Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6. szám

2 Magyar Református Egyház Letagadhatatlan, mert előttünk álló lény, hgy Jézus Krisztus földi Anyaszentcgynáza ma felekezetekre oszolva létezik ezen a földön. Ne keressük ez alkalommal, hogy mi /(tépte elő ezt a részekre osztódást. Csak szögezzük le azt a tényt, hogy mindegyik felekezet feltételezi ön­magáról, hogy a legvilágosabban érti Isten kijelentéseit, és tanaiban d® egyházkömányzatában legköze­lebb all a Biblia tanításaihoz, mint normához és követendő példakép­hez. Ha egy felekezet ezt nem téte­lezi fel önmagáról tiszta lelkiisme­retiéi, akkor valóban önmaga sem tudja, hogy miért létezik. Azután egy felekezetnek az öntudatosságát az is kell, hogy igazolja, hogy nem rejti véka alá meggyőződését, ha­nem híveket akar nyerni, vagyis missziói munkát akar végezni ami­kor és ahol arra alkalom kínálko­zik . A protestáns felekezetek azon­ban, Istennek hála, a felekezeti ön­tudatosságukat összekötik azzal a meggyőződéssel is, hogy Jézus Krisztusnak igaz hívei, vagyis az idvezülők nemcsak egy bizonyos felekezet kerítésein belül találha­tók fel, hanem minden felekezet­­ben, mindenütt, minden nép és nyelv között. Ezért a protestás fe­lekezetek hisznek a láthatatlan egy­ház létezésében, a szentek egyessé­­gében is. A kérdés mostmár az, hogy a Magyarországi Református Egyház egy felekezet-é a világon lévő többi felekezet között? Azoknak a lelki­­pásztoroknak, akik a magyarorszá­gi református egyház teológiáin nyerték a képesítésüket illik tudni, hogy a magyarországi református egyház egy gyönyörű kormányzati rendszerben összefogott önálló és sajátságos p r o t estáns felekezet. Épp annyira, mint az amerikai methodista, presbiteriánus, és a többi protestáns felekezet. A ma­gyarországi református egyház az ő egyéni sajátságosságát azzal is kife­jezi, hogy egyedül ő fogadja el hit­vallásos könyveiül a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást együttesen. Az a magyarországi lel­kipásztor tehát, aki elismeri, hogy van methodista és presbiteriánus és Evangelical and Reformed és más nevű felekezet és ezeknek meg­van a sajátságos lényegük, ami mi­att nem adják fel önálló létezésü­ket és nem olvadnak be egy másik protestáns felekezetbe, és ugyanak­kor tagadja, hogy a magyarországi református egyház szintén egy sa­játságos protestáns felekezet, az ilyen lelkipásztor, ha százszor hi­vatkozik is az Ur Jézus szent ne­vére, tudatosan hazudik. A magyarországi református egy­háznak a hívei, sajnos, nagy töme­gekben elhagyják Magyarország te­rültét és Amerikában és Kanadá­ban telepedtek le. Tömegük oly mértékű, hogy képesek voltak egy­házakat létrehozni, egyes helyeken nagy gyülekezeteket, máshol ki­csiny gyülekezeteket. Ezek a kiván­dorolt magyarok egész természetes, hogy ugyanazt az egyházi lelkű­idet, hitbeli felfogást és egyház szervezetet akarták megvalósítani az itt megszervezett gyülekezeteik­ben is, mint amiben éltek odahaza. Az óhazából idejött becsületes ma­gyar református népünk szeretette és szereti a magyar református val­lását, abban konfirmáltatott meg, és abban is akar meghalni, de mi­előtt meghalna a magyar reformá­tus vallásában akarja gyermekeit is felnevelni. Mi lett volna tehát a legtermé­szetesebb a kivándorolt magyar re­formátus nép számára, mint az, hogy itt az uj világban az egyes ma­gyar református gyülekezetekből alakuljon meg az önálló Amerikai Magyar Református Egyház, mint egy önálló felekezet a többi pro­testáns felekezet között, azokkal testvéri viszonyban. És ekkor jött az amerikai és ka­nadai magyar református lelkipász­torok részéről a legutálatosabb, igazságokat elhomályosító, népün­ket félrevezető, a lelkipásztorok önérdekét néző farizeusi aknamun­ka. A helyett, hogy bátor szószólói és hirdetői és megialósitói lettek volna az amerikai önálló magyar református egyháznak, amit min­den becsületes kivándorolt magyar református ember lelke mélyén kí­vánt, Krisztus szent neve mögé búj­va a következő hazugságokkal rá­vitték magyar református népün­ket, hogy az egyetlen magukkal ho­zott kincsüket, a magyar reformá­tus vallásukat is feladják és attól gyermekeiket megfosszák. 1. Elhitették a kivándorolt ma­gyar református néppel, hogy ők a maguk erejéből nem tudnak gyü­MAGYAK EGYHÁZ lekezeteket létrehozni és azokat fenntartani. Csak azt nem mondták meg népünknek, hogy nem bíznak bennük és féltik a kenyerüket, aggódnak a fizetésük miat. Csat­lakoznak hát be valamelyik ameri­kai protestáns felekezetbe, azok örülni fognak, hogy uj tagokat nyernek és még pénzzel is támogat­ni fogják a magyar egyházakat. És mi lett ennek az eredménye? Az egyházért való áldozathozatal szép erényének besszennyezése népünk lelkében. Hány példát lehet fel­hozni, hogy az amerikai egyházak­tól a magyar gyülekezetek még ak­kor is húzták az anyagi segélyt, amikor már nem volt rá szükségük. Fizessenek a bolondok, úgy is sok pénzük van. És a Jézus Krisztus szent nevét ökké emlegető lelki­­pásztorok ezt mind tudták és szó nélkül hagyták. 2. Azután másik népbolonditás. Be kell olvadni az amerikai egyhá­zakba, mert ez emeli fogja a ma­gyar nép tekintélyét, és lesz alka­lom szót emelni a magyarság érde­kében is. Szegény amerikai magyar református népünk ezt is elhitte és nem gondolt arra, hogy épp ak­kor lenne szava és tekintélye az amerikai protestántizmusban, ha egy tömegben, mint önálló, szépen folytatása a 9-ik oldalon Junius, 1955 — Vol. 34, No. 6-7 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2—yearly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom