Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ BÖJTBEN Husvétot megelőző böjt időszakában folyik életünk, amikor gyülekezeteinkben készülünk Jézus önmaga áldozásának és nyilvánvaló győzelmének ünnepére: nagypéntekre és husvétra. Ebben az előkészületben szólít meg bennünket Istennek Igéje Hóseás próféta tolmácsolásában: “Szántsatok magatoknak uj szántást.” (Hóseás 10:12.) Ez az Ige nagy megrázkódtatások után szólít meg bennünket. Fújnak a böjti szelek, zugnak a világátalakulás viharai. Ez elöl a vihar elől menekülni nem tudunk. Mégis a szelek ellen védelmet, hajlékot kell keresnünk a próbatétel nehéz óráiban. Megmaradunk, vagy elpusztulunk-é e világátalakitó nagy viharban, az most a kérdés, a kérdések-kérdése. S mig ez a kérdés lelkünket átjárja és egész gondolkodásunkat emészti, közben egy halk szó csendül a viharban. Az Urnák van beszéde az emberiséggel: “Szántsatok magatoknak uj szántást.” Nem hallod-e a böjti szél zúgását, a világ-vihar tombolását? Ahol zug, amerre tombol: romlás mindenütt. Romban a becsület, vásári áru lett belőle. Romokban a szeretet temploma is. A szeretetlenség sara iszapol be minden életcsirát. Letagadhatatlanok a bomlás jelei. Ma puskaporos hordó ez a föld és ég már a kanóc, csak éppen annyi időnk van még, amennyi idő alatt a kanócot el lehet tiporni. De lesz-e, aki eltiporja? Minden gondolat, filozófia, világnézet és vallás ezzel az igénnyel indul: uj szántás akar lenni a világtörténelem ugarán. Melyek a legmélyebb barázdák a huszadik század emberének szivén? Világháborúk, forradalmak, harcok barázdái húzódnak kitörölhetetlenül emberi sziveken. Vér és könny eső hullott. Névtelen sírokkal, megbomlott idegzetekkel lett tele a világ. Az emberek leikébe beleégetődött valami keserű kiábrándulás, célnélküliség. A vérözön után jött egy másik sötét barázda: a világot végigszántotta a nyomor. Országok pusztultak el, romokban feküdt a fél világ. Igazságtalanság és szeretetlenség uralkodott. Minden ember életét átjárta a bizonytalanság ekéje, a mai élet legjellegzetesebb vonása. Ma még élünk, de mi lesz holnap? A recsegő világ gerendái meddig bírják? Mi a jövendő, mi lesz ezzel a világgal, mi lesz a Krisztus egyházával? És a bizonytalanság nagy kérdőjele még mindig szakadatlanul mélyülő barázda remegő emberi sziveken. Ezek a barázdák nem újak, csak elmélyedtek és megsötétedtek úgy, hogy ma mindenkinek szembe kell néznie velük. Böjt ideje alatt ezért hangzik ma olyan parancsolóan és határozottan az Ige: “Szántsatok magatoknak uj szántást.” Ezekből a sótét barázdákból csak egy menekvés van: szántani helyettük egy mélyebbet. Régit és mégis újat. Barázdát, melyet Krisztus szántott az emberi szivek rögös földjébe. Újra felfedezni azt a szántást, amelyet próféták jövendöltek, megszületését angyalok hirdették, útját virágvasárnapi hozsánna és nagypénteki kereszt kísérték. A keresztyén felekezetek egy része ezekben a hetekben, a hagyományokhoz híven szigorú testi böjtöt tart. Nem tartjuk jelentéktelennek ezt, de minden olyan böjt hamis, amely öncélúvá válik. Ha olyan mutatvánnyá és teljesítménnyé sekélyesedik, amelyet érdemként akarunk a magunk javára elkönyvelni Isten színe előtt. Nekünk, magyar reformátusoknak saját épülésünkre nézve is jó megvizsgálnunk, mit mond a böjtre vonatkozóan Istennek Igéje. Az írás szerint a testi böjt a “Lélek gyümölcse: mértékletesség” (Gál. 5:22). Az a testi böjt, amely Isten iránti háládatosságból táplálkozik és másokra néző felelősségből történik. Egész életre érvényes lelki és testi magatartásra készít elő és erősít bennünket. Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté, tételei szerint a mi újjászületésünket Istennek tetsző élettel és jócselekedetek gyakorlásával érhetjük el. Olyan cselekedetekkel “amelyek igaz hitből, Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére történnek és nem azok, amelyek a mi vélekedésünkön, avagy emberi rendelésen alapulnak. (H.K.90,91.) Isten embereinek életében a könyörgés és böjt mindig az egész közösségre áldásul szolgáló nagy események kezdetét jelentette. Vértől, könnytől, bűntől barázdált szivek, csak az Evangélium ekéjének uj szántásától gyógyulhatnak meg. Mi is készítsük el magunkat imádsággal, könyörgéssel, igeolvasással a böjtre, lelki próbáink nehéz idején. Erősítsük meg magunkat, vértezzük jel magunkat az Ige fegyverével. Adjunk mi az embereknek olyan tiszta, élő vizet, melynek kristály tükrénél egész életük zavaros ábráit világosan meg tudják látni. Sugározzuk ki magunkból az Istentől kapott igazságérzet és a Krisztustól kapott olthatatlan szeretet fényes sugarait. Csepegtessük bele az emberek szivébe az élmakarás, az élet szeretetének vágyát. Mutassunk célt a végtelennek tetsző barázdák sötét szántásain. Adjunk biztatást és reményt a megkeseredett emberi telkeknek. Mentsük meg az emberiséget egy következő, az eddigieknél sokkal rettenetesebb pusztító háborútól. Ébredjünk magunkra. Mentsük meg a világot a történelemformáló Isten haragjától. Még tart a kegyelem ideje. Még van idő eltiporni az égó kanócot. Kezünkben az Istennek Igéje. Kezünkben az eke, az igazság és szeretet fegyvere. Szántsunk mélyebb barázdát példamutatásunkkal az emberek lelkén. Az élet vándorutján legyünk Útmutatók, Jézus keresztjéhez vezető kalauzok. Hintsük a világba az igazság magvetésének. Istentől kapott tiszta magvait. Dübörögje keresztül a földet Isten Ítéletének vihara és ez tisztítsa meg mindenki szivét. Az Ítélet közel. Jön az ítélő, akinek szórólapátja kezében van. Böjti szelek fújnak. Bünbánatra hívnak, uj barázdát készítenek. Itt az alkalom. Állj oda az eke szarvához, s hasíts bele a világ szívverésébe az Evangéliumnak és szeretetnek ekéjét. Kovács László. Február, 1958 — Vol. 37. No. 2 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the Magyar Egyház Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő: ZOLTÁN BEKY, Bishop Editor-Szerkesztő: DR. ANDREW HARSÁNYI Editorial Office: 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. Tel. Kimball 1-5051 Business Manager: ALADAR KOMJÁTHY 134 Norman Ave., Roebling, N. J. Tel.: HYacinth 9-0717 Circulation Manager: KÁLMÁN ADORJÁN 25 Winant PI., Charleston, S.l. 9, N.Y. Telephone: YUkon 4-2594 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés: évi $2.—yearly.
