Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-10-01 / 10. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS és ÉLET Magyar református hivatástudat a nagyvilágban . . . (A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége első nagygyűlésén Clevelandban 1954 május 22-ikén elmondott előadásrész: II. — SZIGETHY BÉLA. Magyar református hivatás csupán csalt egy van, bárhol éljünk is. A megcsonkított és kommunista uralom alatt élő Magyarország reformátusainak, a Romániához, Csehszlovákiához Jugoszláviához és Ausztriához csatolt és igy jelenleg idegen nemzetiség és a kommunizmus kettős jármát viselő magyar reformátusoknak, az Egyesült Államokban 6-7 csoportba tömörült régiamerikás, a Kanadában három csoportban lévő régikanadás reformátusok, valamint a második világháború után a nyugati világ több mint negyven országába szétszóródott magyar reformátusoknak egy ugyanaz a hivatásuk. Feladataik részben lehetnek különbözőek a helyi adottságok szerint, de a hivatás ugyanaz. Bár különbség van a képességekben (“kegyelmi ajándékokban’’), különbség van a szolgálatokban és a cselekedettekben (I. Kor. 12:4-6), de az elhviatás egy, mert “egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.” (Eféz. 4:4-6). Mivel hivatásunk egy, ezért közöttünk ellentétek nem lehetnek és ha nézeteltérések merülnek fel, azokat közös hivatásunk tudata alapján minden esetben rögtön rendezni kell. Az ilyen ellentétek lehetetlenné tennék hivatásunk teljesítését, ezért önmagunkkal szemben alkalmazott határozott kritikával és másokkal szemben alkalmazott messzemenő szeretettel közös célunk érdekét nézve kell együtt lennünk és munkában együtt maradnunk. A már eddig mondottak titán és kiegészítése képpen még egyszer próbáljuk megállapítani, hogy mi a hivatásunk. Nem egyéb, mint a Krisztus hivatása: Bizonyságot tenni az igazságról. És micsoda az igazság? “Én vagyok az Igazság!” mondta Jézus. Hivatásunk tehát az, hogy bizonyságot tegyünk Krisztusról, vagyis bizonyságot tegyünk Istenről úgy, amint az ö akaratát, terveit, az Uj Embert és az Uj Földet Jézusban és Jézus által megismertük. Hivatásunk tehát Isten igéjének hirdetése a magyarok számára, magyarok között, magyarul és a magyarság életére vonatkozóan. Nem a magyarságból indulunk ki, hanem Istenből. Az ember anynyit ér, amennyit Istennek ér. A magyar és a magyarság annyit ér, amennyit Istennek ér. Életünk lényegét maga az Élet, az Isten adja. Magyarságunk, mint .testi-szellemi adottságunk; és reformátusságunk, mint lelki örökségünk: a keretei, eszközei és utjai Isten Igéjének bennünk. Ennek az Igének a magyar élet minden részére mondani, parancsolni valója van, itt, otthon és szerte a nagyvilágban. Egyén, család, egyház, gazdaság, politika, tudomány és művészet: mind az Isten uralma alatt kell, hogy legyen. Magyar református hivatásként, hivatásunk első és alapvető része az, hogy az élő Istennel naponként kapcsolatban legyünk, mint egyének. Minél műveltebb valamelyik magyarnak a feje, az eszmék mai zűrzavarában annál inkább szükséges az, hogy naponta Bibliát olvasson, imádkozzék és igy tartsa magát egyenesen a krisztusi utón. 2, Amig ezt nem teszi meg a magyar református szülő, addig képtelen megfelelni hivatása második alapvető részének, annak, hogy családja ne pusztán fizikai, többékevésbé nyelvi és társadalmi közösség, hanem lelki közösség is legyen. Tapasztalat alapján azt kell mondanom, hogy gyermekeink református hite, valamint magyarsága azon fordul meg, hogy családunkban mennyi imádságot és munkát szentelünk az ö nevelésükre. Éppen ezért Istentől rendelt kötelességünknek ismerem fel azt, hogy minden magyar református család bevezesse a napi családi áhítatok tartását. A magyar nyelven történő, mindenkinek sorba felváltva cselekvő részvételével végbemenő bibliaolvasás, az olvasott részeknek esetleges megtárgyalása és közös imádkozás a családot lelki egységgé kovácsolja, a szülők felelősség érzetéi növeli, a gyermekek családhoz tartozandósága érzését fokozza a magyar nyelv fejlesztése és megtartása szempontjából pedig nagyszerű alkalmat ad. Azt kell mondanom, hogy amelyik magyar református családban a napi áhítatok nincsenek meg, ott a szülők a gyermekeiket egyik legfontosabb örökségi joguktól fosztják meg. Amint a testi tápláltatáshoz, a taníttatáshoz és neveléshez a gyermeknek született joga van, úgy van joga ahhoz is, hogy a családban mint lelki egységben nőhessen fel. A szülőknek tudniuk kell, hogy gyermekeiknek a befogadó ország népébe és nyelvébe való rohanó, a magyarságukat elhanyagoló beolvasztásával gyermekeiket gonoszul megrabolják. A magyar ész elég erős ahoz, hogy két nyelvet, két kultúrát is teljesen be tudjon fogadni és a magyar szív elég nagy ahhoz, hogy mind eredete népéhez, mind befogadó országa nemzetéhez őszintén hűséges tudjon lenni. Ezért mikor a magyar szülő mindent megtesz azért, hogy uj hazájuk teljes értékű tagjaivá neveltesse gyermekeit, ugyanakkor minden lehetőt meg kell tennie azért, hogy gyermeke magyar református mivoltában szintén egész értékű keresztyén személyiséggé teljesedjék ki. Október, 1954 - Vol. 33, No. 10 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2—yearly.
