Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ADVENT ÜNNEPRE KÉSZÜLŐDÜNK A hideg őszi szelek szárnyain zizegve hullnak le a falevelek. Az éjszakák sötét leple fehér dérrel takarja be a földet. Tűz mellé, házba szorulunk és ünnepre készülődünk . . . közeleg karácsony szent ünnepe. Lelkünk megtelik szent várakozással és Isten bölcsességének mélységes gazdagságára gondolunk. Szivünket megérinti és felmelegiti Isten atyai jósága, ki úgy szerette a világot, — úgy szeretett minket, gyarló gyermekeit, — “hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (János 3:16.) Nagy ajándékot kínál Isten! Nagy ajándék elvételére készitgetjük magunkat. Szivünkből kibugygyan a magasztos ének: Drága advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt; Hajnal fényed közöttünk Hintsen szerte aranysugárt. Jövel advent királya, Népek Messiása! Jövel és hozz világosságot, szeretetet, békességet s adj hitet és jó reménységet! Isten bölcsességének mélységes gazdagsága az idvességet nem kötötte véghez nem vihető dolgokhoz. Egyetlen feltételt szabott elénk csupán: higyjünk az ö szent fiában. “Nem azért küldte Isten az Ő fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassák a világ általa. Aki hiszen őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mert nem hitt Isten egyszülött fiának.” (János 3:17-18) Adventi készülődésünkben ezek meggondolása arra serkent, hogy Isten eme nagy kegyelme mindnyájunkat elkötelez Megváltónk igaz követésére. Bizony nagy jót tett velünk Isten, hogy olyan Megt Utót adott, ki a szeretet parancsa alt rekesztette az öt követőket: “Uj par mcsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek tit'eket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretni fogjátok.” (János’ 13:34-35) Véget ért a sötét éjnek homálya, az emberiség bűnben botorkálása, Megváltónk eljövetelével: “Én vagyok a világnak ama világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága!” (János 8:12). Leomlottak a bálványok és a zsarnokság helyett a szentek egyessége formáltatott. Hivószava mindenkinek üdvüzenet: “Betölt az idő és elközelitett az Istennek országa; térjetek meg és higyjetek az evangéliomban!” (Márk 1:15). Az emberi büszkeséget és elbizakodottságot az alázat köntösébe öltöztette: “Nem azért jöttén, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam megtérésre.” (Márk 2:17). A kárhoztatókban uj indulatokat fakasztott: “Aki közöttetek nem bűnös, az vesse rá először a követ!” (János 8:7). Egy uj világnak, egy uj életnek nyitotta meg kapuját. Eleddig nem szűnt meg az ember önmaga dicsőségének keresésében; válaszfalakat emelt és társadalmi berendezkedésében szabadok és szolgák osztályába soroztatott. A világ bölcselkedő tanításai nyomán az ur és rabszolga viszonyát ismerte el. Az erősebb és hatalmasabb leigázta a gyöngét. Az emberi célok egyetlen csúcs felé törtettek: uralkodni másokon. Önigazságosságát szerette az ember fitogtatni. Jézus a régi bölcseletek útvesztője helyett bizonyságot, Isten gondviselését hirdette. “Mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felma gasztaltatik.” (Lukács 14:11). És emberi rendeltetésünk végcélját megjelölte; “Legyetek a ti mennyei atyátoknak fiai!” (Márk 5:45). Nagy az Istennek mihozzánk való jótéteménye és az Idvezitöben nekünk adott kegyelmének végtelen mélysége kibeszélhetetlen! Ha angyalok nyelvén szólnánk is, mégsem volna elégséges a mi dicséretünk Isten irántunk való szeretetének méltó kifejezésére és még kevésbbé annak teljes meghálálására! És mégis keresztyén mivoltunk erre kötelez. “IJgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Adventi készülődésünk Jézus tanításainak tükrében legyen önvizsgálat: Vájjon mennyiben hittünk eddig igazán az Isten fiában? Vájjon valóban követtük őszinte becsületes szívvel? Vájjon életünk kiábrázolta-e az igaz hitet, melyre Jézus tanít? Mert a keresztyén vallás nemcsak hit, hanem élet is a Jézus Krisztusban lett kijelentés szerint. Valaki azért vallást tesz énrölam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” (Máté 10:32-33). Adventi készülődésünkben ezek meggondolása kötelességeink elmulasztásának alázatos beismerésére, lelki töredelemre és bünbánatra vezet. Lelkünk mélyéből felsikolt a vágy: Fogjad kezem; gyönge vagyok; érzem, hogy nálad nélkül járni nem tudok! Fogjad kezem, mert még itt a szabadság honában is bizonytalan sokszor a járásunk! S mennyivel inkább sikoltoz a szolgasorsba vetett millió lelkek sokasága, kik bennünk reménykednek s Isten után csak reánk számíthatnak; kiknek sorsa nagy részben attól függ, hogy mennyiben töltjük mi be élethivatásunkat. Adventi készülődésünk lelki csendjében felénk suhan a számüzöttek, szülőtől, testvértől, hazától megfosztott százezrek panaszos sóhaja . . . Testvér! Érzed mennyire szeret téged Isten? Lám arra méltóztatott, hogy családi tűzhelyed, melegében készülhetsz karácsony szent ünnepéhez. A hideg sötét éjszakák fehér dérrel takarják be a földet. Didergő árvák, hontalanok, menekültek egyetlen takarója a szivekben élő hit, az Istenben való alázatos bizodalom és a testvéri szeretet, mely a te szivedből sugárzik feléjük. A hideg őszi szelek szárnyain zizegve hullanak le a falevelek és elvegyülnek a te testvéri szeretetedet kérők könnyeivel . . . Ünnepre készülünk . . . közeleg karácsony szent ünnepe. Hunyady László. November, 1958 — Vol. 37. No. 11 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the Magyar Egyház Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő: ZOLTÁN BEKY, Bishop Editor—Szerkesztő: DR. ANDREW HARSÁNYI Editorial Office: 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. Tel. Kimball 1-5051 Business Manager: ALADAR KOMJÁTHY 134 Norman Ave., Roebling, N. J. Tel.: HYacinth 9-0717 Circulation Manager: KÁLMÁN ADORJÁN 25 Winant PI., Charleston, S.l. 9, N.Y. Telephone: YUkon 4-2594 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés: évi $2.—yearly. ÍRÁS 1 Es ' ÉLET . . .
