Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ AZ ISTEN EVANGÉLIUMA Ahhoz, hogy valakinek Isten megbocsássa a bűneit és a halála után örökéletet adjon néki a mennyben az kell, hogy az illető ember mélységes bünbánattal ismerje el kárhozatraméltó mivoltát, őszintén törekedjék az igaz megtérésre, vagyis, hagyja abba bűneit és törekedjék Isten törvényei szerint élni. Továbbá erősen higyje azt, hogy minden törekedése ellenére tud olyan jóvá lenni, hogy Isten jutalomképpen adná meg neki a mennyei üdvösségét, hanem Isten egyedül az Ur Jézus Krisztus áldozatáért törli el kegyelemből az ember bűneit és fogadja be a mennyek országába, mint szeretett gyermekét. Ezt a Jézus Krisztusban való igaz hitet és annak gyümölcseit, a bünbánatot és a megtérést, a Szentlélek ébreszti fel az ember szivében még pedig úgy, hogy az embert reádöbbenti az Isten Törvényére, a Tiz Parancsolatra és az Isten evangéliumára. Előbbi cikkeinkben próbáltuk kifejteni, hogy miképpen erősiti szivünkben a Jézus Krisztusban való hitet és bünbánatot és a megtérést a Tiz Parancsolat ismerete, most pedig azt szeretnénk megérteni, hogy mit nevezünk az Isten evangéliumának és hogy az evangélium ismerete miképpen ébreszti fel bennünk a Jézus Krisztusban való hitet és a bünbánatot és a megtérést? Az evangélium “jó hirt” jelent. Ez pedig az a jó hir, hogy Isten mindjárt azután, hogy Ádám és Éva bünbeesett és önmagukat és utódaikat kárhozatraméltókká tették, tudtul adta nékik, hogy egykor születni fog Valaki Éva magvából és Az legyőzi a Sátánt és az emberiséget a bűntől megtisztítja és elsegiti a mennyek országába. Az első emberpár bűnbeesése után igy szólt az Ur az embert elcsábító Sátánhoz: “Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” I. Móz. 3:15. Az aszszonynak magva, aki a Sátán fejét valóban összetaposta, Jézus Krisztus. Sok, sok idő tellett el Isten eme első Ígérete és Jézus Krisztus valóságos megérkezése között. Az emberiség évezredeken keresztül várta Jézus megérkezését. Ez alatt az idő alatt Isten különféle módon ébrentartotta az emberiség reménységét a Megváltó Krisztus eljövetele iránt. A zsidó nép kiválasztása előtt az emberiség ősatyjainak, a pátriárkáknak tudtul adta Isten az ő kegyelmes elhatározását, majd a zsidó népnek véres áldozatokat rendelt, hogy az ártatlan állatok szenvedése a zsidók bűnéért jelképezze azt a nagy áldozatot, amit a később meérkezett Ur Jézus mutatott be a kereszten önmaga halálraadásával az egész emberiség bűnéért, azután a prófétákkal Íratta meg Isten a “jó hirt” a Megváltó megérkezéséről Jézus Krisztus születése előtt évszázadokkal. Ézsaiás például igy ir a régi időben: “Egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk...” Az evangélium tehát az a jó hir, hogy Isten nemcsak igazságos, de kegyelmes Isten is, szeret bennünket, meg akar menteni bennünket. “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” Ján. 3:16. Következő cikkünkben arra fogunk rámutatni, hogy miképpen erősiti az evangélium öntudatos ismerete a Jézus Krisztusban való hitünket és miképpen vezet el bennünket igaz bünbánatra és megtérésre. Kovács István Magyar rokokó prédikáció Szeretnél aranyos szekéren taszittatni a feneketlen mélységbe? Jó-e, ha aranyos szekéren taszítanának is a feneketlen mélységbe? Vájjon nem volna-e jobb gyalog, tövisen keresztül szép, kies helyre menni? Ezt a kérdést az 1790-iki országgyűlésre összegyülekezett úri rendek előtt vetette föl Tormássy János, a halasi református egyház papja, akit a budai és pozsonyi országgyűlések alkalmával egyházi szónokul fölkértek az úri rendek. Mert a régi időkben országgyűlések alkalmával minden felekezet számára külön tartottak vasárnaponként úri istentiszteletet, amelyeken a pap a hallgatóság lelki problémáinak és értelmi színvonalának megfelelően elmélkedett prédikációiban. Tormássy János tisztelendő ur 17 prédikációt tartott az úri rendek előtt s e prédikációkban az általános érdekű egyházi és erkölcstani kérdéseken kívül efféle kérdéseket beszélt meg, mint: a rövid élet meghosszabbítása, a magunk szeretete, szándékainknak eleve való megfontolása, az irigység, a király megkoronáztatása, a gazdagság, a középszerűség és a mennyei polgárság. Amint ezekből a témákból is látjuk, Tormássy János azon igyekezett, hogy olyan kérdéseket beszéljen meg, amelyek felköltik és lekötik a templomban megjelenő úri rendek figyelmét és nem valószínű, hogy ugyanezeket a prédikációkat Halason, földművelő hívei előtt szintén elmondotta, vagy szószerint ugyanígy mondotta el, mert ha a tulvilági rém előtt egyformák vagyunk is és valóban mindegy is, hogy aranyos szekéren taszitanak-e bennünket a feneketlen mélységbe, vagy gyalogszerrel jutunk oda, itt fönn a fehér világban mégis csak mások az élet külső formái és az ezzel kapcsolatos problémák s a hétköznapi élet megpróbáltatásai között másképpen szorul vigasztalásra az, aki aranyos szekéren jár, mint az, aki gyalog ballag utána. A régi magyar prédikációkat a magyar irodalomtörténet kirekesztette vizsgálódása köréből, pedig egy-egy korszak erkölcsi világának és gondolkozásmódjának a prédikáció leghübb tüköré. A jó pap mindig az alkalomhoz és a napi problémákhoz alkalmaztatva választotta meg prédikációjának tárgyát, a mindennapi időszerű kérdéseket beszélte meg, azokat a hibákat ostorozta, amelyek akkoriban uralkodtak a gyülekezet tagjai között s mindig az időnek megfelelően imádkozott a csapások, árvizek, földrengések, tűzvészek, szárazság stb. elhárításáért. A régi prédikációk igen fontos forrásai lehetnek igy a ma-