Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Egy csepp a tengerből Gyorsan tűnő életem adventi vasárnapjai ködbe, őszi esőbe vagy fehér hótakaróba burkolóztak mindezideig. 1959 adventiének első vasárnapja az örök nyárban virradt reám. Hollywoodon jártam, ahol még nyár van, bimbóznak a rózsák és még árnyékba kerget a napsugár. Szépség, ragyogás mindenfelé, az odatévedt embert széditi az életnek ez a tarka perzsavására. Felhőtlen volt az ég, mosoly, régi szeretet fogadott. Csak a lelkemben csupa sötét felhők húztak tova. Hollywoodi egyházunkat látogattam meg. Bölcsője felett én is ott imádkoztam, ott voltam, amikor a Csendes óceán partján ezt a kis magyar fényt felgyújtottuk, hogy vándor magyaroknak mutassa a hazafelévezető utat. Nagyon közel állott a szivemhez ez a kis magyar végvár, amit ott emeltünk, ahol az örömet kergető Apolló és Vénusz pogány isteneket imádják, mi pedig minden férfi és nő örök ideálja, az örök Szépség, az Élet Fejedelme, az Ur Jézus Krisztus előtt akartunk hódolni. Az Amerikai Magyar Református Egyház egyik legszebb plántáját veszély fenyegette és úgy látszott, hogy az egymással harcoló felek nem veszik észre, hogy harcuk közben a plántát kitörik vagy széttapossák. Ezért az egyházért egy kicsi darabot az életemből is odaadtam és mig ott vacsorára járt az idő, itt már éjfélt ütött az óra és akkor megyek szokásom szerint Uram elé számadásra és ha magam számára már könyörögtem elégséges kegyelmet, akkor őket is megemlítettem, mint akiknek igen nagy szükségük van arra a kegyelemre, ami minket naponként megtart. Az volt a bizatásom, hogy személyemtől függetlenül ezt az egyházat meg kell menteni a széteséstől. Azaz arra a lehetetlen feladatra vállalkoztam, hogy az egyház Urától kikönyörögjem a további életüket. Igaz, teljes szívvel hiszem, hogy egyház ott keletkezik, ahol Isten szent Lelke egyházba hívja össze a lelkeket, emberi erőfeszítés még sohasem alapított egyházat. Azt is tudom, hogy egy egyháznak gyertyája csak addig lobog, amig az Alfa és Omega, a Kezdet és a Vég ki nem oltja ezt a pislákoló gyertyát. Megtörtént már, hogy olyan gyülekezet gyertyáját is kioltotta, amelyiknek Maga irt levelet és személyesen ígérte meg az örök élet koronáját. Nem is az emberektől féltem, hanem Magától az egyház Urától, aki az Ige serpenyőjére tette egyházunkat és féltem az Ítélet kimondásától: megmérettél és könnyűnek találtattál. Isten mindezideig kegyelmes volt hozzánk. Mi is volt a hiba? Tökéletesen más, amit ottani híveink elképzeltek. A lelkipásztor egy kiválóan képzett pásztor, a hires sárospataki főiskolán szerezte theologiai magántanári oklevelét. Kevés lelkipásztorról hallottam olyan szép dicséreteket, mint róla. Annyi ellenfele meg minden lelkipásztornak van a gyülekezetében, mint neki volt. Ezek az ellenfelek Pál apostol szerint tövisül adattak, hogy el ne bizzuk magukat. Tükrök, akik sokszor többet mutatnak meg arcunkról, mint eddig megláttunk. Sokszor ők a legnagyobb áldások a lelkipásztor számára mindaddig, mig keresztyénség is van kritikájukban, de nagy baj már, ha ezek a kritikusok az egyházat is rombolni akarják. Én állitom róluk, hogy ezt ők soha sem akarják tenni. Ők nagyszerű magyarok mindannyian, akik a maguk módján akarták fejleszteni az egyházat. Tulajdonképen azt történt Hollywoodon, ami megtörténik minden kezdő egyháznál, ahol jó és “jobb” magyarok összejönnek. Mindenki jót akar, de mindenki a maga módján és közben nem veszik