Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Windsorra, Kanadába, egy fiatal lelkészt küld ki az árvaház prédikálni. Mintha dézsából öntenék, úgy ömlik az eső. Bötykös tiszteletes ur megjegyzi: No itt se lesz árva nap, vagy nagyon is árva lesz ez a nap. A fiatal lelkséz szomorúan néz ki az ablakon. Olyan szomorú és reménytelen idő, sohasem vidul ki. Itt a templomba menetel ideje. Beül a két lelkész a templomba. Kint zuhog az eső. Nyílik az ajtó. Jön az első ember, utána a második. Telik a templom. Azután valaki mosolyog, de ismerős mosoly. Boldogan dogob a fiatal lelkész szive. Ismerős arcokkal telik meg a templom. Jön Losonczy Miklós a haj őszes, de olyan fiatalnak látja, mint 30 évvel ezelőtt. Szinte kezébe látja fekete kalapját, amellyel régen egy másik templomba ment, még a rozmaringot és a piros szegfűt is mellette látja. Jön Dapsy Pali, ő is őszes már, de mintha csak tegnap váltak volna el, pedig 25 éve is elmúlt, hogy látták egymást. Jön az első falu csalogánya, Terézia, mintha pacsirta trillája úgy száll éneke. Óh de rég búcsúztunk el egymástól. Most Kalas Pista lép be a templomba, csak a régi puhaszáru csizmája és bricses nadrágja hiányzik. Azután jön a lelkész apja, a húga. Szive albumából lépegetnek ki sorba azok, akikkel együtt élt egy másik faluban valaha. Azután jönnek a szomszéd faluból. Oláh Berti Zádorból, Sütőék Trizsből, Járdánházyék Szuhafőről, Gál Kelemérből, Juhász Zubogyról, Barnóczki és Szegő Aggtelekről. Istenem hát itt van az egész Putnok-i járás. Ki van otthon? Hajt-e még uj ágat az ősi törzs? A régi kis dombiszögesi fiú, mont immár a magyar kálvinista papok palástjában felmegy a szószékre. Elfelejti Windsort, mintha otthon prédikálna. Meg-meg remeg a hangja, tele lesznek a szemek könynyel. Idegenbe szakadt negyedik magyar falu Isten csodájaképen Windsorban a független magyar református templomban összetalálkoztak. Egy pillanatra elfeledték, hogy bujdosók. Egy pillanatig otthon voltak az ősi, az első faluban és egy pillanatig nagyon boldogok voltak. Az igehirdetés után majd szét szedik az igehirdetőt, a falujukból szakadt, vérükből sarjadt, utánuk sodródott, bujdosó papot. Ezer kérdés. Könnyekben megtört mosolyok. Ezer emlék ébredt és zokogott a bánat a szívben, amit naponta temetgetnek. Nézi Bötykös tiszteletes ur az örvendező sereget. Ott áll mellette Ferenczy főgondnok ur, aki mustrálja a papot, mert hát papválasztás előtt állanak. Megszólal Bötykös tiszteletes ur: Derék ember, de ha beválasztják, főgondnok ur, itt magának is meg kell tanulni gömöriesen beszélni. Elgondolkozik Ferenczy főgondnok ur: Eleget gyötrődött ezzel a fura angol nyelvvel is mig megtanulta, de már a gömöri nyelvbe, ebbe a fránya nyelvbe nem kezd bele. Az árvaházi kiküldött pedig sohasem lett windsori pap. Földiéi elvitték a papot lakásukra. Beszéltek mindenről. A virágokról, amelyeknek otthon egészen más az illata. Hát a gyümölcs, egészen más a zamata. Gyönyörű a lakásuk, decsak azt a régi egyszerű otthoni házat tudnák felejteni. Boldogan mutogatták virágszál szépségű gyermekeiket, akik szívesebben beszélik az itteni nyelvet, akik itt nagyon boldogok. Egyhangúan azt mondták: miattuk nem megyünk mi már sohasem haza. Gyermekeik kedvéért lemondanak mindenről. Itt élnek