Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 azokban résztveszünk. Még egyszer Dr. Schaeffer tanácsára gondolva, vájjon a sajátságos magyar református hitnek és egyháznak nincs-e számunknál sokkal nagyobb jelentőségű minőségi tartalma. Csak gondoljunk korunk nagy ökumenikus problémáira: az egyházkormányzat, az úrvacsora és az istentiszteleti rend kérdéseire. Meggyőződéssel valljuk, hogy Isten a magyar református egyházban egy olyan világosságot gyújtott, melyet eddig sajnos véka alá rejtettünk és belharcaink, visszavonásaink miatt nem tudtunk jól képviselni. VAN JÖVŐNK Meri-e valaki azt kérdezni, hogy van jövője az amerikai magyar református egyháznak? Egy önálló, hatalmas magyar református egyház, mely Megváltó Krisztusunk hívásának engedve, gyökereit az idők viharait átszenvedett történelmi magyar kálvinizmusban birja hosszú esztendőkön keresztül megmarad, mert Istentől különleges szolgálatra van megbizatása és azt a történelemben még nem fejezte be, illetve el sem kezdte. Tehát van létjogosultságunk és jövőnk, mint az eredetileg a Heidelbergi Káté erejéből táplálkozó német református egyháznak, az eredetileg a skót történelmi kálvinizmuson alapuló presbiteriánus egyháznak és a Révész Imre szerint “szigorúan következetes, de bensőségesen mély lelki” holland református egyház amerikai ágainak. A nyelv változik, de a hit, az ősi örökségek és az Istentől nyert elhivatás a mi speciális szolgálatunk végzésére megmaradnak. S ennek az egységes egyháznak kell kinevelnie egy olyan ifjúságot, amely tudja az ősök hitét legalább annyira szeretni, mint az atyák és azért annyi áldozatot meghozni mint ti azért meghoztatok. Mi lett volna a keresztyén egyházból, ha az apostolok a jövő felől aggodalmaskodtak volna. “Ne aggodalmaskodjatok” ezt az Igét kell végre jól megtanulni az amerikai magyar reformátusságnak. “Aki az eke szarvára veti a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lukács 9:62). SZERETNÉM, HA EGY BIZOTTSÁGOT ALAKÍTHATNÁNK, MELY MINÉL ELŐBB HÍVNÁ ÖSSZE ORSZÁGOS REFORMÁTUS KONGRESSZUSRA, HA LEHET, CLEVELANDBA, A MAGYAR DEBRECENBE, AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁGOT, HOGY OTT IMPOZÁNS ÉS BENSŐSÉGES KERETEK KÖZÖTT NÉPÜNK JUSSON EL HITBELI DÖNTÉSRE AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG EGYSÉGÉNEK KÉRDÉSÉBEN. Testvérek! Szivemet és lelkemet őszintén kitártam előttetek. Isten Igéje lehet egyetlen zsinórmértékünk, éppen ezért megitélhettek, de egyet nem vonhattok kétségbe, hogy nem őszintén, nem a szivem és lelkem mélyéről szólottám. Hitem, fajtám, árva magyar református népünkért, szent örökségünkért égő, emésztő szeretetem és harminc éves egyházi múltam, s az az ügy, melyre életemet tettem rá, legyen bizonyságom előttetek. Ha az egység ügye megkívánja, én félreállok, mert az ügy szentebb és fontosabb, hogy sem személyeken bukjon meg. Kijelenthetem azt is, hogy a vezetésem alatt álló egyház minden tagja a legmesszebbmenő lelki és anyagi áldozatra kész a szent nagy magyar református egység megvalósítása érdekében. Pontosan száz évvel ezelőtt vívta a magyar protestántizmus létének egyik legnagyobb harcát a császári pátenssel szemben. A küzdelem, amelyben a magyar protestántizmus győzelmet aratott arra is megtanította a magyar reformátusokat, hogy félretéve az egyházkerületi partikulárizmust, féltékenységet, a nagyobb szerves egységet egymással keressék. A későbbi nagynevű nagyenyedi professzor Kovács Ödön akkor mondotta ki a leideni egyetemen: “az öt magyar református egyházkerület szerves egysége a magyar kálvinizmus elsőfontosságu létkérdése”. Száz év múlva, Amerikában elmondhatjuk ugyanezt: az öt különböző denominációban élő magyar reformátusság szerves egysége a magyar kálvinizmus egészének elsőfontosságu létkérdése lett. Isten minket úgy segéljen. Béky Zoltán Püspök Eisenhower Elnöknél A National Council of Churches keretébe tartozó és az amerikai protestántizmus túlnyomó részét felölelő egyházak vezetői szeptember 9-én kihallgatáson jelentek meg Eisenhower elnöknél és biztosították őt a béke érdekében vivott harcában az egyházak támogatásáról. A küldöttségben résztvevő Béky Zoltán püspöknek ez alkalommal módja volt arra, hogy átadja az Elnöknek az Amerikai Magyar Református Egyház memorandumát, melyben az Elnök ama szavaira hivatkozva, hogy a szabadság oszthatatlan, kérte őt, hogy az elkövetkező tárgyalások során emlékezzék meg a rabságban szenvedő magyar nép igaz ügyéről. NAGY LAJOS AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKESZEGYESÜLET ELNÖKE Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület Ligonierban tartott gyűlésén a tisztujitás során Nagy Lajos nyugati esperesünket választotta a következő két évre elnökének. Áldáskivánsággal üdvözöljük őt magas tisztsésében és bizonyosra vesszük, hogy uj állásának minden lehetőségét meg fogja ragadni az amerikai magyar református egység hathatós előmozdítására. MUNKATÁRSAK KICSERÉLÉSE Az 1956-os forradalom óta a magyarországi református “egyházkormányzat” személyi összetételében nagy változások történtek. Az addig szüntelenül előtérbe állított két püspök, — Bereczky Albert és Péter János — leváltása, illetve lemondása érzékenyen érintette volt hü munkatársaiknak sorát. így pl. Gaál István konventi tanácsost, aki a forradalom elfojtása után az egyház nevében “bocsánatot kért” Péter Jánostól, szolgálata alól felmentették. Pap Géza esperest, aki Bereczky benső embere volt, nyugdíjazták. Kéri Sándort, aki Bereczky alatt egyházkerületi tanácsos volt, kis vidéki gyülekezetbe tették. Huszti Kálmán, aki valamikor Péter János titkára volt, majd a konvent külügyi osztályának vezetője lett, a Konventről elkerült segédlelkészi státusba. Ugyanakkor dr. Pinta István, akit még a forradalom előtt, Bereczky püspöksége alatt fosztottak meg konventi főtanácsosi tisztétől visszaélések miatt, most budapesti paróchiát kapott, továbbá a konventi elnökség kinevezte a “Reformátusok Lapja” c. hetilap felelős szerkesztőjévé és kiadójává. Finta Bereczky utódjának, Szamosközi Istvánnak régi baráti köréhez tartozik. A személyi változások láthatóan nem érintik az uj “egyházkormányzók” vonalvezetését.