észre, hogy akaratlanul is a fényt oltogatják és eszközei lesznek a sötétség Fejedelmének, akinek végső célja, hogy ne legyen hivő ember, ne imádja a teremtmény Megváltó Urát és testvér többé ne ismerje egymást, hanem egyik szivében fellobogjon Kain vére és magunk tegyük önmagunkat testvértelenné. Hollywoodon mindenki jót akart a maga módján, sokszor türelmetlenül és nem vették észre, hogy az olaj fogyóban a lámpásukból és ha nem vigyázunk, akkor menthetetlenül kialszik a fény és egy tört magyar álommal több van a világon. Én hiszem, hogy a Csendes óceán partján a magyar református lélek megbékült önmagával és elindult a független magyar református egyházi élet útjára, ami sokszor tövises, próbákkal teljes, sokszor nagyon árva ut, de mégis dicsőséges, a legszebb és a magyar léleknek legmegfelelőbb ut. Az egyház legyen egyház, akkor kevesebb vihar van falain belül. Mi egynéhányan, akik a Kárpátok alól ide vándoroltunk és itten felnőtt gyermekeink azt irtuk ki zászlónkra, hogy mi amerikai magyar református keresztyének vagyunk. Erre tettük fel itt életünket, mi mások nem lehetünk, mert igy irta meg nekünk a sorsokat rendező Isten. Aki hálás sziwel vallja és vállalja ezt az amerikai magyar református sorsot, boldog lesz, mert eleget tett Teremtő és Elválasztó Urának, ha valaki megszökik sorsa és rendeltetése elől, sohasem talál békességre a lelke. Egy nagy ajándékot elvesztett, amit neki és kedveseinek adott az Isten. Egy drága üzenetet nem mondott el, amit Isten azért bizott reá, hogy ezzel a jó hírrel másokat megörvendeztessen. Hollywoodon megbékültek a szivek. Három család leikéből nem sikerült kihúzni a tövist, pedig hü református sziwel tettem bizonyságot arról, hogy személyeknél, mi magunknál, az egyház fontosabb. Széthúzásnak is, összetartásnak is, remek és fájó példáját láttam. Ottani egyházunk rendezett egy olyan bált, ami a legelőkelőbb köröknek is diszére vált volna. Míg saját hitünk népének egy kis csoportja nem értékelte eléggé pásztorát, addig a világon az egyetlen magyar református egyház, ahová római katholikus magyar testvéreink is eljártak és ritkán hallott dicséreteket hallottam az igehirdetésről. Külön örömem és boldogságom volt, hogy Gömör történelmi családjainak temploma vallás különbség nélkül a hollywoodi független egyházunk temploma. Mi amerikai független magyar református keresztyének vagyunk és tulajdonképen a vita oka az volt, hogy nevünkből egyesek egy szót hangsúlyoztak ki. A hollywoodi eset alkalom arra, hogy néhány megjegyzést tegyünk, hogy mennyire helyes vagy helytelen nevünkben levő egyes szavak kihangsulyozása vagy elhagyása. Ezt a januári számban mondjuk el. Nagy Lajos----------------0O0---------------ÖKUMENIKUS HÍREK A National Council of Churches of Christ in the U.S.A. december 2-3-án, Detroitban megtartott igazgatósági gyűlésén közegyházunkat Tóth Tibor lelkipásztorunk képviselte. Az igazgatóság gyűlésén foglalkozott a Nemzetközi Menekültügyi Esztendő (World Refugee Year) kérdéseivel és az Amerikai Egyesült Államokat további menekültek bebocsátását elősegítő törvény hozatalára kérte. A World Council of Churches amerikai tagozatának december 8-i, New Yorkban tartott igazgatósági ülésén közegyházunk képviseletében Dr. Harsányi András cartereti lelkipásztor vett részt. Ugyancsak ő jelent meg Amerikai Magyar Református Egyházunk részéről a National Council of Churches külmissziói osztályának évi gyűlésén, Atlantic Cityben, december 9-11-én.
