Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8-9. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ takoztak. Mind magasabbra és magasabbra szálltunk s többet és többet láttunk a földből. Milyen érdekes lesz, amikor majd a lélek hagyja el azt a földet, ahol ólom volt rajta a teste, és a bűne. Néha-néha végtelen pontossággal kimért fekete vonal fut a végtelenségbe, rajta mákszemnyi mozgó pont. Világvárosok, tavak kis játékszerré kicsinyülnek. Azután vége a zöld szőnyegnek, jönnek a hegyek, felettük viharok, felhők. A viharokat úgy kerüljük ki, hogy feljebb szállunk, vagy elfordulunk tőle jobbra, vagy balra így volna a legokosabb kikerülni az emberi viharokat is. Azután jön az ebéd ideje. Micsoda kényelem! Belefáradtam a bámulásba, elteltem a júliusi havas hegycsúcsokkal. Első kis gyülekezetemre gondoltam. Ha tudnátok, hogy milyen messze és milyen magasan járok, a kis sáros falutok egyszerű papja szárnyakon járó ember lett. Eszembe jutott az a magyar lelkészi csoport, akik Moszkvába repültek és hogyan írták le útjukat. Látom, hogy mennyire amerikai vagyok én. Türelmetlenül várom a megérkezést és szinte mosolygok, hogy valaha egy egész napba került felesem ökrével bemenni a malomba, s most átrepülök egy világrészt néhány óra alatt, s türelmetlenkedem. Türelmetlenségem oka ez: lesz-e valami értelme szolgálatunknak? Folyton azon rágódom, hogy csak egy pünkösd volt a világon, azután az apostolok is egyenként téritettek embereket. Csak egyszer volt nagy halfogás. Mig az Istentől különösen megáldott Billy Graham is egy 15,000-es tömegből ha egy százalékot térit meg egy este, az nagy eredmény. De nekünk nem jön oda a tömeg és egy nemlétező tömegből kell az egyházat megszervezni. Találni kell olyan embereket, akik merik és hajlandók vállalni az amerikai magyar református sors keresztjét, terhét és áldozatát egy világvárosban. Rá-rá néztem szolgatársamra, nem fél-e a feladat nagyságától? De jó is, hogy ketten vagyunk, a fele kritikát majd ő kapja. Rágondolok az öreg Pál római útjára, de jó is volt neki, már vártak reá. Lesznek-e elegen, akik meghallgatnak minket az Ur Jézus Krisztusról magyar református módon vallott hitünkről? Aggodalmamban, de megnyugtató is a hitvallásunk tanítása. De jó is hinni most, hogy az Ur Jézus Krisztus fogja előhivni az egyházat, Igéjével és Szent Leikével. Ha százszor nyugtalankodom is, csak ő fog felelni. Uram Jézus hívd elő szétszóródott Tiéidet a hollywoodi magyar református egyházhoz! Közben gépünk a sivatag felett száll. Mi az, a nagy kertész, aki olyan szépnek teremtette a világot, ide nem jutott el? Dehogynem, ez is az Ö birodalma. Ezzel a sivataggal üzen, hogyha Isten nem lenne irgalmas, az ember bűne miatt csak tövis és bogáncskoró teremne. Üzen, hogy nem véletlen az, hogy az Ur Jézus az imájába beletette ezt a mondatot is: Add meg a mi mindennapi kenyerünket! A San Gabriel csúcsa felett szállunk. Gépünk árnyéka velünk fut a kopár hegyeken. Jön Los Angeles. A házak olyan szines kockákká lesznek, egy kislány kötényében két, vagy három blokkot beseperhetne. Az utakon hangyák rohannak, micsoda forgalom! Gépünk közelebb és közelebb került a földhöz, magasröptű sólyomból falusi őszi libává válik, amint a hegyoldalból lefelé száll. Először látunk pálmafát. Más rendes ember a tövétől néz felfelé, mi a tetejét látjuk először. Gépünk simán leszáll a nagyforgalmu Los Angeles-i repülőtérre s egy régi diáktársam ölelő karjai közé kerülök. Nohát igaza is van az öreg pataki magyarnak, akinek szőlőjéből fizetetlenül ettünk, hogy