Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 melyek megvalósításáért 30 év alatt annyit áldoztunk, harcoltunk és küzdöttünk. A tiizpróbát Egyházunk kiállotta. A nagy harcokból, melyek sokszor létét fenyegették, megerősödve került ki. Az eredeti hét egyház helyett ma 26 egyház hivő és az ősök hitéhez és magyarságához törhetetlenül ragaszkodó és ezért áldozni és harcolni kész hűséges népe tartja a zászlót. Ne féljetek! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk! Ragaszkodjatok azzal a hűséggel és elszántsággal a mi drága örökségeinkhez a jövőben is, amiről a múltban fényes bizonyságot tettetek s “akkor a pokol kapui sem vesznek rajtunk diadalmat.” Én, mint a ti uj főesperesetek, hitet teszek előttetek itt az élő Istennek a színe előtt, hogy azt az Egyházat, amelynél drágább a mi számunkra nincs: minden erőmmel, tehetségemmel megvédeni, építeni és fejleszteni fogom. Függetlenségének, szabadságának megtartása, jogainak, törvényeinek, alkotmányának minden erőmmel és tehetségemmel való megőrzése és megvédése mint a múltban, úgy a jövőben is életemnek egyetlen és legfőbb feladata és hivatása lesz. A Nagykegyelmü Isten engem úgy segéljen! Ámen. KRISZTUS - A VILÁG REMÉNYSÉGE ... Irta: Csordás Gábor Mire ez az irás az olvasó kezébe kerül, minden bizonnyal megkezdődött már a világ keresztyénségének eddig legnagyobb szabású találkozója, az Egyházak Világtanácsának második világgyülése az Illinois állambeli Evanstonban. Amerika legnagyobb befogadó képességű sporttelepén, a chicagói Soldier Field-en mintegy százezer résztvevő jelenlétében megtörtént a megnyitó istentisztelet. Tiz egyenként kétszáz tagú énekkar és mintegy félezer szereplő közreműködésével bemutatták a Teremtés és Megváltás hatalmas drámáját. Szünet nélkül folynak a tanácskozások a Northwestern University termeiben, a tömegeket vonzó nyilvános gyűlések pedig a külön erre a célra épített “McGaw Memorial Hall”-ban. Ebben a hatalmas uj épületben a világgyülés 600 alkotó és 150 tanácskozó tagján kívül a földszinten mintegy 2,300, az erkélyeken pedig még 3,700, összesen tehát körülbelül 7,000 résztvevő számára van ülőhely. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy több alkalommal még ez a terem is szűknek fog bizonyulni. Nemcsak a világ legkülönbözőbb pontjairól önzőnknek a résztvevők ezekben a hetekben, de jönnek az érdeklődő amerikai tömegek is. Nemcsak Evanstonban, de Chicago legnagyobb részében is minden föllelhető szállást az érkező vendégek számára foglalt le a rendezőség. A világtalálkozó két témakörben folytatja tanácskozásait. Egyfelől részletesen tárgyalja az Egyházak Világtanácsának működésével kapcsolatos kérdéseket. Számbaveszi az eddig elért eredményeket és terveket készít a jövendőre nézve. Uj egyháztesteket vesz fel tagjai sorába. Ezen a helyen is örömmel jelenthetjük, hogy a Trentonban megtartott egyházkerületi gyűlés egyhangú haátrozata alapján Független Egyházi közösségünk is kérte felvételét az Egyházak Világtanácsa tagegyházai sorába. Képviselői, Szőke István duquesnei lelkipásztor és e sorok írója, már a felvétel előtt hivatalosan jelen lesznek a tanácskozásokon. Az evanstoni gyülésezések fele ezzel a “hivatalos” anyaggal telik el. Másfelől végigtekinti a világtalálkozó az élet minden területét és megkeresi, hogy mit üzen Isten a világ keresztyénségének itt és most: életünk nagy kérdéseivel kapcsolatban az Ur 1954.-ik esztendejben. Ezeknek a megbeszéléseknek az alaptémája és az egész világkonferencia összefoglaló üzenete ez: “Krisztus — a világ reménysége”. Az alaptémát hat tanulmányi csoportban tárgyaló gyűlés tisztázza majd, hogy micsoda a keresztyén reménység. A keresztyén reménység más, mint a közönséges emberi reménykedés. A keresztyén reménység nem a mi vágyainknak az előttünk ismeretlen jövendőre való kivetítése, hanem annak az Istennek a cselekedete bennünk, aki ujjászült minket “élő reménységre” a Krisztusban. A keresztyén ember ezért tud türelmesen várni. Tudja, hogy reménységében nem csalatkozhatik. Keresztyén reménysége két erős pilléren nyugszik: egyfelől Isten cselekedetein, másfelől Isten ígéretein. Többen észrevették és cikkekben is megírták, hogy az evanstoni téma, “Krisztus — a világ reménysége”, nem egészen szerencsés. Alkalmat adhat arra, hogy még jobban megossza ahelyett hogy egybekovácsolná a világ keresztyénségét. A mai keresztyének egyrésze ugyanis, közöttük például az amerikai keresztyének, gyakorlati szemmel nézik a világot, keresztyén reménységüket hajlandók egészen erre a földre vonatkoztatni és Krisztustól ennek a földi életnek egyéni és közösségi vonatkozásaiban való megújítását várni. A keresztyénség másik tábora, közöttük az európai keresztyén testvéreink, eschatologikus reménységeiknek szemeit a Krisztus visszatérésével kapcsolatos eseményekre függesztik. Többen attól tartanak, hogy ez a téma megosztja majd a világgyülés résztvevőit és Evanston eredménytelen theológiai csatározások színhelye lesz. Mi mégis szilárdan hisszük, hogy az evanstoni gyűlés résztvevői minden vitatkozást félretéve megkeresik majd ebben a témában azt a közös kincset, amely nagy reménykedő családdá köti össze őket a Krisztusban. Egyfelől bizonyságot tesznek majd a keresztyén reménységről az eljövendő emberi társadalmat illetően. Rámutatnak arra, hogy fajok és osztályok szembenállása idején, világnézetek elkeseredett csatározásában, ebben a mai pattanásig feszült nemzetközi helyzetben Krisztus a világ egyetlen reménysége. Másfelől bizonyságot tesznek a Krisztus visszajövetelében vetett hitről. Arról az időről, amikor megjelenik az Ur hatalomban és dicsőségben, a történelemnek vége lesz és megkezdődik isten királysága a földön, Isten ismerete betölti a mindenséget, a kórusok halleluját énekelnek, Isten népe szombati nyugodalomra tér és a teremtés megpihen. Ezt a kettős bizonyságtételt várjuk Evanstontól, mert Krisztus a világ reménysége mind erre az életre, mind pedig az utána következőre. Ebben a mi modern világunkban milliók “élnek” reménység nélkül vagy futkosnak hamis remények után. Hisszük, hogy mindnyájan meglátják az Evanstonból messze sugárzó fénycsóvát és meghallják a biztos zengésű trombitaszót: Krisztus a világ reménysége. A keresztyén világé és a pogány világé is. Az egész teremtett Mindenségé Csordás Gábor.