Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Végre az Ur Isten rátekintett az amerikai magyar reformátusság maradékára. Prófétai üzenete eljutott a “maradék maradékához”, a Független Amerikai Magyar Református Egyház alapitó hét papjához és hét gyülekezetéhez: “ebből a maradéknyi maradékból épitek egyházat a magyar református hit amerikai gyermekeinek, ahová hitükkel és szabadságvágyukkal menekülhessenek.” A magyar értékek pusztulásának gyászos századában a magyar élniakarásnak és mérésnek ez az egyház volt az egyetlen tényleges alkotása, itt ebben a templomban 34 évvel ezelőtt. Ti néhányan, akik az alapítók közül még éltek, s ti, az első két évtized harcosai és zászlóhordozói, ti emlékeztek, mi lett a jutalmunk. A harcok, a vádak, a támadások tömkelegét zúdították ránk. Nyakassággal, önérdekhajhászással, nemzetieskedéssel vádoltak minket, sőt néhány elvetemedett ellenfelünk amerikaellenes politikai ágenseknek próbált feltüntetni minket, akkor, amikor az önálló, önlábán járó, ősei hitét és örökségeit megbecsülő igazi amerikaiasság szellemének mi voltunk a hordozói. Még lelki édesanyánk is nyakassággal vádolt minket, s csak később látták be, hogy magyarországi református egyház jövőjének, az államtól független egyháznak a képét mibennünk rajzolta szemük elé az Isten. A Független Egyház ezeket az áldatlan harcokat, vádakat túlélte. “A maradék megmaradt, gyökeret vert és gyümölcsöt termett.” Ma 34 egyház hivő népe tartja a megtépett zászlót, amely dicsőségesen lobog. Ma ennek az egyháznak a zászlaja ott lobog a 40 milliós Keresztyén Egyházak Tanácsának (NCCC), valamint a Református Egyházak Világszövetségének platformján. Ez az egyetlen egyháztest mely az Egyesült Államok denominációinak hivatalos kimutatásában a magyar nevet viseli. Ma az egész világ protestáns keresztyénsége tudja, hogy van Független Amerikai Magyar Református Egyház mint az ezer esztendős magyar keresztyénség és a kálvini reformációval egyidős magyar reformátusság szervezett egyházi minőségében egyedüli képviselője a Duna Tisza közén kivül. Ne féljetek. Vijjoghatnak a vészmadarak, hogy az amerikai magyar református egyházi életnek a napjai meg vannak számlálva. Ezt halljuk évtizedek óta. S azóta uj templomok, iskolák, gyülekezeti házak épültek; a magyar református hitnek, alkotó készségnek és élniakarásnak a csodáival lett gazdagabb az Uj Haza földje. Az amerikai magyar reformátusságnak van Arvaháza, Aggmenháza és a világon a maga nemében az egyetlen testvérsegitő intézmény a Református Egyesület nyolc . millió dolláros vagyonával. Kik építették ezeket? Azok, akik megőrizték a hitüket, fajtájuknak a szerelmét, ősi örökségeiket és azokat itt beleépítették a kövekbe. A mi gyérmekeinknek nem kell kimenni a temetőbe és ott a fejfákról és a sírkövekről leolvasni a ti neveteket, hogy járt itt egy nép. Azok bele vannak írva a kövekbe, a templomok tégláiba, az alkotások falaiba. Ne féltse az amerikai magyar reformátusságot senki, amig ilyen alapítókra tud visszatekinteni, amig ilyen zászlóhordozói vannak és ilyen utódok veszik át és viszik tovább az ősök örökségét. A magyar református hit élni fog, amig az Istennek egy magyar református teremtménye lesz ezen a földön. A magyar református egyház nem múlhat el, nem szűnhet meg, mert Isten akaratából van. Akkor, amikor itt Isten szine előtt és ti előttetek hitet teszek, hogy a mi drága kincsünket, egyházunkat minden erőmmel, tehetségemmel szolgálni, megvédeni, építeni, függetlenségét, törvényeit alkotmányát, szabadságát megőrizni fogom, azt kérem titőletek is Atyák és rajtatok keresztül közösségünk minden egyes tagjától, hogy legyetek ehhez az egyházhoz hűek mindhalálig, ezt soha meg ne tagadjátok, el ne áruljátok, fel ne adjátok, semmi pénzért áruba ne bocsássátok. Nincs ennél nekünk drágább kincsünk, örökségünk, boldogságunk. Kossuthot a száműzetésben megkörnyékezték a szállásadók, hogy térjen át a mohamedán hitre, mire Kossuth igy felelt: “A halál és a gyalázat között a választás nem lehet sem kétséges, sem nehéz. Száműzött, hazátlan vagyok. Mindent elveszítettem, de megmaradt a hitem és fajtámhoz való szerelmem. Elvehetitek az életemt, de ezt a kettőt fel nem adhatom, meg nem tagadhatom soha.” Kevesen vagyunk igaz,.. de ne felejtsétek el hogy a Krisztus sohasem a tömegeken keresztül dolgozott. Néhány szegény, rongyos emberen keresztül vitte diadalra az ő szent ügyét. Hull szét a fajtánk és olvadnak bele sokan a nagy olvasztó kemencébe. Éppen azért kell állnunk a vártán, összefognunk, eggyé lennünk a mi Megváltó Krisztusunkban, az ősök megszentelt hitében, a mi megtartó Istenünkhöz való hűségben. Akinek szerelme cselekedte, hogy a “maradék megmaradt, gyökeret vert és gyümölcsöt termett.” Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? A költő szavaival zárom szavaimat és szivem féltő szeretetével intelek és kérlek titeket: “Körül mindent elnyel az Óceán, Itt vagyunk mi: egy maradék sziget. Sikolt a lelkem, mint a vészmadár: Sziklák legyetek, hü testvér szivek! Testvéreim! Mi reménység vagyunk. Gát, Sziget. Álmok, vágyak fárosza! Egyszivü daccal feszüljünk az árnak: S el nem nyelhet az Óceán Soha!” Amen. CSENDES IMRE A kanadai magyar református lelkipásztori kar egyik igen megbecsült és szeretett tagja, Nt. Csendes Imre, hosszú betegség után február 16-án Torontóban elhunyt. Csendes Imre 1886-ban született az óhazában. Zilahon és Debrecenben tanulván Zsibón volt tanító, ahonnan a román megszállók által történt kiutasítása után végre is Kanadában talált uj hazára. Itt elvégezve a teológiai főiskolát, 1926-ban, Saskatoonban, a Kanadai Egyesült Egyház lelkészévé szentelték. Winnipegen, majd Otthonban lakva, látta el Csendes Imre a környéki magyar gyülekezetek és szórványok lelkigondozását. Sokéves szolgálata során saját életén sugározta át híveinek a “jó pásztort”. 1951-től Torontóban működött, mint az Egyesült Egyház ottani magyar gyülekezetének lelkésze. Két évvel ezelőtt súlyosan megbetegedett és szenvedéseinek most végre is a halál vetett véget. A temetési szertartást kanadai lelkészek mellett magyar részről Dr. Pokoly László, Fehér Mihály és Rúzsa Jenő végezték. Akik ismerték Csendes Imrét, emlékét tisztelettel és szeretettel őrzik. H.A.
