Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 A HOLLAND KÁLVINIZMUS NYOMÁBAN . . . Irta: Komjáthy Aladár Ránk magyar reformátusokra befejezett ténykét hat az, hogy Hollandia a kálvinizmus országa. Sokat hallott az ember a holland református egyházak nemzetközi fontos szerepéről mind a múltban, mind a jelenben. Mégis másként van az, ha az ember először van Hollandiában alig-alig akar hinni a szemeinek, hogy a kálvinistának mondott Hollandiát egy katholikus és szocialista koalició kormányozza és a pozitiv reformátusoknak a közéletben sokszor csak másodrangu szerep jut. Méltán gondolhatná az ember: hová lettek a nagy kálvinista ősök, hogy Ruyter admirálist emlitsük csupán, ivadékai? Mi az oka annak, hogy statisztika szerint a protestántizmus már alig-alig van abszolút többségben és a római katholikus egyház a maga százalékával a legnagyobbb egyház? Igaz hogy ez még mindig csak harmincöt százalék körül van. Legyünk egész őszinték: a hiba nem az Evangéliumban van. Sőt még annak kálvinista értelmezésében sem. Hanem az emberben. Mindenütt igy van ez. Az ember, kőszivü, hajthatatlan, álnokul alázatos és önimádóan farizeus ember csak ember marad. Persze ennél többet is kell mondanunk. Miben nyilvánult meg a holland kálvinizmus életében ez a hitetlen ember. Először is a múlt század korlátlan liberálizmusában. Most ezt nemcsak úgy kell felfogni, hogy igen sok hitetlen pap prédikálgatott a tizenkilencedik század holland református szószékén. Az sem elég, hogy a hajdan, hires kálvinista fellegvárban: Leidenben a tudós professzorok tudományosan hirdették: nincs feltámadás és nincs Isten Fia, csak egy mély bölcs rabbi, akit Jézusnak hivtak. De talán még az sem volt, csak néhány epilepsziás, kiábrándult farizeus találta ki. Az imént nagyon röviden és élesen felsorolt példákhoz hasonló történések okozták, hogy a holland református egyház egysége megbomlott és sajnos joggal mondhatjuk darabokra tört. Ez azonban még nem elég. A liberálizmus szülte nagy iparosodási verseny Hollandiában is korán jelentkezett. Megduzzasztotta a nagy városokat és megbolygatta a falut. Bebizonyították már, hogy az egyháztól való elidgendés áramlata a faluból a nagyvárosba bekerültek között érte el a legtöbb sikert. Egy kis falu, kicsiny és meghitt templomából, ahol mindenki-mindenkit ismert — egy ismeretlen, idegen környezetbe került az ember. Közösségnek lehetősége sem volt, a papok nagyon tudományosak voltak és a családlátogatás terén borzalmas mulasztásokat követtek el. Ekkor a tizenkilencedik században született meg a holland szocializmus is. Az egyház hivatalos szolgái nem értették meg a munkásság jogos igényeit és kiengedték a kezükből a munkástizezreket. Ennek oka vagy az imént emlitett egyházi liberálizmus vagy pedig egy szemellenzős, mint hollandul mondják: “halott orthodoxia” volt. Kétségtelen tény az, hogy a századforduló tájékán csak egy nagy holland theológus értette meg mi az, hogy szocializmus. Az pedig Kuyper Ábrahám volt. 1891- ben az első keresztyén-szociális kongresszuson ő beszélt Jézus Krisztusról és a munkásemberről. Azt is jól látta, hogy a kálvinizmusnak, mint az élet minden terén, úgy a szociális életben is döntő hivatása kell legyen. Nehány prófétikus látású ember bizonyságtétele nem volt elég. A fennt nagyon röviden vázolt tények okozták azt, hogy a holland reformátusság száz év alatt közel tizenöt százalékkal zuhant a statisztikai kimutatásban. Ma tizenhét százalék felekezetenkivüli van Hollandiában. Ez Franciaország harmincöt millió felekezetenkivülijével szemben nem olyan sok, de ha meggondoljuk azt, hogy a tizenhetedik század kálvinista Eldorádójábán ma másfél millió ember él, aki minden kapcsolatot az egyházzal megszakított és a keresztyénséget egy meghaladott álláspontnak tartja vagy jóformán azt sem tudja mit értsen alatta, bizony nagyon elhervasztó kép ez. • Ezzel szemben az sem igaz, hogy a római egyház diadalmaskodott volna a holland “missziói területen”. Igaz, hogy már száz éve annak, hogy az akori liberális kormányzat segítségével “visszaállították” a hierarchiát holland földön és hogy a katholikus hollandok a reformátusok példája nyomán a politika, a társadalmi és tudományos élet terén egyre erősebben megszerveződtek és ennek következtében hatalmuk is megnőtt, de nem igaz az, hogy “puritán ősök gyermekei” “visszatértek” volna a római egyházba. Ne felejtsük el azt, hogy a két déli provincia a tizenhatodik század óta katholikus maradt, sőt az északi provinciákban is mindig voltak katholikusok. Százalék szerint sem erősödtek meg, csak a protestánsoknak a túlnyomó többsége (igaz, hogy kétszáz éve az is csak papír szerint való volt) zsugorodott össze. • Ma látja már a holland reformátusság hol volt az elműt évek során a hiba. Az államegyház, mely a szekularizáció során a legnagyobb vérvágást szenvedte el, nagy egyházi konjunktúrában él. Megszületett az evangéliumibb szellemben megfogalmazott egyházi rendtartás, mely-reméljük-tiz éven belül legalább is a nyiltan anti-református erőket elhallgattatja. Nagy az ökumenikus, evangelizációs és missziós érdeklődés. A sok missziós munka jellemző a második legnagyobb egyházra is. Ahogy nálunk mondják “szigorú református egyház” (Gereformeerde Kerken) volt az első egyház, amelyik nem engedte át a kül és belmissziós munkát különböző “magánegyesületek” (melyek munkájáról csak nagy tisztelettel lehet beszélni) hatáskörébe. Az egyház meglátta azt, hogy ez a maga feladata, mint egyházé. Hogy a reformátusoknak azért még van szavuk hollandiéban: az egyik legnagyobb rádió (a katholikus, az általános és a szocialista mellett) a református rádióállomás. Amszterdamban egyre erősödik a kálvinista Szabad Egyetem. Több pozitiv református szellemű napilap van, melyek mind azt a célt szolgálják, hogy necsak a maradék, hanem az egész nép hallja az Ur hivó szavát. Független Egyházaink tagjai előfizetésüket a kehi egyházaknál rendezzék. Az évi $2.-t szolgáltassák be az egyes gyülekezet pénztárába. Barátaink és mások küldjék az elöfzetést a szerkesztőség és kiadóhivatalba: 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J.
