Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 zösség, hanem erkölcsi értékrend. A reformátorok felébresztik az egyén felelősségét a közösség iránt; az egyesek bűneiért az Isten az egész magyarságot bünteti, a nemzet szabadulásához tehát a nemzettagok megtérésén keresztül vezet az ut. Vigasztaló párhuzamot vonnak a magyarság és a választott nép, Izráel története között: a szenvedések próbák, melyek megtisztítják bűneitől a nemzetet s zálogai az üdvösségnek. Ebből a meggyőződésből fakad később a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns papok hitvallása: “Azt bünteti, kit szeret.” Valóban, a török korszak két évszázados megpróbáltatásai fokozták a hitélet intenzitását; a magyar keresztyénség nagykorusitása ezzel fejeződött be”, mondja tovább Makkai. Magyarországon és igy Erdélyben is huszita hatástól előkészitetten nyert talajt a reformáció, amely mint német szellemi áramlat először a német ajkú lakosság között kezdődött. Magyarországon épen II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt egyik főpártfogója. Erdélyben is elsőnek a szász városok fogadták el. A brassói Honter János, aki Wittenbergben tanult, 1545 táján már az egész szászságot Luther tanai mögé állitotta. A magyarok közötti reformáció a szász származású, de magyarrá lett Heltai Gáspárral kezdődik, aki Honter tanitványa volt s 1541-ben a magyar-szász lakosságú Kolozsvár plébánosa lett. A Partiumban persze a magyarok között már jóval előbb megindult a mozgalom. Támogatói a Perényiek, Törökök, Ecsedi Báthoryak, az oláh származású Drágfiak és a szerb eredetű Petrovics Péter voltak. Ez utóbbi különben igen hamar a református irányzathoz szegődött. János király haláláig római hiten maradt ugyan, de a protestánsokat már politikai meggondolásból sem üldözte; Martinuzzi György barát pedig, Erdély higany-embere, hasztalan próbálta hátráltatni a mozgalmat, azt elfojtani nem tudta, annál kevésbbé, mert nagy politikai ellenfele, Petrovics, minden erejével támogatta hitének cselédeit. Mikor pedig a Pallaviciniek egy őse 1551-ben György barátot meggyilkolta, utána a reformáció még szabadabban terjedhetett. Mikor Izabella és fia lengyelországi száműzetésükből 1556- ban visszatértek, a római hitű királyné csaknem teljesen protestáns országban találta magát. Ekkor már úgy látszott, hogy Erdély (az oláhok kivételével) majdnem teljesen lutheránussá lesz, de a volt gyulafehérvári kanonoknak, Kálmáncsai Sántha Mártonnak, azután Dávid Ferencnek, a kolozsvári szász vargának Hertl Dávid fiának s különösen a fiatal, dinamikus hatású debreceni papnak, Horhi Juhász Péternek a hatására a magyarság a helvét irányhoz kezdet szegődni. 1557-re tehát már három vallási csoport, vagy mondjuk igy: felekezet versengett a lelkekért. A római kathólikusság erősen meggyengült ugyan, de még mindig számított, annál is inkább, mert az uralkodó család tagjai közé tartozott. A helvét és a lutheri irányzat követőit nemcsak hitelvi, de nyelvi különbségek is elválasztották egymástól. Az ellentéteket ki kellett egyenlíteni. A kérdés az volt, hogyan? A TÖRD AI ORSZÁGGYŰLÉS. Az 1523-as budai, az 1524-es pesti és az 1525-ös rákosi országgyűlések végzései még azzal a recepttel próbálták kúrálni a vallási ellentéteket, hogy “Lutherani comburantur” (a lutheránusok égettessenek meg). De azóta sok viz lefolyt a Dunán. A mohácsi katasztrófa, a törökök és németek okozta nyomorúságok, az erdélyi adottság, ahol a politikai országot három autonóm “nemzet” szövetsége alkotta, legfőképen pedig az akkor még az ország lakossága többségét képező magyarság józansága, egészséges politikai érzéke, (aminek kialakításában a vallás komolyan vételének része volt) a kopromisszumhoz, kiegyezéshez vezetett. Erre a célra Tordán 1557 junius első felében összeült az országgyűlés. Résztvevői között ott volt a római kathólikus kancellár, Csáky Mihály kanonok, a szintén hithü római kathólikus Báthory István, a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király; ott volt a szász Heltai Gáspár, Dávid Ferenc s ott voltak a helvét irányt követő magyar urak, élükön Petrovics Péterrel. Egyhangúlag, minden ellenvetés nélkül szavazták meg, hogy “kiki azt a hitet tartsa, ami neki tetszik, akár uj, akár régi szertartás szerint; kinek-kinek Ítéletére bízzuk hogy hitének dolgában úgy cselekedjék amint azt jónak látja, de csak addig, amig senkinek sem árt, nehogy az uj vallás követői botránkozás kövei legyenek a régi vallásnak, vagy bármiképen is. ártsanak azoknak, akik azt követik.” A TÖRVÉNYCIKK JELENTŐSÉGE. Mi ennek a vallásügyi rendelkezésnek a jelentősége? Legelőször az, amire már rámutattunk: egyhangúlag hozatott meg. Épugy megszavazták a római kathólikusok, mint a lutheránusok és a helvét irány követői; egyformán megszavazták a magyarok, székelyek és szászok. A másik jelentősége pedig az volt, hogy nem partialis, hanem generalis, nem részleges, hanem általános vallásszabadságot biztosított. Az ugyan tény, hogy 1557-ben az ország többsége még lutheránus volt, viszont a régi felekezettel, a rómaival már csak az uralkodó család miatt is számolni kellett, de a rendelkezés nemcsak a lutheránusok s természetesen a római kathólikusok, hanem az akkor még csak kezdődő és kialakuló félen lévő helvét irány követőinek is vallásszabadságot volt hivatva biztosítani. Hogy az intenció ez volt, azt a János Zsigmond haláláig, 1571-ig hozott számos más hasonló törvény is bizonyítja, amik a vallásszabadságot végül már az unitáriusokra is kiterjesztik. Hogy a vallásszabadság ügyében az 1557-ben Tordán hozott végzés nem mai és nem amerikai értelemben biztosítja a lelkiismereti szabadságot, az tény. Végeredményében a 16. század emberétől nem lehet azt várni, hogy a 20. században is meglehetősen kevés országban alkalmazott elvet vallotta légyen, de az tagadhatatlan, hogy Erdélyországban a 16. század második felében a római kathólikus hittől kezdve a lutheránus és református felfogáson keresztül vallhatta magát valaki szentháromság-tagadó unitáriusnak is, anélkül, hogy ezért nem halál, de csak börtönbüntetés is járt volna. Az oka az erdélyi adottság mellett kétség kívül az ország lakosai és első sorban a magyarság politikai érettségében, bölcsességében s alapjában komoly keresztyénségében található meg. Torda forrongó világunk s első sorban a mai sok színezésű magyarság számára komoly útmutató. Daróczy Sándor.
