Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 HÚSVÉTI HIT BÉKY ZOLTÁN, főesperes Csak néhány nap választ el minket a keresztyén világ egyik legnagyobb ünnepétől, a Husvéttól. Attól az ünneptől, amely a keresztyén hitnek, reménységnek, szeretetnek és uj életnek az ünnepe. Nemcsak a húsvéti bizonyság, hanem az élet tapasztalatai is meggyőzhettek minket afelől, hogy enélkül a hit és reménység nélkül: nincs élet és nincs jövője az emberiségnek. A feltámadott Krisztusban vetett törhetetlen hit nélkül: nincs keresztyénség. Mai világunk legnagyobb baja és tragédiája az, hogy nincs benne hit és kezdi elveszteni reménységét. Egy történetet hallottam nemrégen egy kis hegyi városról, ahol a kormány egy nagy vízválasztó erőmüvet akart építeni. A városban elterjedt a hir, hogy az összegyűjtött vié elfogja önteni és sodorni az egész várost. Ettől a naptól kezdve megállt az élet a városban. A lakosság elvesztette hitét és reménységét a jövőben. Beszüntetett minden építkezést, javítást, festést, reparálást. Minek, ha úgy is jön az árvíz és elsodor mindent? Könnyelmű, felelőtlen, fajtalan életet kezdtek élni. Pár hónap múlva úgy nézett ki a város, mint egy kopott, szennyes, züllött koldus tanya, bizonyságául annak, hogy ahol nincs hit az Istenben, nincs remény a jövőben; ott nem is lehet jövő, ott pusztulás és kétségbeesés lesz az ur. Ehhez a képhez hasonlítható a mi világunk és a mai emberiség. Ott áll hit nélkül, reményét vesztve, félelmekkel és rettegésekkel tele, a kétségbeesés határán. VÁRJA, HOGY MIKOR INDUL MEG A NAGY, A SZÖRNYŰ ÁRVÍZ: A KOMMUNIZMUS VAGY A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ, hogy elsodorja, kiirtsa az egész emberiséget a földnek a színéről. Ismerek anyákat, akik nem akarnak gyermekeket szülni; félelemre, rettegésre, rabszolgaságra, vagy bombák, lelket ölő, mérgezett kommunista eszmék áldozatául. A felelőtlen, “csak a mának éljünk”, minden erkölcsi és keresztyén princípiumot mellőző, élet és világszemlélet jeleivel van tele a világ. MINDEZ ANNAK A SZOMORÚ ÉS TRAGIKUS EREDMÉNYE, HOGY AZ EMBEREK KEZDIK ELVESZTENI A REMÉNYSÉGÜKET A JÖVENDŐBEN ÉS HITÜKET ABBAN AZ ISTENBEN, AKINEK VOLT HATALMA FELTÁMASZTANI ÉS VISZSZAHONI SZENT FIÁT, A KRISZTUST A HALÁLBÓL. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az embereknek ez a magatartása teljesen keresztyénellenes. Ha mi keresztyének vagyunk és a feltámadott és élő Krisztus követőinek merjük nevezni magunkat: akkor hinnünk kell törhetetlenül a halálból is életet támasztó, világok felett uralkodó, világok jövőjét formáló Istenben. Mert a mi mai világunknak nem lehet az a végső és döntő kérdése, hogy mit szándékozik tenni a Kremlin, vagy a züllött Kruschev; hanem az hogy mit akar tenni az Isten? Mi az Ö terve felőlünk és világunk felől? És ez a döntő. Mert szent a meggyőződésünk és hitünk, hogy világunk nem esett ki az Ő életet és világot formáló kezéből. Erre a hitre és élő reménységre van szükségünk. Ezt a hitet és élő reménységet hozza és hirdeti a Husvét. “NE FÉLJETEK! ÉN ÉLEK ÉS TI IS ÉLNI FOGTOK!” Ha ez a hitetek megvan, ne féljetek; Világunk lehet tele félelemmel és rettegéssel, életünk lehet kifosztott, összetört, meggyötört. Tábort járhat világunkban a Sátán. Népeket igázhat le, feszíthet keresztre, zárhat szikla sírba, mint régi hazánk szenvedő népét . . . Ne féljetek. Higyetek abban az Istenben, akinek volt hatalma szent Fiát kihozni a sírból, van hatalma, hogy a mi félelmekkel, betegségekkel, gyötrelmekkel tele világunkat is megmentse a pusztulástól és elhozza reánk a feltámadásnak az uj életnek áldott ünnepét. Ezt hozza és ezt hirdeti a Husvét. Legyen hitetek Őbene. Ő él s ti is élni fogtok. + HUSVÉT Irta: Vargha Gyuláné Miért keresnét Őt a sírba’ Hisz nincsen itt, mert nem halott, Halál bilincse szétszakítva, Az Ur Jézus feltámadott! A Golgothán volt az Ítélet, Ott győzte le a bűnt, halált. A sírból most kikelt az élet, Az Ígéret valóra vált! A Golgothán Ő meghalt érted, Óh, bűnös szív ezt ne feledd, A Golgothánál hajtsd meg térded, És sírva sírj bűnöd felett. De nagypéntekre jő a husvét, Örülj, ujjongj, bűnbánó szív, Az Ur életre kelve ismét, Örökre él s életre hív.!
