Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ egyháznak legalább is a lelki gondoskodása alatt. Továbbá, ha már az anyaegyház mindenképen itteni egyházaink átadása mellett döntött, gondoskodott volna azok összetartozásának biztosításáról és több jog megőrzésről, mint amennyit az embtett szerződésben képviselőin keresztül aláirt és jóváhagyott. A Tiffini Egyezmény negatívuma, hogy nem tudta egységben megőrizni összes amerikai magyar református egyházunkat, sőt inkább további eredményként válaszfalat emelt az u.n. csatlakozott és nem csatlakozott egyházak közé. A Tiffini Egyezmény pozitivuma viszont a Reformed Church keretében elhelyezkedett egyházaink számára az, hogy jogforrás lett, — habár annál jóval több is lehetett volna—, amelyből kiindulva egyházaink kivivták hosszú harcok után jogi létezésünk koronáját, mely az Ev. and Ref. Church alkotományának jelenlegi 78-ik paragrafusa, mely kimondja, hogy “a magyar gyülekezeteknek joguk van magyar egyházkerületet alkotni.” Akik a Tiffini Egyezmény létr ej óváséért felelősek voltak és akik annak létrehozásában résztvettek, nincsenek többé egyik egyháztestünk felelős vezetőinek a sorában többé. Ezért tehát ismét nem minket terhel ugyan a felelősség és ezért nem mi állunk meg a történelem itélőszéke előtt, de örököltük a jogi keretet, mely benőnket egymástól elválaszt. 3. —TÖRTÉNELMI TÉVEDÉSEINK TIFFIN UTÁN: Tiffin után református népünkre borult a csatlakozottak és függetlenek szégyenletes testvérharca, amerikai magyar református életünk fekete korszaka. Óh, milyen mérhetetlen boldogság lenne, ha ezt a fejezetet valahogy kiradírozhatnánk amerikai magyar reformátusságunk történetéből! Ellenségek nem folytathattak egymással szemben kérlelhetetlenebb harcot, mint ezek az egy áldott hitbeli örökséget hordozó testvér egyházi csoportok viseltek egymás ellen ebben az áldatlan korszakban. Azokból, kik ezért a testvérharcért felelősek voltak, kevés van már közöttünk, különösképen egyházi kormányzatunk vezető pozicióiban aligha van már. Ezért a nagy történelmi tévedésért nem mi állunk meg a történelem itélőszéke előtt, de átörököltük az átkos szellemet, mely újra és újra harcos epizódokban tör ki. 4. —TÖRTÉNELMI TÉVEDÉSEINK 1941-BEN: 1941 Labor Day napján Ligonierban tartottuk összes amerikai magyar református egyházi testeink összes felelős vezetőivel nagy egységkonferenciánkat, melynek elnöki tisztét közös megegyezés alapján csekélységem tölthette be, mint konventi képviselő. Talán sohasem állottunk közelebb a tényleges egységhez, mint akkor a ligonieri dombtetőn. Megszerkesztettük és aláírtuk az okmányt, amit “Amerikai Magyar Református Életünk Történelmi Okmányának” kereszteltünk el. Kimondottuk a békés együttmunkálkodás baráti szerződését, melynek szerepe lett volna létrehozni a közel jövőben a tényleges és a szervezeti egység keretét. Megegyeztünk, hogy egymástól sem tagot, sem egyházat, megegyezés nélkül át nem veszünk, testvéri együttmunkálkodás tökéletes útját válasszuk. Néhány hónapra jött Pearl Harbor. Lángbaborult másodszor a világ. Kitört a második világháború. Nemcsak a világ égett, mi is újra égni kezdtünk. Számtalanszor megszegtük a békés megegyezést és mivel göröngyössé vált az együttmunkálkodás megálmodott testvéri útja, természetesen újra nem született — nem születhetett meg — a szervi egység vágyva-vágyott álma. Ezért már mi állunk meg a történelem itélőszéke előtt! Háború ide—háború oda, több kellett volna, hogy legyen bennünk a testvéri szeretet, örökségünk tüze, egyetakarás. 5.—TÖRTÉNELMI TÉVEDÉSEINK 1949-BEN: A második világégés elmúlta után újra megszállta lelkünket egy időre a Léleknek tüze. Újra kerestük az egységet, sőt nemcsak az utat, hanem a szervi egységet magát. Egyházkerületünk és Független Egyházunk felelős vezetői, választott bizottságai teljes erővel belefeküdtek a United Church keretén belüli magyar református szervi egység nagy munkájába. Az E. and R. Church és a C. C. Church hivatalos bizottságaival folytattunk nagyon reményteljes gyűléseket, magunk között gyűlések sorozatait. Közegyházi legfelsőbb bizottság jóváhagyását adta, hogy ha mi, az Egyházekrület egy oldalon és a Független közegyház a másik oldalon, olyan alkotmány- és alapszabályszövegben megegyezünk, melyet magunkra kötelezőnek elismerünk, ők aláirják, elfogadják, jóváhagyják. Meg is szerkesztettük az uj alkotmány tervezetet, Egyházkerületünk 1949 májusában tartott közgyűlésén jóváhagyta és elfogadta és Jegyzőkönyvében kinyomtatni rendelte az uj Alkotmány szöveget. A kinyomtatott Jegyzőkönyv 63-ik oldalán igy van megszövegezve az Egyházkerületi közgyűlés hivatalos döntése: “Közgyűlés a jelentést meghallgatja, azt pontról pontra megtárgyalja, a szöveget a javításokkal, mely a fenti jelentésben eszközöltetett, elfogadja. Egyben egyhangúlag kimondja, hogy a fenti ja-
