Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ törhetetlen lélekkel izeni: “Az Isten él, Ö a mindenesés egyedüli ura. Övé minden dicsőség. Néki legyetek hálásak minden körülmények között...” Jób mindenét elveszti, vagyonát, gyermekeit, feleségét, egészségét s nagy testi gyötrelmei között is igy kiált: “Ha a jót elvettük Istentől, a rosszat ne fogadnék el?” Téved az, aki azt hiszi, hogy az Amerikába jött zarándok atyák az első hálaadás napját a bőség, a jólét idejében szerezték s hogy asztaluk roskadozott a gazdag ételek és italok súlya alatt, mint ma a miénk. Ellenkezőleg. Alig volt mit az asztalra tenniük. Éhség, nélkülözés, betegség, az idő viszontagságai nap nap után pusztította őket, ragadozta el asszonyaikat, gyermekeiket. De a legnagyobb nyomorúság és megpróbáltatás idején sem rendült meg hitük az Istenben. Zengett ajkukon a hálaadásnak a zsoltára. Van-é okunk háládatosnak lenni? Ha van valaki, ha van még nép a föld kerekségén, akinek minden oka megvan, hogy hálát adjon az Istennek, akkor azok mi vagyunk. Egy verset olvastam a múltkor, amelyben fel van sorolva oldalakon, hogy mi mindenünk van, millió dolog kényelmünkre és élvezetünkre a legnagyobbtól a legkisebbig, ami máshol és másoknak nincs. Hálásak vagyunk-e érte az Istennek? Magyarországon, ahol oly nagy a nyomorúság, ahol tiltják és büntetik a templombajárást, azt mondják: a templomok zsúfolásig tele vannak. Itt sok helyen üresek a templomok. Vigyázzunk! Addig legyünk háládatosak, amig nem késő. Nekünk még van hazánk, — másoknak nincs. Nekünk még van meleg otthonunk, kenyerünk, ruhánk, — másoknak nincs. Van szabadságunk, — millióknak nincs. Vigyázzatok! “Legyetek háládatosak az Istennek mindenekben.” Addig, amig ne késő. Mig meg nem vonja tőletek kegyelmét. Az egyik nagy beteg, halála előtt magához kérette a lelkészt és azt mondotta neki, hogyha neki most, csak még egyszer ereje lenne, kiugrana a ház tetejére és onnan kiáltaná torka szakadtából a világba, hogy milyen jó az Isten, milyen nagy az Isten, milyen végtelen az Ő kegyelme és hogy megtenne mindent az Ő dicsőségére. A lelkész sajnálkozva mondotta neki: “Szomorú, Testvér, hogy mindezt nem tetted meg, amig erőd volt és alkalmad volt rá.” Vigyázzunk, Testvérek. Legyünk háládatosak az Istennek és fogódzunk bele hittel Ő kezébe és kegyelmébe addig, amig “erőnk” és “hatalmunk” van, amig nem késő. LELKÉSZBEIKTATÁSOK A közelmúltban a Független Amerikai Magyar Református Egyház két gyülekezetében volt uj lelkipásztor beiktatása. Október 20-án a kanadai Windsor városának Független Református Egyházának lelkipásztori tisztébe iktatta be Nt. Nagy Lajos nyugati esperes Nt. Göndöcz Kálmánt, aki nemrégen jött át közénk Németországból. November 10-én a Pennsylvania állambeli Bethlehemben Nt. Csordás Gábor keleti esperes iktatta be az ottani Független Magyar Református Egyház lelkipásztori állásába Nt. Szabó Zoltánt. Mindkét beiktatáson szolgáltak a testvéregyházak lelkipásztorai, a bethlehemi beiktató istentiszteleten résztvett Ft. Béky Zoltán főesperes is. A beiktatott lelkipásztorokat népes banketteken köszöntötték a testvéregyházak, egyházi és polgári közületek képviselői és a hivek nagy serege. Legyen továbbra is Isten áldása uj őrhelyeiken való vigyázásukon. Egyházkerületi hírek KÖZLI BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES. A legutóbbi egyházkerületi gyűlés határozata értelmében a főesperesi hivatal a kerületi főjegyzővel karöltve leküldötte az egyháztanácsokhoz azokat a kerületi javaslatokat, melyek alkotmánymódosítást igényelnek, és e kérdésekben az egyháztanácsok véleménynyilvánítását kérte. A leirat többek között a következőket is tartalmazta: “Legutóbbi egyházkerületi közgyűlésünk sok fontos tárgya között, — mint egyházunk missziós munkájának kiépítése, kiterjesztése és intenzivebbé tétele, valamint az egyházmegyék átszervezése és uj egyházmegyék szervezése, — foglalkozott néhány olyan rendkívüli jelentős javaslattal is, amelyeknek az egyházkerület által ajánlott elfogadása és törvénybeiktatása Alko tmányozó Gyűlés összehívását tenné szükségessé. Ezek a javaslatok a következők: 1. egyházunk nevéből a “független” jelző elhagyása; 2. a “főesperesi” tiszt eltörlése és helyette a “püspöki” tiszt beállítása; 3. Alkotmányozó Gyűlések között, alkotmányt érintő kérdésekben a “referendumos” szavazat elrendelése. Indokolásképpen az első kérdéssel kapcsolatban csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy egyházunk lényegében, alkotmányában, doktrínáiban és rendjében mindig “Magyar Református Egyház” volt. Egyházaink 80 százaléka ma is ezen a néven van charterezve (Trenton, Perth Amboy, Duquesne stb.). A “független” jelzőt csak a csatlakozősi harcok idején, mint megkülönböztetést vettük fel. Ezeknek a csatlokzási harcoknak ma már vége van . . . Ma már Amerikában a magyar református nevet viselő egyetlen egyháztest mi vagyunk. Kerületi gyűlésünk egyházunk hivatalos nevét illetőleg a következő név mellett foglalt állást és ajánlja az egyháztanácsoknak elfogadásra: Magyarban: “Amerikai Magyar Református Egyház”, Angolban: “Magyar Reformed Church ín America”. A második kérdés megindoklásául megkívánjuk jegyezni, hogy a történelmi Magyar Református Egyházról leszakadt, kisebbségben, vagy idegenben élő egyházak közül már csak mi vagyunk, akik az egyházi legfőbb tisztséget a püspök helyett főesperessel helyettesitjük. A magyar református egyházak élén a püspökök állanak. Ezt a történelmi jogfolytonosságot vették át és tartották meg a romániai, cseh-szlovákiai és jugoszláviai magyar református egyházak is. Kerületi gyűlésünk egyházunk jövője és tekintélye, valamint a történelmi jogfolytonosság szempontjából szükségét látja a főesperesi tiszt helyett a püspöki tisztség beállítását. Ezt különöskép fontosnak tartja ezekben a fajtánkra és hitünk cselédeire oly megpróbáló és itéletes időkben, egyházunknak, magyar és református népünknek és ügyünknek kifelé és főként világi fórumokon való képviselete szempontjából. A harmadik kérdés önmagát magyarázza, mely szerint Alkotmányozó Közgyűlések közötti időben, alkotmányt érintő ügyekben, az egyháztanácsok referendumos szavazással dönthetnek.” A fenti kérdésekben a beérkezett véleménynyilvánítások eredménye a következő: A 1-ső és 2-ik kérdésekben, tehát a “független” jelző elhagyása és “püspöki” tiszt beállítása mellett 90 % foglalt állást; a 3-ik kérdésben a “referendumos”
