Magyar Egyház, 1946 (25. évfolyam, 3. szám)
1946-03-01 / 3. szám
Godless despot took the place of the one crushed by American arms. After the great blood-bath there can be still heard the moan of tortured people, mingled with the cries of our own berieved and desolate brethren. Shall it be tolerated any longer, we ask? There can be no other answer but an emphatic “no!” There is no gain in liberating our European brethren from one tyranny unless we save them from the other. There is no gain in our victory, if the nation of our origin will be crucified again, as it happened in Trianon 25 years ago. America’s real aim was a true liberation of all oppressed people, to be followed by a just and lasting peace. A peace in which the terms of the Atlantic Charter shall prevail, and the application of our own Bill of Rights will be a joyous reality in the life of our blood-brethren in Europe. Without attaining this goal, we shall not be contented. Because, the attainment of this goal is the prerogative of a real brotherhood of nations and of the lasting peace of the world. Magyarok, mindenütt Magyarok, mindenütt a végeken, A csikorgó, vad téli éjeken, Kiknek nincs takarótok, vértetek: A csillagokra gyakran nézzetek! Úgy nézzetek a csillagokra, bátor Szívvel, mind hajdan a rab-predikátor Kemény gályapadon, láncok között............. Mert ime, nincs már, ami összeköt Egymással minket, csak a csillagok. Fényük, mint Etelközben, úgy ragyog Ködön át, szemfedélen át Vájjon ma merre mutat uj hazát? Magyarok, mindenütt a végeken, Posta nem jár a téli éjeken, Levél nem száll kedvestöl-kedvesig, Ércdrótok a hirt nem rezegtetik: Élünk-e még, vagy sírban pihenünk? Csak a csillagos ég közös velünk. Az ezerévnél ősibb csillagok, Mint Etelközben, fényük úgy ragyog. Fenn a fiastyuk őrzi fiait: Mi nagybeteg anyánk’ virrasztjuk itt. Magyarok, kiknek nincsen vértetek, A csillagokra gyakran nézzetek! Egy csillagra nézzünk mi mind, merőn, Keleten, délen, völgyben, bérctetőn. És érezze, ki rokonához vágyik: Ezer mérföldről azt nézi a másik. Ha elvész, összeomlik itt a hon: Találkozunk azon a csillagon!Végvári IRÄS ES ELET ÓHAZAI LEVELEK TANÍTÁSA “Boldog ember az, aki a kisértésekben kitart, mert minekutánna megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Ur igér az Öt szeretőknek”. •— (Jak. 1:12.) Mily sokan kiürítettük már a keserű poharat. Úgy érezzük, átestünk életünk legkeserübb pillanatán. Nincsenek már könnyeink. Az első óhazai levelet már megkaptuk. Bár már hónapokkal ezelőtt készitgettük szivünket a nagy csapásra, mégis szinte összerogyva, könnyeinket ontva temettük kezeinkbe arcunkat, mikor olvastuk: ......Istennek hála, tudunk levelet írni...... elesett...... ő is elesett ......agyonlőtték....... kiraboltak...... azt hittem, megőrülök...... Isten veletek...... imádkozzatok értünk...... Testvérek, ha ti még nem kaptatok ilyen levelet, kérem az Istent, hogy múljék el tőletek e keserű pohár. Magyar református keresztyének vagyunk. Könnyeinket letörölve, oda kell hajolni a Szentirás lapjai fölé és hallgatni Istenre, aki jó és aki mindent javukra változtat azoknak, akik Őt szeretik. Amint az ótestamentom mondja, egyszer a Sátán megjelent Isten előtt és kikérte tőle Jóbot, az igaz és istenfélő embert. Célja az volt ezzel, hogy bebizonyítsa Isten előtt, hogy Jób csak addig lesz istenfélő, mig jól megy a sora, de mihelyt kísértetekbe esik és csapások zúdulnak rá, elfordul lázadozva az Úrtól. Isten oda adta néki Jóbot. És jöttek a csapások: gyermekei mind meghaltak, marháit elhajtották és a fekélyeket vakargatva testén, hamuban ült Jób. Átkozódott? Elfordult Istentől? Oh nem! Halljátok meg hitetlenek, halljátok meg nagyvitéz, hetyke, ki vagyok-mi vagyok, mézes csöbörbe pottyant, elbizakodott “íelvilágosodottak”, Jób nem tagadta meg Istent. Nem. A Sátánnak odafagyott a vigyorgás a pofájára és hümmögött: hm! én máskép gondoltam, hm, hm...... 4 - MAGYAR EGYHÁZ
