Magyar Egyház, 1946 (25. évfolyam, 3. szám)

1946-03-01 / 3. szám

A SZEGHALMI PAP Közismert tény amerikai magyar körök­ben, hogy a novemberi magyarországi vá­lasztásokon minden szovjet befolyás és kom­munista nyomás ellenére a Kisgazda Párt kapott többséget. Ez az a párt, amelyet va­lamikor még Nagyatádi Szabó István alapí­tott s amelynek később Eckhardt Tibor volt a vezére mindaddig, mig el nem menekült Magyarországból. Az ő távozása után Tildy Zoltán szeghalmi református lelkész vette át a vezetést, de amikor 1944 márciusában a názi hadak ragadták kezükbe a tulajdonké­­peni hatalmat, ő is menekülni volt kénytelen s bujdosásban volt az orosz haderő megérke­zéséig. Ekkor megkezdte a Kisgazda Párt újjá szervezését. Hogy mily eredménnyel, mutatja a novemberi választáson biztosított óriási többség, amellyel a választók zöme a Kisgazda Párt mögé sorakozott s aminek fo­lyományaként az egyszerű kálvinista pap a miniszterelnöki székbe került. Azóta a Magyar Nemzetgyűlés 1946 feb­ruár 1-én tartott ülésén kikiáltotta a Magyar Köztársaságot és köztársasági elnökül a mi­niszterelnököt,Tildy Zoltánt választotta meg s megválasztotta az első köztársasági kor­mány elnökét is Nagy Ferenc személyében, aki Tildy után a Kisgazda Párt elnöke volt. Az amerikai magyarság különféle árnya­latú csoportokhoz tartozó rétegei természe­tesen a csoportjuk felfogásához hasonló ér­zelmekkel vették tudomásul ezt az óhazai hirt, de azt bátran állíthatjuk, hogy a túl­nyomó többség lelkében az eredmény meg­nyugvást keltett. Az itt-ott felhangzó kriti­záló megjegyzések tevőinek és az Óhazában most felszínre került férfiakat nem ismerő olvasóinknak tájékoztatására alább hozzuk azt a budapesti Magyar Nemzet cimü újság­ban megjelent cikket, amely az államfővé lett szeghalmi pap személyével foglalkozik.Előbb azonban néhány sort szentelünk annak köz­lésére, amit mi tudunk róla. Tildy Zoltán, ahogy mi ismerjük, kálvi­nista papi hivatását halálosan komolyan ve­vő ,a magyar föld népét őszinte szívvel sze­rető s közelebbről a magyar reformátusság gazdasági és szellemi nívójának emeléséért minden áldozatra kész férfiú. Ezt bizonyítja az is, hogy mint hajdan Gedeon, élethivatá­sát is képes volt feladni, hogy szorongatott népének élére állhasson, pedig papi hivatá­sának szerelmese volt. Bennünket, az ország minden részéről ösz­­szesereglett diákokat, főleg idősebb theolo­­gusokat 1921-ben hozott össze vele a látha­tatlan isteni kéz. Azon a nyáron a MEKDSz, vagyis a Magyar Evangyéliomi Keresztyén Diákszövetség a házi szövötteséről hires Balatonendréden — Siófokhoz közel’ —• tar­totta évi konferenciáját. A nagy távolság dacára Sárospatakról is elmentünk ketten. Nem bántuk meg. Nemcsak az öt egyház­­kerület diákjainak képviselőivel ismerked­hettünk meg, hanem megláthattuk és hallgat­hattuk a kommün után ujult erőre kelt, évan­­gyélomi szellemmel mindinkább megtelitődő diák-élet vezetőit is. Ott volt közöttünk Ko­vács }. István, ifj. Viktor János, Bereczky Albert, Szőnyi Sándor, dr. Vass Vince, Ká­­jel István — hogy csak néhány ismertebb nevet említsünk — és a kevéssel azelőtt ki­került papi nemzedék képviselői között Til­dy Zoltán. Tildy, mint az egyik megbeszélési csoport vezetője, a falusi nép művelődési lehetőségei­ről szinte átszellemült arccal beszélt. Utalt annak a nemzet életében való mérhetetlen fontosságára, az egészséges hitéletre gya­­korlandó jótékony hatására és ezzel kapcso­latban arra a szerepre, amely a magyar tár­sadalmi életben a főiskolákból kikerülő uj magyar vezetőkre várakozik. Mint mondot­ta, a magasabb műveltségi fokra emelt, gaz­daságilag független és evangyéliomi szellem­ben vezetett földmives rétegek sokkal bizto­sabb életlehetőséget nyújtanak az egyes egyházközségek és lelkészeik részére is, mint a congrua és a más címen igényelt állam­segélyek mankója. íme, már akkor kikiván­­kozott szivéből az egyház és állam különvá­lasztásának gondolata, amikor még sem ő, sem hallgatói közül senki még csak nem is álmodhatott arról, hogy ő valaha a minisz­terelnöki székbe kerül, vagy épen államfő lesz! De a szeghalmi pap nemcsak beszélt, ha­nem cselekedett is. A népművelés leghatha­­tósabb eszközének, a később sok-sok evan­gyéliomi szellemben irt traktátust és köny­vet termelő Sylvester-nyomdának csaknem egyik leglelkesebb propagálója és magának a Magyar Traktátus Társaságnak is egyik oszlopos tagja volt. Utaink később elváltak, igy papi működéséről és politikai pályafutá­sáról nem sokat tudhatunk, ilyen vonatko-12 - MAGYAR EGYHÁZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom