjében olvastuk a következő megható sorokat: “December 14-én volt Itebén a lelkész-választás, — helyesebben a meghívás. Boldogult Hodosy Orbán lelkipásztor elhunytával az itebei református egyházközség tagjai egy percig sem gondolkoztak, hogy ki legyen az ő uj lelkipásztoruk. El sem tudták képzelni, hogy más is lehetne, mint a megboldogult lelkipásztor fia, Hodosy Imre újvidéki lelkipásztor. Arra ők nem gondoltak, hogy mit jelent ma újvidéki lelkipásztornak lenni, a Vajdaság rohamosan fejlődő központjában, már szinte a világvárosszerü Újvidéken élni s élvezni ennek kulturális, egészségügyi, közlekedési s ezer más előnyét szemben Itebével, amely egy román határszéli eldugott falu, ahonnan az ember a Bega csatornán vontatott piaci-dereglyével 5 órai hajózás után érkezik meg Becskerekre. Azt sem mérlegelték, hogy az újvidéki reformátusok úgy szeretik Hodosy Imrét, mint a saját fiukat. Szinte a tenyerükön, sőt mi több a szivükben hordozzák és hallani sem akarnak arról, hogy Újvidékről eltávozzék. Az itebeiek minderre nem gondoltak, ők csak azt tudták, hogy a vér nem válik vízzé. Biztosra vették, hogy a fiú nem hagyja árván az édesapja gyülekezetét és a saját özvegy édesanyját, aki az itebei papiakban öregedett meg s onnan nem kíván élve kiköltözni. És az itebeiek nem csalódtak. Hodosy Imre nem tanácskozott erről az Úristenen és saját lelkiismeretén kívül senkivel, egyszerűen elfogadta szülőfaluja meghívását. Ott hagyta a fényes világvárost és elment haza az ő sáros falujába. Ez előtt a ragyogó elhatározás előtt le a kalappal! Az Ur áldása legyen rajta és gyülekezetén.’’ 3mádóág Mindenható Isten! Te minket arra méltóztattál, hogy népeddé fogadj és egyszülött Fiaddal összekapcsolj. Adjad hát, hogy megmaradjunk tisztán és feddhetetlenül a te evangéliumod iránti engedelmességben, és soha el ne hajoljunk a romlás útjára, hogy fel ne bomoljék az a szent közösség, amelyet a te Fiad vére szerzett teközted és miköztünk. Hadd maradjunk meg állhatatosan a te követésedben, hogy a mi életünk és minden cselekedetünk bizonysága legyen annak a szent elhivatásnak. amelyben az örök üdvösség reménye van éltévé számunkra. így hadd örökölhessük végre azt az országot, amely nekünk ilyen nagy áron szereztetett és igy hadd vehessük el egykoron a mi hitünknek, őszinteségünknek és állhatatosságunknak gyümölcseit a mi Urunkban, Krisztusban. Ámen. Kálvin János
