Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Dr. Béky Zoltán: rrBékesség a földön...” A most közelgő karácsony várásában egyre erőteljesebben hangzik az emberiségnek az egyetemes békességért való sóvárgása. Krisztus Urunk csodálatos születésének hajnalán az angyali karok békességről szóltak és zengtek soha azóta oly szépen nem zengett éneket. Krisztus Urunk élete, szolgálata, halála és feltámadása a békéért is volt. Hiszen akárcsak karácsony éjjelén, éppenugy husvét hajnalán a szenvedő és bűnös ember ugyanazt hallotta: Békesség néktek. Csak itt a béke szóra nagyon kell vigyáznunk. Rettenetes különbség van a Krisztus békessége és e világ békéje között. A keresztyén ember békessége Krisztusban van és hitünk az, hogy igazi békét kötni, hinni és vallani ne lehet rajta kívül. Pontosan ez a megdöbbentő a ma békét kereső emberiségben. Békét és barátságot kiáltanak azok a seregek, akik a pusztulás, rabszolgaság és e világ fejedelmének seregei. És azok, akiknek ismerniök kellene a Krisztus békességét és tudniok kellene, hogy e “világ fejedelme már megitéltetett” éppenséggel ezzel a megítélt világ uralkodójával, az Antikrisztus mai reprezentánsa békeszólamaira hallgatva akarnak kompromiszszumot kötni. Pedig a krisztusi béke nem pillanatnyi erőviszonyok alakulása folytán ránk erőszakolt fegyverszünet_____________________________________ Ez a megdöbbentő a ma karácsonyán, hogy az az erő, amelyik évtizedek óta az emberiség romlását, pusztulását munkálja, átvette a keresztyén jelszavakat, mint például a békének hirdetését és azt a maga aljas céljaira használja fel. Ma az Antikrisztus a béke apostola. Keresztyének nem szövetkezhetnek a tagadás, a sátáni rombolás erőivel akkor sem, ha az békét hirdet. A karácsony ünneplése gyönyörű keresztyén ünnep. De sohasem lehet mássá, mint Krisztus Urunk keresése és megtalálása. Megitéltetett az a keresztyénség, amelyik karácsony örve alatt is csak önön maga élvezetét, hasznát és előnyét keresi és elfeledkezik arról, akinek nemcsak a Karácsonyt, de mindent a mi igaz és örökkévaló köszönhetünk. Akárcsak a társadalom életében éppenugy a családi és egyéni életben pusztít örjöngve a Világ gonosz fejedelme. Tudja, hogy nem győzhet Krisztus Urunkkal szemben. Éppen ezért bennünket, gyenge és bűnös földi embereket támad. Azzal támad legjobban, hogy megtéveszt. Azt mondja: békét hoz és üszkös romokká teszi életünket; szabadságról szól és bilincsbe veri egyéniségünket; uj életet igér és pusztulást idéz elő. A ma karácsonya ismét döntés elé állít bennünket: Vajon valóban meglátod-e őt, kedves Testvérem? Vajon valóban az ő békességét ke-TÓTH TIBOR: Karácsonyi hívás “Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön a jóakaratu embereknek.” Beköszönt megint a karácsony és keresztyén templomokban újra felcsendül a régi, karácsonyi ének. Eszünkbe jutnak régi karácsonyok, amelyekről gyermekeinknek már csak mesélni tudunk, mert a mai karácsony-ünnepének összhangját sok-sok panaszjaj zavarja. A mai világ ajka ugyan dicsőséget zeng a magasságban Istennek, de a megbódult emberi agy uj isteneket keresett magának, önmagát tette meg istennek és rászakadt a legnagyobb megpróbáltatás. Békevágy van a világon és egy pillanatra sem szabad kétségbe vonni államfér fiák, hatalmak békeigyekezetének őszinteségét, emberek millióinak békevágyát. De ugyanakkor ember és ember, nép és nép, világrész és világrész között az életet nem az isteni törvények szabályozzák, hanem a bosszúvágy kielégülése tombol. Borzadva látjuk, hogy szózat és valóság között milyen végtelen távolság van. Az emberi eltévelyedés kaotikus világában igazi békére van szükségünk. Nem ideig-óráig tartó békés hangulatra, nem állig felfegyverkezett, karácsonyfás-atombombás békére, hanem igazi békére. Milliók és milliók imádkoznak érte. Milliók és milliók lelke sóvárog a békét, enyhülést és megoldást hozó világ után. Milliók és milliók várnak valami megoldást, valami szabadulást, várják a Megváltót. Karácsony azt hirdeti a szomorú kétségeskedő szívnek: nem hiába imádkoznak milliók az igazi békéért! Nem hiába sóvárog milliók és milliók lelke béke után! Nem hiába várják milliók és milliók a szabadulást, a Megváltót! Akkor lenne jogosult a kétségeskedés, ha nem lenne Karácsony. Ebben a bosszúálló, egymásiránt gyűlölködő, egymást fenyegető, egymásra gyanakvó világban is, megtehetjük az első lépést az igazi béke jelé, he megérezzük Isten szeretetének közelségét, magunkban a kegyelem valóságát. Az önhittség tébolyulatában önmagát istenné tevő ember lássa be, hogy minden tudását, lelki és földi kincsét Istennek köszönheti és ezért hálából egész életét neki szenteli. Döbbenjen rá, hogy minden nyomorúságának, szenvedésének egyedüli oka a saját eltévelyedése, Atyai kezének elengedése. A földön nem lesz béke addig, mig az életet nem az isteni törvények szabályozzák. Megtérés nélkül nincs üdvözülés. A javulás lelke a lelkek javulása. ]értek Testvéreim, akik hitet, reményt, vigasztalást kerestek és sóvárogtok egy uj megváltás után; készüljünk fel a Szabaditó Jézus fogadására. Jertek ti, az emberi ész mindenhatóságából kiábrándult emberek és megtisztult és felemelkedett lélekkel boruljatok le a jászol-bölcső előtt, melyben a mesterek mestere aludt isteni boldogságtól mosolygó arccal. Értsétek meg, hogy ez a mosolygó kisded hozta cl a legnagyobb és legcsudálatosabb tudást, amit az emberi értelem felfogni nem tud, csak a szívnek és léleknek titkon égő vágya tud megsejteni. Jertek ti, akik eddig egyes emberek, csoportok, osztályok, nemzetek, kis vagy nagyhatalmak szerződéses békéjében csalódtatok és boruljatok le a királyok királya előtt, akinek országa nem e földről való, s benne nem gyarló emberi törvények uralkodnak. Megértitek, hogy emberek országa boldog csak akkor lehet, ha az földi tükörképe Isten országának. Jertek mindnyájan, mint egykor a pásztorok, bölcsek és királyok, a kisded bölcsőjéhez, ajánljuk fel kincseinket, megtisztult, igaz hitben megerősödött szivünket és lelkünket. Jöjj, te ezer sebtől vérző, minden népek között legszer encsetlenebb, legarvabb, te Kálváriát jaro, gyász fátyolos Magyarország: Elég neked az ö kegyelme!