Magyar Egyház, 1950 (29. évfolyam, 3-6. szám)
1950-06-01 / 6. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11 ben külön tételek vannak pogánymisszióra, diákmisszióra, mexicoi és néger egyházak segélyezésére, Church World Servicere, magyar D.P.-k támogatására, holott magunk is missziói egyház vagyunk, — de minden erővel törekedve a minél hamarabbi önellátásra. Egyik-másik olvasó bizonnyal fölveti az említett néger kérdésben mutatkozó összeférhetetlenséget az igazi vallásossággal. E különleges és csak látszólagosan “déli bűn” fölszámolása azonban inkább már csak idő kérdése. A Legfelsőbb Állami Bíróság döntései erre vallanak. Ezen túl örvendetes jel legyen az is, hogy pl. szomszéd gyülekezetünk két héten át tartott evangélizációs szolgálatait fekete testvéreink látták el, kiket tömegek hallgattak. Egy természetesen vita nélküli: akinek problémája a faji kérdés, lett légyen az zsidó, fekete, sárga vagy bármi más, aki a fajban érték, rangbeli különbözőséget lát, az még messze alatta van a Krisztus nézőpontjának. Előítéletről beszéltünk bevezető sorainkban, ami alól talán senki se kivétel. Akaratlanul is beleeshetünk sokszor. De ha egyszer rájöttünk elfogultságunkra, legyen annyi krisztusi alázat és bátorság bennünk, hogy megvalljuk gyengeségünket önmagunknak, egymásnak, Istennek, hogy erőt és gyógyulást nyerjünk. (Jakab 5:16). Ha az az indulat, igaz, nagy szeretet lakozik bennünk, mely volt a Krisztus Jézusban, irgalmasságunk, melynek gyakorlása a legnagyobb isteni dicsőség az emberben, nem fog örülni a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. A szeretet nem Ítélkezik, nem kajánkodik a gonosz felett, de mindent elfedez, minden remél, mindent eltűr ...” Akik a Kereszt magasságából (vagy mélységéből) vizsgálják önmagukat, felebarátaik életét és világát, azoknak beszéde, tetthü bizonyságtevése, ha Krisztust tükrözi, mindig is csak az igazság lehet. Kérjük alázattal és az igazságnak megígért Lelke majd elvezér el minket minden igazságra. (János 17:13). Az igazság harcosai, mártírjai pedig még soha se vesztettek csatát. Krisztus maga mondotta: “Bízzatok: én meggyőztem a világot.” Isten pedig prófétája által még előbb “megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Ur tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és hogy alázatosan jár a te Isteneddel.” (Mikeás 6:8). Natalia, Tex. 1950 junius 22. Bónis Béla Dániel. A trianoni “békekötés” harmincadik évfordulója és az utána felhangzott reviziós jajkiáltások süket fülekre találása keserűséggel, de ugyanakkor az önigzoltság érzésével tölt el minden szivet, amelyben még magyar vér lüktet. Megnyílnak ismét a keserűség apadni látszó forrásai, mert az igazságtalanság fáj, mégha évtizedek vagy évszázadok teltek is el elkövetése óta. Az az elbánás, amellyel a békét diktáló nagyhatalmak főleg a cseh propaganda hatására még csak szóhoz sem engedték jutni a magyar békedelegátusokat, éppoly kevéssé igazolható a történelem itélőszéke előtt, mint a Szovjet által sugalmazott és a trianoninál is gyalázatosabb másik “békemü.” Azóta már napnál világosabbá vált, hogy felelős államférfiak óriási baklövést követtek el, amikor hitelt adtak a csökönyösen ismételt propaganda szólamoknak s akkor főleg Magyarországot, Yaltában és Potsdamban pedig a kis és nagy nemzetek egész hosszú sorát jutatták ebek harmincadjára. Sovány vigasz, sőt a befelé siró fájdalom kutforrása reánk nézve még az önigazoltság érzése is, mert látjuk, hogy a Trianont szülő baklövés nácizmuson, fascizmuson, nyilas őrületen és szennyes árjával mindent elönteni kész bolsevizmuson keresztül világkatasztrófává nőtte ki magát. És ebben része van azoknak a magyar politikusoknak is. akik saját bevallásuk szerint csak zengő érc és pengő cimbalom gyanánt hangoztatták a revíziós szólamokat, mert maguk sem hittek benne. Pedig ha csak annyi hit lett volna bennük, mint a mustármag, nem tartották volna lehetetlennek a szívós felvilágosító munka nyomában járó revíziót. Ha csak félanynyi kitartással tudták volna hangoztatni a magyar igazságot, mint amilyen kitartással dörögték a világ fülébe Benesék és az ifjú Massarykék a hazugságot, nem következett volna be talán világvonatkozásban sem, ami bekövetkezett. Sovány vigasz az is, hogy Benes és Massaryk is elvették hazudozásaikért és magyar gyűlöletükért megérdemelt jutalmukat. Acheson külpolitikájának előnyeit és hátrányait — de főleg hátrányait — eléggé kiteregették már a lapok. Többek között neki és a hozzá beosztott Hisseknek és Latimoreoknak
