Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Amint az elvesztésnek, úgy a megtartásnak is több módja van. Amint a talentomokról szóló példázat mutatja, lehet valamit megtartani elásással, rá-üléssel, elhallgatással, forgalomból kivonással is. A megtartásnak ezt a módját kárhoztatja Isten. A megtartás helyes módja a nekünk nyújtott isteni értékekkel való mindennapos élés és azoknak missziói lendülettel másoknak átnyujtása; mintegy többre iskolázottságként - első sorban a saját gyermekeinknek. így megmarad, többre kamatozik mind a kincs, mind annak helyesen forgatói. így vegyük szivünkre, jobban, mint a thiatiraiak tették, a jézusi megbizatást: "Ami nálatok van, azt tartsátok meg!” "Addig, míg eljövök”. ... Meddig szól ennek a krisztusi parancsnak a hatálya? Krisztus maga megmondja: "addig, mig eljövök.” Köztünk, amerikai magyar reformátusok között, mindig divatos volt a jövőnk felől való jóslás, spekulálás. Ahelyett, hogy az Istentől világosan ránk rótt napi feladatokra vetettük volna kezünket, az Istentől világosan a maga hatalmába rekesztett jövőbeli feladatokon járattuk eszünket. Közben a kibúvás becsületes beismerése helyett még a féltőn aggódó, távolba látó próféták nimbuszával is ékesitgettük magunkat. Tetejében folyton örökkévalónak hirdetett külső, emberi keretek helyes megválasztásától vártuk ősi értékeink megmaradását. Ott jövőnk lesz, menjünk ada! Itt jövőnk lesz, maradjunk itt” — hangzott jobbra, balra. Bizony, alig voltunk jobbak, mint az az ember, aki kis vagyonkájának kamatoztatását a feletti töprengésével mulasztja el, hogy meyyik bankban letéteményezze azt; abban-é, amelyben a direic-A DU QUESN El GYÜLEKEZET UJ TEMPLOMOT ÉPÍT Ebben az évben lesz tiz éve annak, hogy a duquesnei gyülekezet elégette régi adósság-levelét. Azóta a gyülekezet lelki és anyagi fejlődés sorozatos lépcsőjén halad előre, aminek legjobb bizonyítéka az a tény, hogy ez esztendő tavaszán megkezdik uj templomuk felépítését. Címlapunkon látható a tervezett templom és lelkészlak képe, a két épületet a lelkészi iroda és felette az imaterem köti össze. Most folynak a tárgyalások az építkezési szerződés körül, előreláthatólag a tervezett épület felépítése százötvenezer dollárba fog kerülni. Egyik közeli számunkban a tervrajz kicsinyített mását is hozni kívánjuk, hogy az épület belső beosztásával is megismerkedhessenek olvasóink. Amikor szeretettel köszöntjük hitben és reménységben gazdag duquesnei gyülekezetünket, e helyen is megköszönjük az érdemes Egyháztanács ama nemes határozatát, amivel a "Magyar Egyház” kvótáját önkéntesen száz dollárral felemelte s az igy megnagyobbodott előfizetést 1953-ra be is küldte. torok idegenek, avagy amelyben a saját hitéből és véreiből valók. Krisztus üzenete mintha némi feleletet adna ezeknek a kérdéseknek egyikére, másikára is. Keretekről, bankokról nem szól, de nyilvánvalóan alkalmasnak tartotta a thiatiraiaknál letettek megtartására az éppen meglévő thiatirai egyházközséget, noha az ellen is volt némi panasza. Jel. 2:20. A Szent Lélek ellen való bűn nélkül feltételezhetünk tehát annyi jót Független Egyházunkról is, hogy Krisztus által elfogadott hordozója lehet az is a mi reánk, mint magyar reformáusokra bízott isteni értékeknek. Még pedig a jövő reménységének nem kevesebb kilátásával, mint a thiatirai gyülekezet, tehát addig, amig Ö, Krisztus, eljövend. Addig, amig az Igének prédikáltatnia, a sákramentamoknak, kiszolgáltatni, az Egyház földön küzdő részének és az egyházi szolgálat intézményének, a papi hivatalnak, léteznie kell. Ennél több jövőnek reménységével a küzdő egyház, ecclesia militans, egyetlen része, ága sem kérkedhetik. Földi vonatkozásban ez a reménység teljessége az Egyház bármily nagyságú,bármily emberi hátterű része számára. Vájjon a "kegyes Jézus” a reménységnek ebből a teljességéből csak minket, független amerikai magyar reformátusokat rekesztett volna ki, ha egyébként megfogadjuk abbéli parancsát, hogy azt, ami nálunk van, megtartsuk?! Avagy amikor ismét eljövend körülnéz, hogy "talál-é hitet a földön”—Luk. 18:8—, annak csak magyar református változatára nem volna kiváncsi? Készséggel elismerjük, hogy mindez már éppen úgy a hit dolga, mint az Ur eljövetelének a vallása. Viszont az is igaz, hogy az Ur minden kívánatos Ígérete hitre, hitből táplálkozó hűségre és engedelmességre feltételezett Ígéret, tehát az Ö eljöveteléig távlatozott megtartás ígérete is. A mindhalálig hűségeseknek van jövőjük, a kishitüeknek nincs. Más vonatkozásban is üdvös dolog kissé elgondolkozni az ige felett: "Eljövök”. Ezt halála, eltemettetése, feltámadása, mennybemenetele után mondotta az Ur. Halálunk utánra vonatkoztatva ugyan ki mondhatná közülünk: "Eljövök”? Mi elmúlok, mi halandók csak ezt mondhatjuk: "Elmegyek”. Az "Eljövök” tisztára jézusi, az Ö istenségét bizonyító isteni szó. Mint ilyen, ez a szó isteni biztatás és isteni figyelmeztetés is a számunkra. Biztatás minden jóra és figyelmeztetés minden gonoszba feledkezés, merészkedés ellen; emlékeztetés a számadásra mind azért, amik ránk bízattak és amiknek bizonyítjuk magunkat, a mindeneknek Ura, mindeneknek tulajdonosa, az Ekklézsia Feje, a mi Urunk Jézus Krisztus által. "Akinek füle van, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Dr. Vincze Károly.
