Magyar Egyház, 1936 (15. évfolyam, 5. szám)
1936-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 baiék szentségtörő és nemzetgyalázó íizelmei felett, hogy a radikálisokat örökre kitiltotta az otthon falai közül! Látjuk tehát, hogy Trentonban a szeg kibújt a zsákból. A farkas levetette magáról a báránybört. A beharangozásokban humánus népvezérnek, magyarérzésü mérsékelt szocialistának feltüntetett Garbai Sándor helyett színpadra lepett a gyilkos bolsevik rezsim feje, a magyar haza gyalázásábán, a kis antant magasztalásában tobzódó, hitvány hazaáruló! És most vessük tekintetünket Youngstown felé. Az “Amerikai Magyar Hírlap” április 23-i számában a lap szerkesztője angol nyelven emeli fel szavát Garbai üzelmei ellen. Leírja, hogy Garbai meglátogatta az ottani “Vindicator” szerkesztőségét és ott tolmács segítségével a legfelháboritóbb, Magyarországot gyalázó, kisántántot égimagasztaló, hazug propagandázást végzett a lap jóhiszeműségével csúnyán visszaélve. Olvassuk a “Híradó” szerkesztőjének írásában a többek között ezeket: “Garbai ur amerikai interview-iban semmi más csak magasztaló dicséret van Magyarország szomszédai, Csehoszlovákia és Románia iránt és semmi más mint szenny és rágalom Magyarország iránt. Könnyen levonhatjuk a következtetést, hogy Garbai ur amerikai kiküldetésének csak egy célja van: ellensúlyozni azokat a sikereket, amelyeket a hazájuk szomorú sorsát feledni nem tudó amerikai magyarok elértek, amikor informálták az amerikai közvéleményt a trianoni békeszerződés revíziójának szükségességéről. Garbai ur nem kívánja e békeszerződés revízióját.” A “Híradó” szerkesztője igy fejezi be írását: "Vájjon lenne-e bárki is, aki elhinné, hogy Garbai urnák megengedték volna, hogy átjöhessen Amerikába Csehoszlovákiából, ahol ő és családja él, ha a csehek nem lettek volna teljesen nyugodtak afelől, hogy egyedüli célja az, hogy ártson a magyaroknak (nem a grófoknak és báróknak) abban az igazságos küzdelemben, amellyel az idegen népek elnyomása ellen küzdenek. Pfuj, Garbai ur!'’ Ugyanígy irt a “Szabadság” és az “Amerikai Magyar Népszava” is. És tucatszámra idézhetnénk más amerikai magyar lapok írásaiból is. Az amerikai magyarság jó érzésű elemei azonnal átláttak a Garbai hamis színein, s tiltakozásuk kifejezésében azonnal megtették kötelességüket'. Van még egy figyelemreméltó körülmény Garbai akciójával kapcsolatban, amelyre a “Magyar Bányászlap” szerkesztője hívta fel a közfigyelmet és ez abban áll, hogy azok az amerikai magyarok, akik odaállanak Garbai mellé, a legnagyobb kárt az amerikai magyar munkásságnak okozzák. írásában rámutat arra, hogy megtörtént már Detroitban nem egyszer, hogy olyanokat, akiket besúgók a gyárakban feljelentettek mint vörös érzcsüeket, a munkából irgalmatlanul kidobták, s az ilyenek számára Detroitban munka nincs. Hozzátehetjük ehez, hogy nemcsak Detroitban van ez igy, hanem más helyeken is. A bennszülött amerikainak bolsevizmus nem kell. A bennszülött amerikai utálja az “izmus”-okat. Ha valaki ezt nem hinné, nézzen meg egy radikális munkás felvonulást New Yorkban. A nagy tömegben látni fog mindenféle nép gyermekeiből, de amerikai voltára valamit adó bennszülött amerikait nem. Az öntudatos amerikai büszke amerikai voltára épen úgy, mint az öntudatos magyar büszke magyar voltára. Büszke aztán az öntudatos amerikai azokra a kiváltságokra, amelyeket számára Amerika biztosit. Az öntudatos amerikai hisz az “amerikai ideál”-ban. Bizik abban, hogy demokratikus intézményeinek továbbfejlesztésével Amerikát a világ legelső nemzetévé teheti, amelyben osztálykülömbség nélkül minden polgár megelégedett életet élhet. Ha Amerikában valamikor osztályuralom lesz, az egészen bizonyosan nem vörös uralom lesz. Inkább lesz “fehér” uralom, katonai diktatúra formájában. Ha pedig bármikor is ilyen uralom kerekedne felül ebben az országban, egészen bizonyosan a vörös eszmék terjedésétől való félelem emelné ezt fel. Az “Amerikai Légió” némely tagjainak a szájából lehet hallani olykor idevonatkozó megjegyzéseket. Egészen világos, hogy az a magyar, aki a Garbaiék csalárd mozgalmával azonosítja magát, árt szülőhazájának, s erősiti azt a gonosz kisántánt csoportot, amely bármely pillanatban kész lenne bevonulni Magyarországra, s felosztani még a megmaradt magyar földet is. Ezt azonban csak akkor tudná megtenni, ha olyan világközvéleményt tudna kialakítani, amely egy ilyen felosztásra kedvező szemekkel nézne. A csehek, románok, szerbek mindent el is követnek arra, hogy ilyen közvéleményt kialakítsanak. S látva Garbaick törekvéseit, amellyel az amerikai angol nyelvű sajtót mételyezik, világossá válik, hogy igazi mivoltukban Magyarországnak, a magyar nemzetnek és minden magyar érdeknek halálos ellenségei. Árt azonban a garbaiskodó amerikai magyar fogadott hazájának is, amit a fogadott haza neki megbocsátani nem fog. Az az idegen gyűlölet, amely oly-
