Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ UJ BORI UR VACSORÁJA OSZTÁSAKOR VALÓ IMÁDSÁG Hálát adunk Néked jó Atyánk, mert a Te jóvoltod bőséges mihozzánk, áldásaid megsokasodtak mirajtunk és azokban lelki jókat is osztogatsz nagy kegyelmességgel. Urunk, naggyá teremtetted Te az embert, mert nemcsak szükségeiről gondoskodtál, hanem szükségei felett való ajándékot is szerzettéi néki; nemcsak kenyeret adtál és vizforrásokat nyitottál számára, hanem vidámitó italt is érlelsz neki a szőlőszemekben és a bornak vigságszerző poharát kezébe adod. És mint a kenyérben nemcsak testi eledelt, de a vallás oltáráról mennyei kenyeret is vehetünk: úgy a borban nemcsak a testnek italát, hanem az örök életnek poharát is adod híveidnek. Áldott légy, óh Atyánk nagy kegyelmesség edért, áldott légy a test eledeléért és a szív vidámitó italáért, melyeknek áldását ez esztendőben is elv ehettük kezeidből. Áldott légy, hogy a testi jókkal lelki jók pecsétéit is kötötted össze és az élet javait házad javaival megkoronázod. Isten, jó Atyánk, Te felmagasztaltál minket a szőlőnek nedve által: óh, ne engedd, hogy mi visszaéléssel lealacsonyítsuk magunkat; ne engedd, hogy dobzódás által levetkezzük emberi méltóságunkat! Isten, jó Atyánk, Te a test vidámitására, idvességünk zálogául és kegyelmed pecsétjéül adtad a bort: óh, ne engedd, hogy mi az mértéktelenkedés által egészségünk rontására, életünk fogyasztására, idvességünk veszélyeztetésére és kegyelmed elvesztésére használjuk. Isten, jó Atyánk, mi gyarlók vagyunk, Te légy velünk lelked kegyelmével, Te taníts minket áldásod okos használatára. Ha munkáinkban lankadunk, ha a komor gondok sötét borút vonnak homlokainkra, ha a bánat égető kínai fölemésztik szivünk vidámságát: óh, adj nekünk akkor a borban erősítő vidámitó cseppeket és szerezz megtisztult borból lakodalmat. Most pedig és mindég, midőn a borban kegyelmed jegyét és idvességünk pecsétjét akarjuk venni, óh, adj nekünk abban kegyelemnek és bocsánatnak italát, adj idvességnek poharát szent Fiadért, a Jézusért. Ámen. (Révész Bálint “Vasárnapi, Innepi és Alkalmi Imádságok” cimü gyűjteményéből, 1854.) MAGYAR REFORMÁTUS EGYSÉG A ligonieri gyűlések—Presbiterszövetség és Lelkészegyesület gyűlései—idén is a megszokott keretek között folytak le, a résztvevő presbiterek és lelkipásztorok azonban ez alkalommal nem csupán azzal az általános, gyakran igen halvány erejű, lelkiismeretet elaltató érzéssel jöttek el Ligonierből, hogy denominácionális megosztottságunk ellenére mégiscsak valahogyan mind öszszetartozunk mint magyar reformátusok. A Presbiterszövetség gyűlésén egymásután hangzott el két előadás: Béky Zoltán püspök “Református Egység és Egyházaink Jövője”, Dr. Szabó István egyházkerületi elnök pedig “Egységünk Ügye a Történelem ítélőszéke Előtt” címmel szólott az összesereglett presbiterekhez és lelkipásztorokhoz. A két bátor és őszinte előadásnak lényege ugyanaz volt: a múlt hibái és kudarcai ellenére az amerikai magyar református egyházak egysége igenis megvalósítható, a most elkövetkező hónapok pedig ama kegyelmi idő, amely alatt erre még egyszer és utoljára lehetőség nyílik. E beszédek nyomán a Szövetség Magyar Református Kongresszus összehívását határozta el jövő tavaszra Clevelandbe. A Kongresszus megrendezésével a Presbiterszövetség tisztikara bizatott meg. A Kongresszus elé az amerikai magyar református egységre vonatkozó javaslatot fognak az illetékesek hozni. A Lelkészegyesület gyűlése ezeket a határozatokat egyhangúan magáévá tette. Egy évtizeddel a legutóbbi meghiúsult egységkisérlet után a Lélek ismét megérintette az amerikai magyar református gyülekezeteket. Vezetők, lelkipásztorok, presbiterek és a gyülekezetek népe imádsággal kell, hogy alkalmazza magára az írás parancsát: a Lelket meg ne oltsátok! KRUSCSEV Mire ezek a sorok olvasóink kezébe érnek, Amerika túl lesz Kruscsev látogatásán. Hogy mi lesz a látogatás politikai eredménye, nem mérhető még meg. Országunk külpolitikáját intéző államférfiak helyesnek látták Kruscsev meghívását; ha a nemzetközi feszültség enyhül anélkül, hogy a Nyugati világnak ismét vissza kell vonulnia a vörös térhódítás elől, az államférfiak igazolták elhatározásuk helytálló voltát. Tárgyalni elvégre az ellenséggel is kell, sőt adódhatik helyzet, amikor a gonosztevővel vagy zsarolóval is tárgyalásba kell bocsátkozni. Istennek hála, hogy szabad földön élünk és a diplomáciai előírások szerint lefolyó hivatalos fogadtatás mellett az ország népe szabadon nyilváníthatja érzelmeit. A fagyos washingtoni és newyorki bevonulás, a lapok kemény vezércikkei, a szerkesztőkhöz intézett éleshangu levelek mutatták meg, hogyan éreznek az amerikaiak egy minden szerződést megszegő, minden szabad véleményvilvánitást, elemi emberi szabadságjogokat követelő megmozdulást véresen elnyomó politikai rendszer vezetőjével szemben. Az amerikai közvélemény kiállta a tisztesség próbáját. Természetes, hogy az amerikai magyarságnak mindenkinél nagyobb önuralomra volt szüksége a Kruscsev látogatás alkalmával. Lelki erőforrások megnyitását célozta ezért a püspök felhívása, hogy szeptember 20- án közegyházunk minden gyülekezetében könyörgésben forduljunk a minden népek Urához, megemlékezve vértanúinkról, imádkozva népünk szabadulásáért, országunk ügyeit intézők számára a Lélek vezetéséért, és imádkozva—keresztyénekhez illően—még ellenségeinkért is. H. A.
