Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)

1954-10-01 / 10. szám

MAGYAR EGYHÁZ 7 len tét röviden a következő: Cullmann: az idő egyenes vonal, az örökkévalóság végtelen hosszú idő; Barth: az idő relativ fogalom, az örökkévalóságban nincs idő.) Cullmann theológiájának meghatározói az időről való felfogása és az üdvtörténeti vonal kidomboritása. Az üdv­történeti theológia önmagában véve nem uj: első képvi­selője Irenáus volt, a nagy antignosztikus lyoni püspök, akinek hatása még Augusztinuson (1. a 91. zsoltár ma­gyarázata) és Nicetáson is látszik (1. a Credo magyará­zatában a “rekapituláció” gondolata.) A múlt század­beli német “Heilsgeschichtliche Schule” ugyanezen a vo­nalon haladt, s Cullmann ezt a vonalat vette fel és tette theológiájának alapjává. E szerint tehát a Biblia idő­fogalma egy egyenes vonalhoz hasonlítható, mely a vég­telenből jött a teremtésig, halad a világ végéig és azon túl az örökkévalóságba. Az idő középpontja Jézus Krisz­tus, Őfelé haladt az idő, s Ő után is minden reá való tekintettel történik. Az időnek ezen az egyenes vonalán Isten kijelentése történelem, azaz esemény, amely Isten által meghatározott kedvező időben játszódik le. Jézus Krisztus élete Isten kijelentése, Krisztus halála az üd­vösség biztositéka, s igy a megváltás nem absztrakt fo­galom, hanem az időben banális egyszerűséggel leját­szódó és megismételhetetlen esemény, amelynek örök ér­téke van. Jézus Krisztus halála, feltámadása, az egyház alapjainak a megvetése, mind ide tartoznak az üdvtör­ténet középpontjába. — Ebbe a koncepcióba állitja bele Cullmann a Péter kérdést is. Ezek szerint tehát Krisz­tus valóban Péterre, a Kősziklára épiti az Anyaszentegy­­házat: Péter veti meg az egyház alapjait, melyre az egész későbbi egyház épül. Fundamentumot azonban csak egy­szer lehet vetni, s ez már megtörtént. Péter utódlásának a kérdése alaptalan és nincs is szükség rá, mivel az üdv­történetben reá kimért munkát ő elvégezte. A római kathólikus theológia a pápaság dogmájánál ugyanazt a hibát követi el, mint az urvacsorai trassubstanciáció tanban: egy, a múltban lejátszódott üdvtörténeti ese­ményt át akar vetíteni a jelenbe, ahelyett, hogy a reá­juk való visszatekintéssel (“in remembrance of me”) igazítaná önmagát állandóan az üdvtörténet középpont­ja felé. Az üdvtörténeti theológia lényeges elemévé tette Cull­mann a kiválasztás és helyettesítés alapelvét. Isten meg­váltói munkájának, mint történésnek lényege egy kisebb­ség kiválasztása az egész megváltása céljából. Kivá­­lasztatik először egy nép, azután ezen belül egy prog­resszív redukciós folyamattal egy u.n. “maradék” és ez is leszűkül Deuterojesajásnál az “Ebed Jahveh”-ra, Dá­nielnél pedig az “Ember fiára”. Ez az Egy lép be a tör­ténelembe a názáreti Jézus személyében, aki a maga megváltói halálával azt a feladatot tölti be, amire tu­lajdonképpen az zsidó nép választatott ki. Itt éri el az üdvtörténet a maga középpontját, s innen megy tovább, azzal a változással, hogy a fejlődés ezentúl nem a több­ségből az Egy-felé, hanem megfordítva, az Egyből kiin­dulva progressziven halad a többség felé, úgy azonban, hogy ez a többség az Egyet jeleníti meg. Ez az apostolok, az egyház, az Egynek, Krisztusnak a teste, amely az em­beriség számára a “szent nép” feladatát kell bevégezze. Ez a fejlődés éri el csúcspontját a megváltott emberiség­ben, az uj égben és uj földben. (1. “Christus und die Zeit” S. 99. ff.). — Ennek a gondolatnak az alkalmazása Cullmann Petrus könyvében a következő formát nyeri: Krisztus a középpont, az Egy. Innen indul ki (illetve megy tovább) a fejlődés a több felé. Ez