Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR REFORMÁTUS HIVATÁSTUDAT A NAGYVILÁGBAN . . . (A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége első nagygyűlésén Clevelandiban 1954 május 22-ikén elmondott előadás befejező része. — SZIGETHY BÉLA. A román Ó-Királyságba beömlő magyaroknál figyelhettem meg, hogy aki közülök hitbeli misszió tudata nélkül lépte át a Kárpátokat, az már az első perctől kezdve megindult az asszimilálódás utján. Amint ott, úgy ma a nagyvilágban is a magyar református hivatás riem az, hogy minél hamarabb beolvadjunk abba a környezetbe, ahol éppen vagyunk, esetleg azt feltételezve, hogy majd igy annak á nemzetnek az evangéliumi hitü tömegét szaporítjuk, tehát hitbeli missziót végzünk. Az órománai több évtizedes példa azt mutatja, hogy az asszimiláló dók nem környezetüknek lettek hitbeli kovászai, hanem elveszítve hitüket, minden vonatkozásban belealacsonyodtak a környezetükbe. Ez egészen természetes az evangéliumi törvény alapján, hogy “aki a kevesen (a nyelvén, nemzeti kultúráján és hivatásán) hamis, a sokon (a hitén) is hamis az”. Nem azt mondjuk, hogy a magyar nem tud bármelyik más nemzetben igen jó talajjavító elem lenni, hanem azt, hogy meggyőződésünk szerint, ez nem hivatása. Még pedig azért nem, mert a magyar nemzetnek szüksége van keresztyén fiai hűséges szolgálatára. Ezt kell megértetni gyermekeinkkel is, akikben ha megfakad a szolgálatra kész evangéliumi hit, akkor éppen a nemzetük iránti szolgálat elkötelezése lesz a legerősebb szál, amely hűségűkben megtartja, talán még akkor is, ha bizonyos körülmények hatása következtében a magyar nyelv akadozóvá válik vagy elhal ajkukon. A MAGYAR REFORMTUS HIVATÁS ÁBÉCÉ-JE 7. Mindaz, amit eddig elmondottunk, rávilágít arra, hogy menynyire szükséges nekünk, magyar reformátusoknak együtt lennünk, együtt maradnunk, együtt gondolkoznunk és dolgoznunk. Ez a nagygyűlés a magyar református hivatástudat megnyilatkozása, hogy együtt akarunk lenni Ausztráliától Európáig és Észak-Amerikától Dél-Amerikáig való szétszóratásunk ellenére is. Hogy aztán ez a mostani nagyszerű kinyilatkoztatás csupán ellobbanó szalmaláng-e vagy gyümölcsöket hozó Isten-dicsőítés: az Isten után tőlünk függ. Ez a nagygyűlés azt állítja hogy szükség van a szabad világ magyar reformátusainak szerves, együttmunkáló összefogására. Ez a megnyilatkozás azonban csak az “A” betű, mely kiindulás, de értelmes mondatalkotáshoz az egész ABC-re szükség van. A magyar református hivatástudat egész ÁBC-jét leírni és használni pedig: óriási feladat és nehéz munka, áldozatokat kívánó dolog, amint azt már az Evangéliumi Világszolgálat több mint négyéves szolgálatában részben megtapasztaltunk. A nagygyűlés által kitűzött feladat munkásokat és állandó működő szervezetet kíván. Minden emberi gondolatnak testre, akaratnak kezekre, lábakra, szervezetre van szüksége a megvalósításhoz. Mi e napokon azt állítjuk, hogy a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségére szükség van, mert a magyarországi református egyház ma rab; nevünkben nem beszélhet; és a világba szétszóródott gyermekeit nem gondozhatja. Igazunk van állításunkban. De ha csak e megállapításunknál maradunk, akkor nem teszünk többet, mint amit közel öt esztendővel ezelőtt pont ezekben az épületekben a levelező lelkigondozás kérdésre vonatkozó határozatokkal kapcsolatban tettek. Ez előadásnak nem feladata, hogy ilyen vonatkozású konkrét javaslatot tegyen, de feladata annak hangsúlyozása, hogy a magyar refromátus hivatásnak tudattá erősítése és teljesítése érdekében nemcsak esetleg elmúló határozatokon, hanem folyamatos anyagi és munkabeli hozzájárulásokon alapuló szervezetet kell létre hozni. Mi fejleszti a hivatástudatot? Az ismeretszerzés és a felismert igazságnak ismétlése, ha úgy tetszik: propagálása. A magyar református hivatást újból és újból tanulmányozni, nyilvántartani, állandóan propagálni, tudatosítani kell. Ez az előadás néhány átfogó utalással ezt a célt kívánta szolgálni. FEBRUÁR, 1955 - VOL 34, No. 2 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2—yearly. IN THIS ISSUE - TARTALOM: SZIGETHY BÉLA: Magyar református hivatástudat a nagyvilágban - befejező rész. — CSORDÁS GÁBOR: Szolgálat a gyülekezetben. — UNGHVÁRY SÁNDOR: Magyar ökumenitás. — Szemlélődés. — KOVÁCS ISTVÁN: Az angyalok. — Útjelző. — BERNHARDT TIBOR: Felhívás a Németországban sínylődő magyar hittestvéreink támogatására. — NAGY LAJOS: Úgy él a magyar, ahogy tud. — English Section. — Gyülekezeti élet. ÍRÁS és ÉLET