testükben, de szivük hazajár az első faluba. Ha fülük csendül, mosolyogva mondjk egymásnak: az otthoni harangszót hallottam. Reggelenként boldogan mesélik: álmomban otthon jártam. Boldog boldogtalan, sírva mosolygó negyedik falusiak, akik álmukban mindig haza járnak az egyetlen, az örök, a feledhetetlen magyar faluba. Valahol messze, a gömöri Szárazvölgyön, a Szuha patak csobogva folydogál a fűzfák alatt. Viszi a partján terme'.t könnyet és bánatot az idő tengerébe. Valahol egy beléje hajló ágnak suttogva meséli: Akik az első faluból a negyedik faluba kimentek, azok szeretik legjobban ezt az ősi falut s egy életen át mindig visszavágynak bele.------------oO o-----------A KANADAI REFORMÁTUS ÜGYHÁZRÓL KANADAI MAGYAR REFORMÁTUS lelkipásztorok között, akik a Presbyterian Church in Canada fennhatósága alatt magyar gyülekezetek szolgálatára kötelezték el magukat, szolgálati korban én voltam a legidősebb, amennyiben kereken 20 esztendeig teljesítettem lelkipásztori és templomépitői szolgálatot a torontói magyarok között. Torontóban, a legelső magyar templom és középület megtervezése és felépítése az én nevemhez fűződik. Két esztendővel ezelőtt, pontosan 1952 május hó 4-én mondottam el utolsó prédikációmat abban a templomban, amelyiket Isten kegyelméből adósságmentessé és önfenntartó gyülekezetté építettem fel. Engem a legfájdalmasabban az érintett és a két évvel ezelőtti lemondásra az a kijelentés késztetett, amelyet Főtiszteletü Dr. W. A. Cameron, a Presbyterian Church in Canada jelenlegi Moderátora (püspöke) tett arra a kérésemre: “Dr. Cameron, tell me please, who owns the church building on McCaul Street; the Hungarian Congregation, or the Presbyterian Church in Canada?” Felelet: “The Presbyterian Church in Canada of course!” Ebben a kijelentésben láttam magyar kálvinista szempontból további erőlködésem, áldozatos munkám HIÁBAVALÓSÁGÁT! Azt gondoltam, hogy magunknak, magyar reformátusoknak építettem . . . TÉVEDTEM! Ebben keresendő és ebben található meg az igazi alapoka annak, hogy Torontóban létrejött egy Független magyar Református Egyház! Az Amerikai Független Magyar Református Egyháztest legifjabb gyülekezete, de Kanadában a második gyülekezet a Torontód Független Magyar Református Egyház. Ez a semmivel, de Istenbe vetett hittel kezdő gyülekezet másfél évvel ezelőtt, 1952 október hó utolsó vasárnapján, a Reformáció nagy napján tartotta első istentiszteletét bérelt teremben, vezetésemmel. Egy esztendő nem hosszú idő, de mégis elégséges volt ahhoz, hogy élniakarását bebizonyítsa, sőt még az ellenség elismerését is kiérdemelje ez a gyülekezet. Minden külső támogatás nélkül, saját erejéből megvásárolt egy hatalmas épületet $24,000.00-ért templomi és társadalmi célokra. Az épületet ennek a célnak megfelelően teljesen át kellett tervezni és átalakítani. Az átalakítási munkálat, dollárban jóval meghaladja a tiz ezer dollárt, a befejezéshez közeledik. 1953 október 15-ike óta a gyülekezet a SAJÁT helyiségében (nem az angolokéban) tartja istentiszteleteit és egyben végzi az átalakítási műveleteket. Az épület átalakítva, a mai árak mellett megéri az 50 ezer dollárt. Ha Isten is úgy akarja és élünk, egyházunk 2-ik évfordulójára, 1954 október végére felszenteljük templomunkat. Steinmetz Károly