az a haszontalan pataki garabonciás diák ott jár mindig, ahol nem kell. Annyian vannak belőlük a Csendes Óceán partján is, hogy meg kell kérdenünk: hát otthon meg ki maradt...? Néző János testvérünk házánál kötünk ki, akit a gyülekezet egyhangúlag gondnokká választott. A második világháború után került Los Angelesbe. Szép családja és gyönyörű háza van. Egész családját beállítja az egyház szolgálatába. Megható a lelkesedésük. Házánál jövünk össze első tanácskozásra. Nem kell magyarázni, hogy mit jelent független magyar reformátusnak lenni Amerikában. Mindenki tudja és akarja is vállalni. Felkerestük tiszteletbeli főgondnokunkat, Finta Sándort, a világhírű szobrászt. Utoljára lobogott a fénye. Könyörögtünk neki, hogy pihenjen és ne beszéljen. A nagy művész utolsó publikuma voltunk. Tudta maga is, hogy olyan beteg, hogy mozdulni sem volna szabad. A magyar főur mégegyszer lakomát adott s igy búcsúzott el barátaitól. Kihűlt szive felett három magyar református lelkész hirdette az Igét és imádkozott. Másik s immár egyetlen főgondnokunk Dr. Réthy Géza, igazi hazai ur élete párjával együtt. Több évtized után is izzó magyarok, nagyon lelkesednek a független magyar református egyház eszméjéért. Amilyenek a vezetők, olyanok a többiek is. Nem tudjuk felsorolni, hogy kiket kerestünk fel, de sok helyen voltunk. Felejthetetlen volt látni a magyar lélek lobogását a Csendes Óceán partján. 1958 julius 20-án Hollywoodon a Sunset Boulevardon magyar ének, magyar imádság és magyar igehirdetés zengett. A Nyugati Egyházmegye esperese arról beszélt, hogy Isten a mi magyar nemzeti és egyéni bánatunkból is építi az ő országát. Magyar szívvel, magyar sziveknek szóló igehirdetésre egyhangúan egy felelet volt, hogy Hollywoodon kell a független amerikai magyar református egyház és azt fenntartják, mig a szivük utolsót dobban. Julius 27-én hü magyar szivek hajtották meg fejüket Uruk előtt és elismerték, hogy a Szentlélek és az Ige hivta őket össze ebbe a magyar egyházba, ott abban a nagy világvárosban. Az esperes által vezetett közgyűlésen a gyülekezet megbízásából előállottak a vezérférfiak, akik reá tették kezüket az eke szarvára. Az egyházkerületi lelkészi főjegyző praktikus tanáccsal látta el őket. Augusztus 3-án az egyházkerületi lelkészi főjegyző hirdette az Igét, s mutatott reá az ünnepnapok után jövő hétköznapok próbáira, amelyek ellen egy védekezés van: hűség és munka. Az esperes felkereste San Bernandinót és San Franciscoi, hogy a gyülekezet vezetőségével tárgyaljon. San Francisco hűséges népe már imaházat épitett magának, — óh mennyi szeretetet és hűséget építettek bele! A kis egyház hamarosan befejezhetné munkáját, ha mi, itt tömegben élő hittestvérek, segítségükre sietnénk. San Diegoban augusztus 3-án este tartottunk istentiszteletet. Kevesen jöttek el. Nem merjük hinni, hogy a magyar lélek már kialvóban van. Los Angelesen William Penn pikniken, San Diegoban pedig az Amerikai Magyar Református Egyesület piknikjén vettünk részt. Sok barátunk segítségünkre volt. Hálásak vagyunk Erdődi Lili művésznőnek, Réthy J. József szerkesztőnek és Dr. Boemek rádió és sajtó segítségükért. Nagy a lelkesedés és az öröm Keleten és Nyugaton, egy uj magyar végvár épült a Csendes Óceán partján, a Hollywoodi Független Magyar Református Egyház. Hűen virraszt a magyar lélek és ősei hite felett. Isten megáldotta a munkánkat. Most már csak egy jó lelkipásztor kell, aki tovább építi a megkezdett munkát. Hisszük, ezt is idejében elküldi Isten őrhelyére. Utunk nem volt hiábavaló. NAGY LAJOS
