Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Magyar református hivatástudat a nagyvilágban . . . (A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége első nagygyűlésén Clevelandban 1954 május 22- ikén elmondott elöadásrész: I.— Szigethy Béla. Az ember Istenért van. A magyar az Istenért van. Ez életének célja és értelme. Ez a hivatása. Hogy pedig az ember miképpen lehet Istenért, azt eddig legtökéletesebben Jézus Krisztusban, az ö életében és tanításaiban láthatjuk. Az ő nyomdokain, igéjének és a benne munkálkodó Szent Léleknek vezetése alatt töltheti be az ember hivatását, az Istenért léteit. Ez minden ember hivatása a maga adottságaiban, kereteiben. A magyar hivatása az, hogy Krisztust a magyar adottságokban és feladatokban élje meg. Amint pedig Jézusnak áldozatosan nehéz volt Krisztust élnie Palesztinában a zsidók között Kr. e 4-5 és Kr. u. 30- 32 között, úgy 1954 és 2ooo között a nagyvilágban Krisztust magyarul megélni ugyancsak áldozatos munkát, küzdelmet kereszthordozást jelent. Ez azonban végeredményben, Ugyanúgy, mint Jézusnál: könnyű és gyönyörűséges iga, mert Istenért élni az élet céljának beteljesedése és ezt minél inkább eléri az ember, annál inkább az örökkévalóságban él, ami pedig az emberi szívnek egyetlen igaz megnyugvása, kielégülése és öröme. Isten és a magyar közvetlen kapcsolata. Az egyik ilyen felismert igazság volt az, hogy Isten az emberrel a lélek közvetlen kapcsolatát akarja; és maga között és az ember között csak egyetlen közvetítőt, Krisztust akar, akiben magát kijelentette. Az ember tehát szabad — alapjában véve — minden földi autoritástól (papitól is!) és számára egyetlen tekintély a Krisztusban magát kijelentett Isten, az Atya. A szabadság gondolatát már a Duna-Tisza táján letelepedés idejében magával hozott magyar számára a reformációnak ez az egyik alaptétele valami olyant jelentett, mint az egy ideig pincében tartott virág számára a napvilágra hozatal. A magyar református hivatásnak ez az egyik sarkalatos pontja: az embernek az élő Atyával való közvetlen kapcsolatba hozatala Krisztuson át. Ezt az annyira fontos, nagy jelentőségű, létfeltctelszerii igazságot a protestáns egyházon kiírni senki sem képviseli népünk körében, mint ahogy a múltban is csak mi képviseltük. Ennek a hivatásnak a tudata tehát nagyvonalú cselekvésre késztet. Minden magyart napi közvetlen kapcsolatba kell hozni Istennel! Nem hierárkikus vagy diktatórikus, hanem demokratikus. Az előbbi hivatásbeli örökség mellett református múltúnk reánk hagyta a demokratikus gondolkozás nagyszerű örökségét. Ahol minden ember közvetlen kapcsolatban van az élő Istennel, ott a hit természetéből következik, hogy a társadalom, a nemzet életében magának felelős szerepet követel és vállal. A református hit természetéből következett az a demokratikus egyházfelépités, melyben a szavazó egyháztagok akarata kormányoz a választott képviselők (lelkipásztorok, presbiterek, tisztviselők) által. A magyar református nem hierárkikusan, sem nem diktátórikusan, hanem demokratikusan gondolkozik; ez a hitéből folyó tulajdonsága. Ez a gondolkozás a hivatásának egyik jelentős része. Ha ennek az elvnek és hivatásnak a szemszögéből nézzük meg a mostani magyar emigráns szerveket, akkor már első pillantásra megállapíthatjuk, hogy bennük éppen társadalmi vonatkozásban egyik legjelentősebb református alapelvünk NEM érvényesül; vagy önbirálat formájában fejezve ki ugyanezt: A magyar református demokratikus elvnek nem tudtunk mi, magyar református emigránsok érvényt szerezni. NEM-DEMOKRATIKUS GONDOLKOZÁSU EMBEREK ELVE ÉS KEZELJRALKODIK TULNYO M Ó RÉSZBEN A MAGYAR EMIGRÁCIÓBAN. Kell-e hangsúlyozni olyan országban, Amerikában, melyet nagygyá éppen a református demokrácia elvén felépitetí társadalma tett; hogy hivatásutdatunk e pontjának érvényesítése mily nagy mértékben elkötelez és hogy ez érvényesítésnek mily óriási kihatásai lehetnek, elmulasztása pedig milyen romboló következményeket járhat népünk életében?! Alázatos őszinteséggel, — anélkül, hogy bárkit sérteni akarnánk, — kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a népszerető és népbecsülő demokratikus elvnek a magyar életben nem látjuk más igazi, őszinte támaszát, hirdetőjét és a kivitelezést lehetővé tehető alapját, mint a magyar protestántizmust. Minden más tényezőben a lelki vagy szellemi és az abból folyó totális diktatúra ilyen vagy olyan formában megjelenő és a magyarság alaptermészetétől is, de legfőképpen az evangéliumtól egészen eltérő, azzal ellentétes törekvését ismerjük fel. Éppen ezért a beteg magyar emigráció gyógyulását a magyar református hivatástudat ilyen vonatkozású érvényesítése, érvényesülése és érvényesülésre segítése mozdítja elő. Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő ABRAHAM DEZSŐ 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2 —vearlv TARTALOM — IN THIS ISSUE Szigethy Béla: Magyar református hivatástudat a nagyvilágban. — Ábrahám Dezső: Egyházkerületi és alkotmányozó gyűlés. — Szabó László: Kossuth igazsága, (vers). — Nagy Lajos: Felelet Isten hivó szavára. — Béky Zoltán főesperes székfoglaló beszéde. — Csordás Gábor: Krisztus, a világ reménysége. — English Section. — Gyülekezeti élet. ÍRÁS és ÉLET
