Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ “JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD . . Ujesztendő kezdetén talán senki sincs közöttünk, testvéreim, aki ne tépné le örömmel az Ur 1957 .-ik esztendejének titokzatos fátyolát, hogy megtudja, mit tartogat szamara ez az esztendő. Különösen igy vagyunk mi, Isten magyar népe. Óh, ha megtudhatnánk, mit rejteget számunkra ez az év: vájjon meghozza-e a várvavárt kibontakozást, és függetlenségét, vagy pedig tovább dagasztja szenvedéseinek árjátf A jövendőt azonban Isten bölcsen elrejtette szemeink elöl és annak minden titkát a maga számára tartotta fenn. Nékünk csak annyit mondott, hogy a jövendő az Ő kezében van, éppen ezért semmi sem történhetik az Ő tudta és akarata nélkül. És arra biztatott, biztat ma is, hogy mindig csak egy nap gondját vegyük magunkra, a holnapot pedig mindenestől fogva bízzuk reá. A mi reménységünk a Krisztusban van. Krisztus maga a mi reménységünk. Ő pedig különösen három dolgot cselekszik. Egyik tevékenységét igy írja le a Szentirás: Ellenségeit lábai alá veti és uralkodik felettük. A győzelem tehát az Űré és nem ellenségeié! Acsarkodhatnak reá. Mindig is ezt tették. Heródestől kezdve, Pilátuson és a római császárokon át el egészen a modern kommunista Jézusgyilkosokig sokan megpróbálták már, hogy elpusztítsák az Urat, emlékét és hatását. De minden erőlködésük hiábavalónak bizonyult: Krisztust nem lehetett és nem lehet legyőzni. Ő diadalmaskodik, mert Ő Uraknak Ura. És az Isten örök tanácsvégzésében úgy rendelkezett, hogy Előtte minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. — Másodszor, a mi reménységünk, a Krisztus békességet hoz erre a békételen földre. Az emberiség évezredek óta erőlködik azon, hogy békességet teremtsen. Konferenciázik, szervezkedik, könyvet ir, pénzt áldoz reá. Ha valaha, akkor most fel kell fedeznünk, hogy becsületes, tartós békét nem lehet teremtem a Krisztus nélkül. A békét egyedül Ó hozhatja el erre a földre, u, aki azt mondotta búcsúzó szavaiban kétezer évvel ezelőtt: “Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek ...” — És harmadszor, azért reménykedünk mi a Krisztusban, mert tudjuk róla az Igéből, hogy Ő igazságot teremt. Ez az egész kátyúba ragadt világ igazolhatja ma azt, hogy igazságot keresni és találni emberi síkon szinte reménytelen vállalkozás. Krisztus azonban elhozta az igazságot. Ö az igazság forrása. Ő maga az igazság: “Én vagyok az ut, az igazság és az élet”. Krisztus, a mi reménységünk tehát különösképen három dolgot cselekszik: diadalmaskodik ellenségei felett, békességet hoz és igazságot teremt. És ez a három: győzelem, béke és igazság együttesen az Ö országát jelenti. Amikor tehát ujesztendő kezdetén az Úri imádság kérésével igy fohászkodunk: “Jöjjön el a Te országod, ezt a hármat kérjük: hozd el Urunk diadalodat, teremts e földön békességet és igazságodat add minékünk: “Jöjjön el a Te országod.” Krisztus a mi egyetlen reménységünk. Reménykedéseink valóra válása az Ő országa. Krisztus és az ő országa a mi egyetlen reménységünk mind erre a földre, mind ama másik hazára nézve. Szükséges ezért, hogy Krisztus úrrá legyen a rendszerekben, a társadalmakban, a nemzetekben és Egyesült Nemzetekben, a mi szivünkben. Csak Ő teremthet békét és csendességet. Ő a mi egyetlen hatalmas szövetségünk ezen a földön. De Ő a mi reménységünk ama másik életre nézve is. “Aki énbennem hisz, ha meghal is él,” mondotta az Ur. Amely utolsó órán Vele lesz találkozásunk, általa menetelünk az Atyához. Krisztus a mi egyetlen reménységünk mind életünkben, mind halálunkban. De nemcsak a mienké, hanem a világé is. Minden teremtményé. A keresztyéneké és a pogány oké, a hívőké és a hitetleneké, magyaroké, amerikaiaké, kínaiaké, mindenkié. Mert nem adatott más név, amely által megtartatunk, hanem egyedül a Krisztus neve. “Jöjjön el a Te országod”. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy Krisztus országa betöltse a földet. Ez a világ, amelyben szenvendve élünk és járunk, nem adhat egyebet, csak megpróbáltatásokat, nyomorúságokat. A lelkünk idegen benne, elvágyik belőle. Jaj annak, aki megelégszik ezzel a világgal és és otthon érzi itt magát. De boldog az az ember, akinek a szive együtt zengi velünk az újévi imádságot: “Jöjjön el a Te országod.” Az Ur országa útban van felénk. Közel van hozzánk. Itt van közöttünk, a szivünkben. Az Ő országának a megérkezése, elterjedése és diadala az egyetlen megoldása ennek a békételen, igazságtalan, gonosztól kormányzott világnak. Imádkozz, testvér, ennek az országnak az elközelgéséért. Kérd ezt az Istentől az uj esztendőre. Zengje minden szív egyik szép dicsérettünkkel: “Jöjjön el a Te országod, Töltse be uralkodásod, Ó mi királyunk a földet.” Tegyünk vallást diadalmas keresztyéni hitünkről: Krisztus, egyedül Krisztus, senki más csak Krisztus a mi reménységünk. Az Ö országának elterjedése a mi megmaradásunk titka és záloga. Ámen. Csorás Gábor. Január, 1957 — Vol. 36, No. 1 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland PI. Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő: DEZSŐ ÁBRAHÁM Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2 —1yearly TARTALOM: - IN THIS ISSUE Csordás Gábor: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD. - A.D.: UJ REMÉNYSÉG-UJ ÉSZTÉN DŐ. — Mohácsy Endre: MENEKÜLTEK KÖZÖTT AUSZTRIÁBAN. — Dr. Vasady Béla: FELHÍVÁS. — Dr. Harsányi András. — Kovács István: A SZENTLÉLEK ISTEN. - Cs.G.: RÉSZLETEK AZ ESPERESI KÖRLEVÉLBŐL. - Ádor László: TESTVÉRI SZŐ. - English Section. - Gyülekezeti élet. ÍRÁS ES ÉLET . . .
