Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Egymás szeretete . . . Dr. Harsányi András, a Szabad Magyar Reformátusok Világszövetsége nagygyűlése alkalmából a clevelandi Első Egyház nagytemplomában tartott ünnepi istentiszteleten, 1954. május 23-án elmondott beszédrészletei. “Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek” — mondotta Jézus taniványainak. Van valami nagyszerű abban, hogy Jézus erre az uj parancsolatra gondol, örök időkre szóló testamentoma Jézusnak: “Ellenségeimet arról ismeri meg mindenki, hogy elárulnak engem. Tanítványaimat arról ismeri meg mindenki, hogy szeretik egymást.” És ezzel uj parancsolatot, uj törvényt adott, amely megváltoztatta a világ erkölcsi rendjét. Dehát valóban uj paracnsolat volt-e ez? Emlékezhetünk, amikor írástudók meg gazdag ifjú kérdezték Jézust, hogy mit cselekedjenek, hogy elnyerjék az örök életet, Jézus megerősítette a héber törvény két nagy parancsolatát: Szeresd Istent és szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezek nem voltak uj parancsolatok, eredetük sokszáz esztendőre nyúlt vissza, a mózesi időkbe. Nem kétséges, hogy Jézus tanításában különösképpen hangsúlyozta a szeretetet, azt mondta, hogy még az ellenséget is szeretni kell. Valóban, a szeretet központi helyet foglal el Jézus tanításában, de vájjon uj törvény, uj parancsolat-é ez? Mi volt az uj Jézus szere le t-parancsolatában? A mózesi törvény azt mondotta: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Jézus uj parancsolata ezt mondja: Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Óriási különbség van a kettő között. A felebarát magam értéke szerint való szeretete szép, simán forgó társadalmi rendet eredményez: nincs gyűlölet, az emberek nem bántják egymást, nem okoznak egymásnak bajt, kárt, igazságtalanságot; szép, nyugodt egyensúlyban él a világ. Ha úgy szeretem felebarátomat, mint magamat, nem történhetik semmi baj. Magamat csak nem ölöm meg, magamat csak nem lopom meg, magamat csak nem csapom be, magamról csak nem teszek hamis tanúbizonyságot? Ha szeretem felebarátomat, mint magamat, akkor bizonyos, hogy nem szegem meg az Isten törvényét. És tulajdonképpen ez is volt a fontos. A törvény megtartásának célja az rneber sajátmaga szeplőtelenül való megtartása volt. Ebben a felebarát-szeretet gondolatban a mérték — és a cél — az ember sajátmaga. János evangéliumában a szeretetnek magasabb mértékét olvassuk: a szeretet mértéke Jézus szeretete. Ahogy Ő szerette a taniványokat, úgy szeressék azok egymást. Igen, menj el és cselekedj jól. Nézd meg, hogy a másiknak mire van szüksége, találd ki, hogy mivel tudod a másikat boldoggá tenni és menj el és cselekedj akképen. Jézus i g y szeretett. Csodálatos, hogyan szeretett Jézus! Mindenkivel úgy cselekedett, hogy egésszé tette. Azt tette vele, azt adta neki, ami felszabadította, boldoggá tette. Elvonul-é előttetek azoknak a sokasága, akiket Jézus boldoggá tett? Akit testi nyavalyjából meggyógyított? Akinek egy szóval megújította a lelkét? Akit újjá tett, mert elhívott? Akit újjá tett, mert betért házába? Akit feltámasztott, mint Lázárt? Vagy akit halála előtti percében tett boldoggá, mint a vele együtt megfeszítettet? Hogyan szeretett Jézus? Úgy, hogy nem maga volt a fontos, hanem az, akiért a szeretet volt. Hogy az érezze szeretetét, hogy az újuljon meg, hogy az szabaduljon fel, hogy az legyen gazdagabb, több, hogy az legyen boldog. Miért szeretett igy Jézus? Mert ez volt lényege. Nem azért, mert ez volt kötelessége, nem kiszámítva, nem muszájból szeretett. Első tanítói szavától keresztfáig és feltámadásáig szeretett Jézus. A titok itt van: szeretni. Szeretnem kell, minden idegszálamat, minden gondolatomat, tehetségemet, igyekezetemet arra kell összpontosítanom, hogy szeretetem cselekedeteivel másokat boldoggá tegyek. Mert csak igy tud életem kiteljesedni, mert csak igy tudok magam is boldoggá lenni. lm, itt a különbség: a ‘szeresd felebarátodat, mint magadat’ elvnél a mérték az egyén, az uj parancsolatnál a mérték a másik boldoggá tétele. Boldoggá kell tennem a másikat, boldog világot kell magam körül látnom. Mert különben én magam boldogtalan leszek. Egyedül nem tudok boldog lenni. És magyar reformátusok, bárhol vagytok a széles vilgon, meg tudjátok-é magatokat vizsgálni, kérlelhetetlenül és vesékig hatóan: van-é bennetek ilyen szeretet egymás iránt, szorongat-é a Krisztus szerelme benneteket, van-é gondotok arra, hogy a sok-sok tízezer magyar református öt világrészben — magatokat beleértve — hogyan tud magyar református lenni? Tudom, hogy ettől a tökéletes szeretettől mindnyájan messze vagyunk. A világ reformátusai vizsgának mennek neki, hogy Krisztus tanitványai-é. A vizsgálóbizottság a nagyvilág: keresztyének és nem keresztyének, hitben testvérek és pogányok, római katolikusok, moharnedának és buddhisták — megisrnerik-é ezek majd rajtunk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk? És a vizsgáló maga az Élő Ige, a vizsgáló maga az Úristen, Aki lelkünk legbelső magányában kérdi, különös, megdöbbentő kérdezései: “rnegismered-é önmagadat, mint Krisztus tanítványát?” A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének ez a feltétele, próbája, Ígérete, élete: az uj parancsolat. Ámen. Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief— Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő ÁBRAHÁM DEZSŐ 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription -Előfizetés évi $2 —vearly.
