Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-10-01 / 10. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 WAi>hmM>)í aga»& A keresztyén társadalomnak egyik legfontosabb fel­adata a jövő nemzedéknek, a gyermekeknek és az ifjúságnak a keresztyén nevelése. Ezen a területen végez felbecsülhetetlen értékű munkát a Vasárnapi Iskola, amely ebben az évben, 1955-ben ünnepli ala­pításának 175-ik évfordulóját. Az első vasárnapi is­kolát 1780-ban alapította Robert Raikes, egy egyszerű angol nyomdász, de nálunk Magyarországon igazán csak a múlt század végén kezdett e mozgalom elter­jedni, főképpen a nemrég elhunyt Dr. Viktor János apjának és Dr. Szabó Aladár volt budapesti lelkészeknek a kezdeményezésére. A második világ­háború alatt és után a magyarországi Vasárnapi Is­kolai Szövetség már úgy megerősödött, hogy saját te­lepüknek és központjuknak a kiépítéséhez fogtak hoz­zá Tahiban, s ennek a szép fejlődésnek csak a bolse­vista uralomátvétel vetett véget. A világ szabad or­szágaiban azonban a mozgalom állandóan nő, s csak magában az Egyesült Államokban, például, minden vasárnap 35 millió lélek tanul Jézus Krisztusról a vasárnapi iskolákban. A vasárnapi iskoláknak a működése különöskép­pen olyan országokban nagyjelentőségű, ahol nincsen államilag kötelező vallásoktatás az iskolákban. Ilyen országokban az ifjúság keresztyén szellemben való nevelésének a legfontosabb eszköze a szülői házon kívül a vasárnapi iskola, ahol a gyermekek a keresz­tyén vallás alapelveivel ismerkednek meg. A JÖVŐ GENERÁCIÓ: Talán soha a történelem folyamán nem volt még nagyobb szükség arra hogy gyermekeink és az ifjúsá­gunknak ezt a hitet átadjuk. A jövő generáció kezében lesz a felszabadított atom-energiának olyan hatalma, amelyet a világ még nem látott. A modern tudomány szinte naponként tárja fel a természet eddig rejtett titkait s az emberiség mindig újabb és újabb eredmé­nyeknek a birtokába jut. A jövő generáció felelőssége lesz, hogy ezeket az erőket úgy használja s ezzel a ha­talommal úgy éljen, hogy az az emberiség javára és a világ építésére, ne pedig rombolására szolgáljon. Dr. Paul Malvin Payne, amerikai református lelkész mondotta, hogy az emberiség legfőbb reménysége eb­ben az atom-korszakban az, hogy rövid időn belül olyan férfiakat és nőket tud produkálni, akikre nyu­godtan rá lehet bízni ilyen fantasztikus erőknek a kezelését. Ilyen férfiak és nők csak azok lehetnek, akik megtanultak Istentől szeretni és megbocsátani, akik­nek az élete ilyen szeretetre, nem pedig gyűlöletre, erőszakra és hódításra van alapozva. A világnak csak egy reménysége van a megmaradásra, az hogy a jövő generáció megmarad keresztyénnek, sőt jobb keresz­tyén lesz, mint a mostani. És ebben a munkában vé­gez nagy szolgálatot a vasárnapi iskola. CSALÁDI NEVELÉS SZÜKSÉGES Természetesen a vasárnapi iskola önmagában nem képes ezt a nevelést hiánytalanul megadni. Az az egy vagy másfél óra, amit a gyermek vasárnaponként a Biblia tanulmányozásával tölt, nagyon kevés össze­hasonlítva azzal az idővel, amit például csak a család­ja körében tölt el. A vasárnapi iskola nem helyette­sítheti a családi keresztyén nevelést és nem mentesiti a szülőket gyermekeik iránt való felelőségüktől. Sem­miféle műanyag nem helyettesítheti a házilag készült ételt és a családi nevelésnél nincsen jobb és eredmé­nyesebb. A szeretet fogalmát egy ember legelőször és legigazábban a családjában ismeri, s hinni is azoknak a hitén keresztül tanulunk meg legelőbb, akik a leg­közelebb állnak hozzánk a családunkban: apánk, anyánk és testvéreink utján. A vasárnapi iskola tulaj­donképpeni szolgálata az, hogy azt a szeretetet és hi­tet, amit a gyermek családjában megtapasztalt egy tágabb horizonton és mélyebb értelemben vetíti a gyermek elé: vagyis hogy a gyermeket rávezeti arra, hogy a családi élet szűk keretein túl is szeretet és hit legyen Istennel, a világgal és embertársaival szem­ben való megtartásának a meghatározója. Ezen kívül a vasárnapi iskola adja a gyermek hite alá azt a fun­damentumot, amelyet ismeret és tanulás utján szerez meg az ember, t.i. hitünknek azt az objektiv részét, hogy mit hiszünk Istenről és az Ő akaratáról. A va­sárnapi iskolában tanuljuk meg a keresztyén hit nagy alapigazságait és ilyen tanulás és fejlődés utján öntu­datosodik bennünk keresztyénségünk. Amit a csalá­dunkban megtapasztaltunk és gyermeki módon elfo­gadtunk, igy fejlődik ki meggyőződéssé és tudatos élet­formává. FELELŐSSÉG A TANÍTÓKON S ha ilyen nagy jelentősége van a vasárnapi iskolá­nak az ott tanuló gyermek számára, akkor megértjük, hogy milyen óriási felelőség nyugszik a vasárnapi is­kolai tanító vállain. Ez a tanító rendszerint nem lelkész, hanem a gyülekezetnek egyszerű, hivő tagja. De éppen azért mert nem lelkész, nem is érheti az a vád, hogy csak hivatalból mondja, amit mond. A va­sárnapi iskolai tanító az evangélium hirdetésének ép­pen olyan fontos munkása, mint a lelkipásztor maga, mert az ő bizonyságtevése sokak számára nagyobb erő­vel bir, mint egy szószékről elmondott prédikáció. Mit kell egy vasárnapi iskolai tanítónak állandóan figyelemben tartani ahhoz, hogy munkája eredmé­nyes lehessen? Dr. Knoff, az amerikai protestáns egy­házak szövetségének egyik vezetője ezt a következő három pontban foglalta össze: 1. ) Ne felejtsd el, hogy a keresztyénség lényegé­hez tartozik az, hogy a világ problémáival foglalkoz­zék. 2. ) Mutasd meg azt, hogy milyen lenne a világ és a jövendő, ha valóban Jézus akarata szerint történ­ne minden. 3. ) Bizonyítsd be, hogy a keresztyénség valóban felelet az emberek problémáira, s hogy a keresztyén hit valóban betölti az emberiség legnagyobb remé­nyeit. Dr. Benkő István

Next

/
Oldalképek
Tartalom