először az apos­tolok kiválasztásában nyilvánul meg, a speciális apostoli minőségben és megbízatásban. Innen halad a vonal to­vább az Egyház, stb. felé, s ez világos is. Cullmann elő­adása szerint azonban Péter személyében belép egy újabb redukciós folyamat: ő a tizenkét apostolnak a repre­zentánsa, ő a tizenkettő közül “kiválasztott” mintegy a tizenkettő “helyettese”, egészen speciális megbízatással és hatalommal. Ezen a ponton a különben logikus vonal érthetetlenül törik meg, még akkor is, ha Péter szerepe időileg korlátozott. Ha Krisztusból kiindulva már meg­indult a fejlődés a többség felé, miért kell ennek ismét Péter személyére leszűkülni s benne ismét mint “Egyben” az egyház alapjának megvetőjét látjuk, akire aztán pro­gresszív fejlődéssel épül az egész egyház? Az ellentétnek talán abban kell feloldódnia, hogy az egyház az aposto­lok fundamentumára épült, és ebben az alapvetésben volt Péternek egy üdvtörténetileg egyedülálló megbíza­tása. Cullmann könyve Péter apostolról egy esztendővel ez­előtt jelent meg Svájcban. Hatása váratlanul nagy volt, egész Európában. Mind protestáns, mind kathólikus ol­dalról nagy figyelmet szentelnek ennek a könyvnek, annyira, hogy a hozzá beérkezett reakciókkal éppen ezek­ben a napokban Cullmann külön szemináriumban fog­lalkozik a baseli egyetemen. Az az érzésünk, hogy ez a könyv komoly mértékben járult hozzá a Péter-kérdés, valamint a Mt. 16-18 és azzal kapcsolatban felmerült problémák tisztázásához. Reméljük, hogy az angol nyel­vű fordítás hozzáférhetővé teszi ezt a nagyjelentőségű müvet az angol nyelvű olvasóközönség számára is.--------•-------­AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZEGYESÜLET ELNÖKÉTŐL Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület szeptember 7 és 8-án tartotta ezévi rendes gyűlését Ligonierban. A gyűlés főként a két nagy világkon­ferencia: a princetoni és az evanstoni jegyében zaj­lott le. Az első nap Nt. Harangi László, pittsburghi lelkipásztor tartott előadást az úrvacsora tanáról. Dél­után Nt. Hamza András, daytoni lelkipásztor számolt be a princetoni gyűlésről. Majd Nt. Apostol János, a brazíliai magyar reformátusok lelkipásztora ismer­tette egyházának helyzetét és problémáit. Vacsora után tábortűznél gyűlt össze a lelkipásztorok és vendégek szép számú csoportja esti áhítatra. A zsoltáréneklést Nt. Kecskeméthy József vezette, bibliát olvasott és Igét magyarázott Nt. Kecskeméthy József, Ady Endre istenes verseiből Nt. Hamza András olvasott fel. A mindenki szivében mély nyomot hagyó imaközösség után Nt. Daróczy Sándor elnök áldotta meg a pihenni térő sereget. A második nap első előadását Nt. Padi Gyula home­­steadi lelkipásztor tartotta. A princetoni gyűlés ered­ményeit fejtegette, valamint a magyar delegátusok magatarásá és bizonyságtételét elemezte. Nt. Csordás Gábor, poughkeepsiei lelkipásztor az evanstoni kon­ferenciáról adott beszámolót. A gyűlés részletesen vi­tatta a közösen kiadandó konfirmációi káté és litur­­giás könyv kérdését. Miután mindkettőnek a kiadását a gyűlés nagy többséggel kívánatosnak tartotta, bi­zottságot nevezett ki az előkészületek megtételére. A javaslatok bizottsága, melynek elnöke Nt. Vas­­váry Ödön, előadója pedig Nt. Hamza András volt, tette meg jelentését. A pontok részletes megtárgyalá­sa után a gyűlés a következő határozatokat hozta: 1. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegye­sület és az Amerikai Magyar Református Presbiteri Szövetség értesültek Főtisztelendő Varga Béla és Dr. Fábián Béla uraknak az amerikai sajtóban tett nyi­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom