Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1957-11-01 / 11. szám

MAGYAR EGYHÁZ 7 az alkotmánymódosítás kérdéséhez A Magyar Egyház jelen számában más he­lyen találja az olvasó a Főesperes beszámolóját gyülekezeteink egyháztanácsainak a nyári egy­házkerületi közgyűlés által tett három javaslatot illető véleményéről. A három javaslatot illetőleg— az egyház nevéből a “független” jelző elhagyása, a főesperesi cim és állás helyett a püspöki cim és állás bevezetése és alkotmánymódositási kér­désekben alkotmányozó közgyűlések között refe­­rendumos szavazás elrendelése — alább nehány alapvető meggondolást szeretnénk előadni. Leg­közelebb azután konkrét kívánjuk tárgyalni az egyes javaslatokat. Az Ur Jézus nem szervezett egyházat. Hir­dette a mennyeknek országát és megmutatta az utat, hogy a mennyek országának eljövetele ho­gyan válhatik valósággá. Az evangéliumokban nem olvasunk egyházszervezeti szabályokat. Az evangéliumok a Krisztus tanitványává váló uj ember lelki orcáját rajzolják meg. A feltámadás és Krisztus testi jelenlétének megszűnése után Krisztus követői szilárdan hit­tek a második eljövetelben még ugyanazon em­beröltő idején. Ezért minden szervezkedés az ideiglenesség bélyegét viselte magán. A Csele­kedetek könyvét és az apostoli leveleket tanul­mányozva ismerhetjük meg, milyen fokozatosan kényszerültek Krisztus követői — a gyakorlati élet parancsai következtében — szervezkedni. Hogy ezek a szervezetek — gyülekezetek, elöl­járók, a különböző tisztségek — milyenek lettek, arra nem volt szigorú szabály. A szükség alakí­totta őket ki. Lényeg egy volt: olyan formákat, kereteket találni és kialakítani, amelyekben az evangélium a leghathatósabban hirdethető, és amelyekben az evangélium szerinti élet legtisz­tábban és legszabadabban élhető. Ennek az elvnek az igazsága érvényes volt a keresztyénség egész további történetében. Szel­lem — az evangélium szelleme —, tartalom — Krisztus követése — volt a fontos, nem a formák és keretek. Ahol a forma vált elsőrendűen fon­tossá, ott háttérbe szorult a szellem és tartalom. Másrészt viszont annak következményeképpen, hogy ugyanazon célhoz több ut is vezethet és hogy a szellem sokféleképpen nyilatkozhatik meg, valamint, hogy valamely szellemi-lelki tartalom többféle formát ölthet, az evangélium hirdetése nyomán kialakult egyházszervezet is többféle lett. Mindig tudatában kell lenni az evangéliumi hitü keresztyéneknek, hogy az általuk kialakí­tott, felekezetűk által követett egyházszervezet — amely magában foglal egyházközigazgatástól istentiszteleti rendtartásig mindent — a legjobb, amit ők kialakítani képesek voltak. És, hogy szá­mukra az éppen a legjobb, azon keresztül tud­ják legjobban, legtisztábban, leghűségesebben követni az Urat. De ugyanekkor nem szabad két dolgot elfe­ledni. Egyik, hogy más keresztyének szükség­képpen más szervezetet fognak kialakítani, amely amazok számára lehet a legjobb és kell is, hogy az legyen. Ez az, amit nem egészen helyesen val­lási türelemnek nevezünk és amely korántsem az, hogy egyszerűen eltűrjük a más véleményét, akár nem szívesen, akár pedig közömbösen; ha­nem itt arról az elengedhetetlen keresztyén ma­gatartásról van szó, amely alázatosan elismeri, hogy a teremtés sokfélesége és sokrétűsége kö­vetkeztében nemcsak egy ut és mód van Isten megismerésére. A másik dolog, ami előző tételünkből folyik az, hogy a sajátmagunk által kialakított egyház­­szervezet nem merevedhetik meg. Nem kőbe, hanem életbe van öntve Krisztus egyháza. Egye­dül az Úristen változatlan, minden egyéb e vi­lágon a változás hatalma alatt vagyon. Ezért minden földi egyháznak fejlődnie kell, változnia lehet mégpedig mindig azzal az egyetlen céllal, hogy az általa hordozott szellemi-lelki tartalom számára minden adott időben, korban és körül­mények között a legjobb formát nyújtsa. Mi valljuk, hogy a Független Amerikai Ma­gyar Református Egyház is egy része Krisztus egyetemes egyházának. Ezért a fentebb elmon­dottak a mi egyházunkra is egyformák érvénye­sek és kötelezők. Ezért kötelessége az egyház vezetőinek időnként megmérni, hogy szervezete, formája, alkotmánya megfelel-e annak a szelle­mi-lelki tartalomnak a hordozására, amelyet mint Krisztus testének egyik tagja vall. A nyári egy­házkerületi közgyűlés által tett három javaslat egy ilyen megmérésnek a következménye. H. A. EGYHÁZI ÉS EGYLETI VEZETŐK AZ EGYESÜLT MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ ÉLÉN A Coordinated Hungarian Relief október 22-én tartotta meg rendes évi tisztújító közgyűlését Washing­tonban. A közgyűlésen Dr. Cholnoky Tibor, neves New York-i sebészprofesszort választották meg elnökül a leköszönő Révész Kálmán helyére. Dr. Cholnoky, az Amerikai Magyar Szövetség volt alelnöke, akinek a nevéhez fűződik többek között a második világháború utáni Amerikai Magyar Segélyakció New York-i osz­tályának elnöksége Alelnökökké Suta Pétert, az American Life Insurance Association elnökét, Bridgeport, Connecticut-ból és Béky Zoltánt, a Független Magyar Református Egyház fő­esperesét, Trenton, New Jersey-ből választották meg. Újraválasztották a tisztikar három tagját: Hámory Dezső titkárt, Király Imre pénztárost és Eszenyi László ellenőrt. A közgyűlés megerősítette tisztségükben Dr. Máday Béla főtitkárt, Nt. Csordás Gábor szervezési igazgatót és Falussy Alajos jogi tanácsadót. Az igazgatóságba a következő uj tagokat válasz­tották be: Bánáthy Béla, Monterey, California; Donald Canter, San Francisco, California; Nt. Daróczy Mátyás, Cleveland, Ohio; Colonel Jack B. Dunn és Haydu György, Plainfield, New Jersey; Fiók Albert, Pittsburgh, Pennsylvania; Dobozy Arthur, Dr. Horváth Ferenc és Edmund C. Rowan, Washington, D.C.; Edward Kirchner, New York. DARÁNYI LAJOS AZ UJ TISZÁNINNENI PÜSPÖK Darányi Lajos sárospataki lelkipásztort és zempléni esperest választották meg a helyreál­lított Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökévé. Az egyházkerületet, mint emlékeze­tes, 1953-ban megszüntették és a Tiszántúli Egy­házkerülethez csatolták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom